Merry Xmas!

Üdvözlet! 

Ismét eltelt egy év. Ami lenyűgözött, sőt mi több, ámulok, mivelhogy a blog még él. Már ha értitek. 

Ezúton szeretnék boldog, békés karácsonyt és áldott ünnepeket kívánni minden egyes olvasómnak!  

Remélem jól telt a Szentestétek, és sok olyan ajándékot kaptatok, aminek örültetek. ^^

Dorina Mary

Konbamwa!

A köszönés japánul történt, és azt jelenti jó estét! *nyelvlecke pls*
Valamiért megint itt vagyok. Bár nem tudom megfogalmazni, hogy miért, csak úgy spontán nem tudom, hogy mit csináljak a tanulás helyett. Végül is, lassan három és fél órája ülök két verselemzés felett... és azt kell, hogy mondjam, megyeget. Na, de ha már a verseknél tartunk, nemrégiben kértem segítséget, és a kapottakat köszönöm is. Kedden lesz az úgynevezett versverseny eredményhirdetése. Szurkoljatok ám! 

zenével minden jobb *----*

Essünk neki Csokonai Vitéz Mihály, A tihanyi Ekhóhoz c. versének.
...

Hi, and help me!

Szeretném tudatni mindenkivel, hogy élek. És, bár pár hétre eltűntem, de azt is jelezném, hogy jól vagyok. Igaz. Most akkor be kell valljam. Hazudtam.
Nem vagyok jól, mert megfáztam. Utálom, ha köhögés gyötör és a takony folyik az orromból. Igen, én is imádom a telet.

Térek is a lényegre, hiszen próbálom egyre több helyen feltűntetni a versenyt, amin indultam. Semmi köze a Blogger világhoz, csak az iskolámban indult egy verseny, és jelentkeztem... a versemmel, ugyanis ez egy vers verseny - milyen találó, mi? (Lehetne vers battle..., az angol mindig feldobja a címeket.)

Az alábbi > linken < tudtok rám egy lájkot nyomni. December 10-ig tart, addig még első is lehetek... (Jó, nem. Az osztályársam van az első helyen, haha.)
Nos, ha eltévednétek a 11-es jeligével rendelkező vers lenne az enyém.
Ez persze nem kötelező, de nagyon örülnék, ha benne lennék a TOP3-ban, vagy 2-ben.

Köszönöm a figyelmet, később is jelentkezek, mármint amint tudok.
Üdvözlettel, 
Dorina Mary

Szeptemberi őrület

Sziasztok!

Igen, tudom mire gondoltok. Végre eszembe jutott, hogy kéne írjak valamit! Hah, de picit nehéz, mert értelmes kell legyen...

Nos, szeretném kérdezni, hogy hogy álltok a sulival? Én ötössel indítottam, mégpedig tesi ötössel, év elején új tanárt kaptunk, és eléggé nem tetszett a legtöbb osztálytársamnak. Jó, hát nekem se. Ha látnátok, ti is így éreznétek. Ja, és nemrég lefutottuk a 800 métert, annak ellenére, hogy nem futhatok, de persze a Katalin hercegnő - a tanár - nem hiszi el, hogy van felmentésem. Amit ugyebár tavaly sikerült beszereznem, de ő már azt nm fogadja el, pfft!

Második jegyem egy hármas volt, mégpedig irodalomból. Ami annyira nem gáz, mert nyár elején kaptunk tételeket s azokat kérdezte ki tőlünk. A hármas az egy szép jegy, na! 

Harmadik jegyem talán egy kettes volt... Nyelvtanból. Na, és most kérem, hogy öljetek meg! Szégyellem a jegyem, hiszen az óra előtt pár tanórával teljesen kiment a fejemből. Még jó, hogy előtte átnéztem a füzetet, bár nem ragadt meg minden - nem is volt rá annyi időm -, de egy kettest össze tudtam kaparni. Ja, és ki ne hagyjam, hogy amint bejött a tanárnő, éreztem, hogy én leszek az aznapi felelő. 

Negyedik jegyem a minap kaptam (2015. szeptember 23.), ami egy töri hármas. Annak is nagyon örülök. Holnap fogok matekból javítót írni, mert abból is bejött egy kettes. Bár ezeket a jegyeket nem tudják a szüleim... Hiszen nincs még internetes napló, se tájékoztató. Juhé! 

Egy újabb bejegyzés

 Üdv mindenkinek!

Magam sem tudom mire vállalkoztam. Valahol mégiscsak el kell kezdjem.
Legyen egy bemutatkozás, csakhogy tényleg hatásos legyen, hogy újranyitom a blogot.

Nos, Dorina vagyok, mint ahogy rálehetett jönni a felhasználó nevemből. Egy tizenéves tinédzser vagyok, aki ki nem állhatja a magyar zenét, meg a popot. pop, hogy milyen gázul hangzik már. 

Beszéljünk komolyabban a zenéről. A magyar mulatós zene kikészít, de még van ennél is rosszabb, a magyar rap. rap, ez se valami menő, már nem azért. Jó, magyar rap, igen. Az ilyen van valami a levegőben, valami van a levegőben szókapcsolatokat vagy miket utálom, de komolyan. Igazából annyira még nem lenne vészes, csak naponta hússzor hallom a rádióban. És ez még a jobb réteg a rossz rétegben.

Ami totálisan kikészít az "a nézését meg a járását és a csípőjének a ringását", ettől a mondattól konkrétan a falra tudok mászni. Nem tudom felfogni épp ésszel, hogy az ilyen zenében mi a jó?

Felőlem feltehetitek magatoknak a kérdést, akkor most milyen zenét szeretsz? A kérdésre az előző bejegyzésben van a válasz, amiben kifejtettem, hogy miként változtam meg. Nem, nem volt drasztikus, csak elegem lett az előző bálványaim rajongóiból - igen a 1D fanjaitól falra mászok -, és elszakítottam magam tőlük. Hál' isten, ha maradtam volna még nehezebb lenne számomra a barátkozás, hiszen körülöttem mégiscsak mindenki legalábbis a legtöbben utálja őket. 

Na, de legyen ennyi elég. Ha rámentek a blogger profilomra, akkor megtekinthetitek milyen zenekarokat, illetve együtteseket kedvelek. Egyébként mostanában rászoktam a nightcore változatokra... (?)

Döntéstelenség- a döntésig

Sziasztok!

  Nos, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán osszam meg veletek, hogy ma van a szülinapom, vagy szimplán csak azt, hogy nem a szülinapom miatt különleges nap ez a mai? Szeretném elmesélni, hogy az elmúlt húsz napon keresztül elég keményen törtem a fejem, hogy mi legyen a bloggal. Ugyebár augusztus hetedikén még arról hadováltam nektek, hogy a blogom törlődni fog. De felmerültek a kérdéseim:

Ugyan, miért törölném?

Miért lenne jó nekem, ha eltűnne az irományom?

Mit csinálnék a blog nélkül?

Hogy engedhetném meg magamnak, hogy szabadidőmben csak ülök?

Erre jutottunk...

Halihó Kedves Idetévedők, vagy Feliratozók. Legalábbis, szia Móni és Rebi!

Arra a döntésre jutottam, hogy ezzel a történelemmel már nem tudok mit kezdeni (Jó, az nem döntés, az a bejegyzés legalján található meg!). Mégis kicsit fáj, hogy ez lett a vége. Én mindent beleadtam, döntésképtelem voltam dolgokban, míg végül mindig a rossz irányba haladtam tovább.

Elnézést kérek olyan 1D rajongóktól, akik azért iratkoztak fel, hogy olvassanak egy jó fanficet. Lehet megtehettétek, de mostanában elég kevés az esély rá, hogy valami jót találtatok a blogomon.

Nos, mindenkitől elnézést kérek, tudom, hogy nem erre vágytatok. Nem tud az emberek legtöbbje egy ütős sztorival elődrukkolni... Igaz, megesik, de leírni azért már nehezebb.

Mint láthattátok, újrakezdtem, mert bátor voltam, hogy a régi sztorit elfelejtem. Vagy nem? Lehet csak menekültem előle...

Örülök, hogy írhattam nektek valamit, még akkor is, ha az rosszul sült el.

Emlékszek 2013. március 29.-re, mikor létrehoztam a blogot.(Kulisszatitok: a blog legelső címe "A múlt árnyai és a jövő reményei" volt. Szabad nevetni!) Sosem gondoltam volna, hogy két évig állni fog a lábán.

Egy különleges díjféleség

Sziasztok!

a díj feltalálója

Díjat kaptam nem olyan rég Lia Crane-től. Nagyon szépen köszönöm neki, nem is tudom miért kapom. Sok ember, azaz blogger kapott imént díjat és pont gondolkodtam, hogy miért csak ők? Én miért nem? Igazából fel vagyok iratkozva Lia blogjára és láttam, hogy díjat kapott, aztán egyszer csak ott a neve a blogomnak. Ez aztán húha!

Hetedik díjam

Sziasztok!

Díjat kaptam az imént, Dinától, akinek nagyon szépen köszönöm! Egyébként nagyon szépen fogalmaz a lány és jól szerkeszt, valamint szereti a 5 Seconds of Summert.