2015. augusztus 30., vasárnap

Egy újabb bejegyzés

 Üdv mindenkinek!

Magam sem tudom mire vállalkoztam. Valahol mégiscsak el kell kezdjem.
Legyen egy bemutatkozás, csakhogy tényleg hatásos legyen, hogy újranyitom a blogot.

Nos, Dorina vagyok, mint ahogy rálehetett jönni a felhasználó nevemből. Egy tizenéves tinédzser vagyok, aki ki nem állhatja a magyar zenét, meg a popot. pop, hogy milyen gázul hangzik már. 

Beszéljünk komolyabban a zenéről. A magyar mulatós zene kikészít, de még van ennél is rosszabb, a magyar rap. rap, ez se valami menő, már nem azért. Jó, magyar rap, igen. Az ilyen van valami a levegőben, valami van a levegőben szókapcsolatokat vagy miket utálom, de komolyan. Igazából annyira még nem lenne vészes, csak naponta hússzor hallom a rádióban. És ez még a jobb réteg a rossz rétegben.
Ami totálisan kikészít az "a nézését meg a járását és a csípőjének a ringását", ettől a mondattól konkrétan a falra tudok mászni. Nem tudom felfogni épp ésszel, hogy az ilyen zenében mi a jó?
Felőlem feltehetitek magatoknak a kérdést, akkor most milyen zenét szeretsz? A kérdésre az előző bejegyzésben van a válasz, amiben kifejtettem, hogy miként változtam meg. Nem, nem volt drasztikus, csak elegem lett az előző bálványaim rajongóiból - igen a 1D fanjaitól falra mászok -, és elszakítottam magam tőlük. Hál' isten, ha maradtam volna még nehezebb lenne számomra a barátkozás, hiszen körülöttem mégiscsak mindenki legalábbis a legtöbben utálja őket. 
Na, de legyen ennyi elég. Ha rámentek a blogger profilomra, akkor megtekinthetitek milyen zenekarokat, illetve együtteseket kedvelek. Egyébként mostanában rászoktam a nightcore változatokra... (?)

2015. augusztus 27., csütörtök

Döntéstelenség- a döntésig

Sziasztok!

  Nos, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán osszam meg veletek, hogy ma van a szülinapom, vagy szimplán csak azt, hogy nem a szülinapom miatt különleges nap ez a mai? Szeretném elmesélni, hogy az elmúlt húsz napon keresztül elég keményen törtem a fejem, hogy mi legyen a bloggal. Ugyebár augusztus hetedikén még arról hadováltam nektek, hogy a blogom törlődni fog. De felmerültek a kérdéseim:

Ugyan, miért törölném?

Miért lenne jó nekem, ha eltűnne az irományom?

Mit csinálnék a blog nélkül?

Hogy engedhetném meg magamnak, hogy szabadidőmben csak ülök?

2015. augusztus 7., péntek

Erre jutottunk...

Halihó Kedves Idetévedők, vagy Feliratozók. Legalábbis, szia Móni és Rebi!

Arra a döntésre jutottam, hogy ezzel a történelemmel már nem tudok mit kezdeni (Jó, az nem döntés, az a bejegyzés legalján található meg!). Mégis kicsit fáj, hogy ez lett a vége. Én mindent beleadtam, döntésképtelem voltam dolgokban, míg végül mindig a rossz irányba haladtam tovább.

Elnézést kérek olyan 1D rajongóktól, akik azért iratkoztak fel, hogy olvassanak egy jó fanficet. Lehet megtehettétek, de mostanában elég kevés az esély rá, hogy valami jót találtatok a blogomon.
Nos, mindenkitől elnézést kérek, tudom, hogy nem erre vágytatok. Nem tud az emberek legtöbbje egy ütős sztorival elődrukkolni... Igaz, megesik, de leírni azért már nehezebb.
Mint láthattátok, újrakezdtem, mert bátor voltam, hogy a régi sztorit elfelejtem. Vagy nem? Lehet csak menekültem előle...

Örülök, hogy írhattam nektek valamit, még akkor is, ha az rosszul sült el.
Emlékszek 2013. március 29.-re, mikor létrehoztam a blogot.(Kulisszatitok: a blog legelső címe "A múlt árnyai és a jövő reményei" volt. Szabad nevetni!) Sosem gondoltam volna, hogy két évig állni fog a lábán.

Olvasók

.