2014. október 9., csütörtök

A holnapi nap

Sziasztok!

Boldogan mentem rá a bejegyzés írására, hogy írjak valamit... Ésszerű, na mindegy. A lényeg tudom, hogy jó sokan utáltok, mert nem írok nektek semmit. Ezért most vettem a jó kedvemet és leírom, mi van velem.
Na szóval. Hol is kezdjem? Ugye már egy hónapja megkezdődött a suli. Van, aki továbbtanult, és van, aki még nem. Na én azok táborát erősittem, kik tovább tanultak. Hogy hová is? Szekszárdra mentem. Bár Bonyhád közelebb van ahhoz a településhez, ahol én lakok, én Szekire mentem. Hogy miért? Bonyhádon van a baszott PSEG. (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium) Na én ki nem állhatom ezt a gimit. És hogy miért? Volt egy időszak, mikor jártam oda előkészítőre, és már akkor nagyon megutáltam. Na de ez mindegy is. Bonyhádon több olyan középiskola van, amiket nem bírok. De talán csak azért mert Bonyhádon van. Amúgy szeretem Bonyhádot, mert vannak olyan rokonaim, akik ott laknak, de én már untam, hogy ismerem. Szóóóval jöttem Szekszárd, és itt vagyok. 
Az osztálytársaim nagyon különleges arcok, és nagyon-nagyon-nagyon jó fejek, lehet őket szeretni. Mármint én szeretem őket. Bízok benne, hogy majd ők is ugyanolyan jó barátnak fognak tartani, ahogy most én tartom őket. A lényeg, hogy huszonheten vagyunk egy osztályban, nyelvi bontás van... Én németet tanulok, és ebben a csoportban vagyunk tizenegyen. 
Eddig van kettő kettesem, kettő hármasom, kettő négyesem és három ötösöm. Igazán cifra. Akkor kaptam a rossz jegyeket, mikor szerencsétlenségemre engem húztak ki. Vagyis az én sorszámomat, ami a 27, pedig a kedvenc számom a 11 :)
Holnap irodalomból cetlit írunk, ezért gondoltam, hogy fejből leírom, amire emlékszem. Az isteneket vettük meg a mítoszokat.

Olvasók

.