2016. december 12., hétfő

Holnap fizika dolgozat

Haligali!


A cím elárulja, hogy miről szeretnék írni. Legalábbis bejegyzést, de a dogát képtelen leszek szerintem megírni. Fogalmam sincs, hogy miből írunk. Jó, ez nem teljesen igaz, mivel nem tartozom a síkhülyék közé, inkább vallom magam antisíkhülyének, aki a Sharknadoban ragadt
Fizikánk csak heti egyszer van, mivel igazából a fizikának nem sok köze van a könyveléshez, legalábbis szerintem. Aztán ha kiderülne, hogy mégis, előre kérek elnézést. A 9. órán vettük a Tükrök, lencsék → képalkotást. Sajnos nem tudok a bejegyzésben rajzolni, pedig úgy jobban tudnám szemléltetni, na mindegy.

2016. december 11., vasárnap

7. nap - Néhány hang belőlem /12 napos blogger kihívás/

Üdvözletem!

Még nem volt kedvem, időm, türelmem, internetem, ihletem behozni az egy hetes lemaradást. Elnézést kérek. Túlságosan felesleges egyede vagyok ennek az univerzumnak (először azt írtam, hogy univerzium, lol), sőt mi több, egy olyan személy vagyok, aki felesleges. Nem is kéne létezzek. Mert általában vagy magamat, vagy körülöttem mindenki mást szidok. És élvezem. Igazából ha másnak szólok be, akkor mindig beugrik, hogy "mindenki magából indul ki", de nálam ez nem így van. Nem kell megihlessem magamat. Nem jön a sértés általam, csak belőlem. Én maga vagyok a közvetítő, ám nem az alapja. Szóval értitek. Szidom magamat, de akkor csak magamat, s ha mást, akkor nem magamból indulok ki. 
A lényeg lényege annyi, hogy szörnyen bűntudatom van, amiért túl depressziós voltam az íráshoz. Bár megfogadtam, hogy a falakat még, sokkal magasabbra emeltem magam körül, úgy néz ki, hogy felesleges volt, mert egyesek úgyis átmásznak rajta. Így inkább a testem földbe vágy, oda csaknem jönnek utánam. Hiábavaló lenne engem kergetni. Alapjáraton van egy fal, amit sosem engedek le, így a nevezetes barátaim is csak nagyon ritkán látnak át rajta.
Nem gáz, hogy úgy átejtettek, hogy soha többé senkiben sem fogok bízni. Nem gáz. 
Igazság szerint csak nyugtatom magamat, hogy ez így rendben van. Rendben, hogy sose fogok megbarátkozni a gondolattal, hogy valaki nem azért van mellettem, hogy utána otthagyjon. 
Mindegy is! Hagyjuk az önsajnálatomat, elcseszett ember vagyok és punktum.
Mutatok 3 zenét (vagy hallatok?😀)

2016. december 2., péntek

6. nap - Napi dühkitöréseim /12 napos blogger kihívás/

Sziasztok!

Elérkeztünk a decemberhez. Közelít a Télapó/Mikulás, az osztály "karácsony", az otthoni karácsony, telik az advent és így tovább. Lassan átlépünk a 2017-es évbe, amit nagyon várok már, hiszen jövőre töltöm be a 18-at. Mielőtt felmerülne a kérdés, igen, '99-ben születtem és nem, nem idén fogok végezni, mivel csak 11.-es vagyok. Általánosban év vesztes voltam (vagyis még mindig) ezért több olyan ismerősöm van, aki fiatalabb nálam. Egyes barátaim azt is szokták rám mondani, hogy pedofil vagyok, ami persze
nem igaz.
Nos, a következő kérdést:

Hova tűntem az elmúlt hetekben?

Teljesen felesleges megkérdezni. Máris magyarázom, hogy miért. Elsősorban úgysem érdekel senkit, hogy mégis mi a fene volt velem, merre jártam, miért jártam arra és a többi, de annyit elárulok; a telefonommal voltak gondok és olyannyira rosszul esett a történt dolog, hogy elvette szinte mindentől a kedvem. Másodiknak pedig azzal magyarázom a magyarázatom kikerülését, hogy túl felidegelne és a bejegyzés amúgy is erről kéne szóljon, szóval majd ott kifejtem. 

2016. november 13., vasárnap

5. nap - Dolgaimra hangolódtam /12 napos blogger kihívás/

Hali!

Nehezen tudom felfogni, hogy ilyen gyorsan telnek a napok. Csak úgy rohannak a teljesen felesleges percek. Nem értem, minek vagyunk, miért lélegzünk, miközben mindenünk csak úgy sajog. Megemelni a lábunkat és előre lépni óriási nagy erőfeszítésbe kerül, s akiben nincs akarat, az elbukik. Benn ragad egy köztes állapotban, ahol csak lebeg, nem érintkezik, nem beszél, nem mozog, egyszerűen csak várja a napot, mikor beköszönt hozzá az utolsó nap. Kérdezem én, ez minek kell? Melyik eszement erőlteti ránk a szenvedést, ki leli örömét abban, hogy az emberek szenvednek? Sok a megválaszolatlan kérdés, sok is marad. Nem kapunk választ, biztosra veszem, hogy én jó sokáig nem fogok kapni. 
Elhull a virág, eliramlik az élet...
De vegyük úgy, hogy ezeket a kérdéseket fel sem tettem, mert nem merem. Félek a választól. Nem hasonlítom magam másokhoz, de azért kezdenek el lebegni, mert nem lépnek előre. Jó, igazából hiába papolok bármiről, mert én is a sok tudatlan egyike vagyok és még megannyi megfogalmazatlan kérdésem van, amiket nem tudom kitől megkérdezni. 

2016. november 6., vasárnap

4. nap - Képek beszélnek helyettem /12 napos blogger kihívás/

Szép vasárnapot!

Szomorú, hogy ilyen hamar ér véget az őszi szünet. Pedig mindenki - köztük én is - annyira várta már. De azon vagyok, hogy minél pozitívabban álljak a napok múlásához. Egyre közelebb kerülünk a nyári szünethez, már csak pár nap [olyan 230 nap talán (a szünetekkel)] és újra élvezhetjük a meleget, a szúnyogokat, meg a semmittevést. Mindenkinek hiányzik, nem igaz?
Nem, igazából nekem egyáltalán nem hiányzik, csak a szünet része, mivel ezenkívül rühellem a szúnyogokat meg a meleg(ek)et. Meg abból is elegem van pár nap után, hogy a szüleim ugráltatnak.
Mint ahogy Raven említette, szoktunk lolozni. A játékról írt egy hosszabb bejegyzést pár héttel ezelőtt. >> ITT ELOLVASHATOD << Tegnapi napon (szombat) volt egy amolyan kockatábor Szekszárdon, ahová mehettünk volna, de nem tettük meg, mert elfelejtettünk jegyeket előrendelni. Egyébként Samsung League of Legend Roadshow szervezése által jött létre ez az egész és a Magyar LoLTV-től volt itt PierceTheHeaven (Ákos) meg Darcigh (Márton). Valahol 3 óra környékén tartottak a műsorvezetővel egy kárdezz-feleleket és aki jól válaszolt, az játszhatott Pierce-ékkel. A csapatuk betelt Darcigh barátnőjével (Regina, de az account nevét most hirtelen nem tudom, na mindegy) és az alsó örvényen pedig NoLife-ék nyomultak. Hihetetlen, hogy ilyet kihagytunk tesómmal, pedig itt voltak NoLife-ék! Ah, na mindegy. A szombatom azzal telt, hogy a MagyarLoLTV Twitch-én néztem az élőadást. Az este pedig (18:00 órakor talán) mentünk előadásra a faluban. Hoooray!
Mai napon tanultam, legalábbis próbáltam felidézni az eddig tanultakat, persze sikertelenül. A vasárnap nálam nem jelent mást, mint a kihívó napot.

2016. október 30., vasárnap

3. nap - Állítólag függő vagyok /12 napos blogger kihívás/

Sziasztok!

Végre vasárnap van! Hihetetlen, hogy már körülbelül másfél hónapja elkezdődött az iskola és már el is érkeztünk az első tanítási szünethez. Őszi szünet lesz egészen egy hétig. Wohoo, szuper! A pénteki iskola nap király volt. Igazából tanítás nélküli munkanap volt, hiszen ünnepeltük az iskolám 95. évfordulóját. A nap eleje azzal indult, hogy feladatlapokat kellett kitöltenünk - nekünk, az osztálynak -, volt iskola történetes kérdés, német kérdőív, angol vetélkedő, irodalmi kihívás (verset kellett írni, de én senkinek sem jutottam az eszébe, inkább rábízták Kelbire az egész feladatot, chh), valamint ki ne maradjon a matek. Két oldalból állt, rám osztották ki, mert más nem vállalta volna el. Az első oldalon a három feladatból kettőt simán megoldottam, csak számológép kellett hozzá. Persze George is segített, nélküle nem lettem volna biztos a számításaimban. A 3. feladat kicsit rizikós volt, de amúgy egyszerű szövegértő feladat volt. Átfordítva a másik oldalra a lapot, hát elég nagy zűrbe kavarodtunk. Adott volt egy szöveg és hozzá egy kérdés, s ránézésre azt hittem, hogy nagyon könnyű lesz. De nem volt az! Teljes rejtély volt a szöveg. Szólnom kellett a nagy matekosoknak (Barbi és Dzsenccccci, lol amúgy nem így nevezem, de na), akik segítségével valahogy neki tudtunk állni. Nagy meglepetésemre még Spenci is odajött az asztalomhoz, hogy akkor most fejtsük meg! Nekem elkellett mennem, nem volt kínos. Á, dehogy.
 A múlt héten egész végig úgy végeztünk, hogy dél előtt, így minden nap hazaértem 2 órára. Annyi időm volt pihenni, mégis minden egyes nap hulla fáradt voltam. Talán azért, mert minél többet alszom, annál többet akarok és mivel nem aludhatok, így fáradttá válok. Hm... talán. 
Nézegettem ezeket a kihívásokat, és arra jöttem rá, hogy keservesen fogok itt válaszokat adogatni. Mivel ezek amolyan tucatokra lettek kiszabva és hát én egyáltalán nem élek a tömegben. Kínaiul hablatyolok, bocsika, emberek. Annyi a lényeg, hogy ezt itt most fogóval fogom kierőszakolni magamból.

2016. október 23., vasárnap

2. nap - Legcikibb élményeim /12 napos blogger kihívás/

Hellókanyalóka!



Ismételten eltelt egy hét, így újra rászántam magamat, hogy megírjam a vasárnapi bejegyzést a blogra. Írás közben kiültem tesómmal a teraszra, ő Assassin's Creed- Brotherhood-dal játszik. Végül az írásból nem lett semmi, mert túlságosan elmerültem a nézésében, meg abban, hogy segítsek fókuszálni a missionra. Alig várom már, hogy kijöjjön a moziba az Assassin's Creed film. Yay! Yay! Most be is kell ide illesztenem az előzetest, mert engem nagyon felcsigázott! Bár aki nem ismeri a játékot, annak nem biztos, hogy tetszeni fog. De hát ezen nincs semmi olyan, hogy nulla ismeretséggel nem tetszik. Ez egyszerűen csak jó és kész. A trailer fantasztikus lett, remélem a film ugyanilyen perfektre sikerül. Tökéletes karácsonyi ajándéknak ígérkezik.

Már csak egy hét és Őszi- szünet. Ti is várjátok, ugye? Ne legyél troll, ne mondd azt, hogy te a Nyári-szünetet jobban várod. Nem vagy troll! (Ezt csak azért írtam, mert pont nyavajogtam egyik nap, hogy legyen már szünet, mire valaki rávágta, hogy ő a nyárit várja. Mondom OK.) 
Képzeljétek, az oldal átlépte a 35 000 kattintást. Nagyon szépen köszönöm a látogatókat. Köszönöm, hogy növelitek még mindig a számokat, amiket oly nagyon figyelek. 
Na! Ideje lenne elkezdeni felvázolni a kellemetlen eseteket.

2016. október 16., vasárnap

1. nap - Randomkodás ezerrel /12 napos blogger kihívás/

Szép vasárnapot!

Túléltem a szombati tanítási napot. Tökre megérte bemenni 5 rövidített óráért. Amúgy meg eszembe sem jutott péntek estéig, hogy másnap is lesz iskola. Imádom a memóriámat. =) (<--- debil smiley)

Kezdjünk is bele! Ugyebár valamelyik nap papoltam nektek arról, hogy találtam egy Blogger kihívást, ami mellesleg 12 napos és hetente fognak érkezni kihívások. Csakis az iskola miatt teszem közzé vasárnap, semmi másért. Vasárnap az ember már állítólag kipihente magát, sőt készen áll a következő hétre. Nos, ez velem semmiképp sem így van, de a látszat kedvéért megpróbálok úgy tenni, mintha vasárnaponként teljesen üde és fitt lennék. Végül is az leszek, hiszen írhatok valamit az internetes naplómba, akarom mondani a WMA-ba.

2016. október 12., szerda

hey I don' know

Halihó!

El sem hiszitek, hogy e szent percben, mikor is nekiálltam a bejegyzést megírni, milyen messze áll tőlem az írás. Szörnyen távol áll, azt sem tudom pontosan, hogy mit írjak. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez eddig is így volt. Írtam és írtam, pedig senki nem volt rám kíváncsi, jelenleg sem. Én mégis írok, mert szeretek, attól függetlenül, hogy nem tudom, hogy mi legyen a téma. Csak úgy megragadom a spontanitás hevét és leírom, mit is gondolok valójában.
Lázat eltekintve még ma is hasonlóan vagyok.
Ebben a hónapban is utol ért a betegségek hada. Megfáztam. Lehet, hogy minden hónapban összefogok szedni valami baromságot. Mindig is úgy volt, hogy én vagyok az egyetlen, aki felöltözik, de én vagyok az a kivétel, aki nem marad egészségesen. Utálom, ha annyira gyenge vagyok, vagy annyira köhögök, hogy kedvem sincs csinálni semmit. Amit a leginkább utálok a betegségben, hogy abban a pár napban más segítségére szorulok.
Jóval távol vagyunk már a szeptembertől, vagyis az iskolakezdéstől, mégsem könnyebb, egy perccel, lélegzettel sem. Csak nehezedik az anyag és ha nem kapaszkodom meg, akkor elsodor az ár. Mégsem tud izgatni, hogy a négyes helyett hármast, vagy akár kettest kapok. Valahogy kinőttem már, hogy megfeleljek azoknak az embereknek - legalábbis tanulás terén -, akik felneveltek. Nem tudok mosolyogni egy kettesért, mikor tudom, hogy nem tanultam rá, és hogy csak egy kicseszett pont választ el a jobb jegytől. Nem mosolygok, mégis beletörődök, hiszen ez van, ezt kell szeretni. Az elején mindig rosszul esik, bedepülök és mindenki mást hibáztatok, pedig tudom, hogy én vagyok a hibás.

2016. szeptember 25., vasárnap

Raven's day-4

Üdvözletem ismét minden halandónak!

Gondolom mindenki annyira várja a holnapi napot, mint szerénységem - szóval semennyire. Igazából most nem ég le a bőr a pofámról, mivel nem ígértem meg, hogy jelentkezem. De azért jelentkezem. Kicsit megnyugodtam, mikor Mary kiszült magából egy bejegyzést múlt vasárnap, mert egészen kezdtem úgy érezni magam mint valami nem kívánatos uralkodó a blogon. Ezért egy nagyot sóhajtva felemésztettem a tényt, hogy nem csak én uralkodok.
Még jó, hah. Ugyanis nem az enyém a blog, mint azt ti is tudjátok. De azért jó itt osztani az észt, mert eddig még nem volt részem ilyen személyes blog szerűségben. Most sincs, csak úgy na. Épp zenét hallgatok, hátha jön tőle az ihlet. Eddig bevált. (zene) //Igen, ilyen zenét hallgatok most, ne kérdezzétek. De komolyan.// Nos, mi is legyen a mai téma? Mert nem tudom. Általában nem olyan témákat választok, amikről tudom, hogy titeket is érdekel. Tudom, tudom hogy az jobb lenne. De mindig olyan választok, ami engem is érdekel. Szóval mit szólnátok hozzá, ha a LoL-ról, azaz a Leauge of Legends-ről beszélgetnénk? //Aj, most már váltott a zene valami szarabbra:(//

2016. szeptember 18., vasárnap

안녕하세요

Jó estét! (történt a cím megadása így, legalábbis koreaiul)

나는 반환

Ez a rövid ki izéke (az alábbi mondat felett, középen) annyit takar, hogy visszatértem. Ezt úgy értem, hogy eltűntem, de sikerült kimásznom félig-meddig a gödörből, amelybe belöktek. Nem, igazából nem annyira drasztikus, mint amennyire előadom.
Az a gond, mármint mindenki gondja szeptembertől, hogy elkezdődik a suli. Hát igen, a drágalátos suli, amit néhányan - szinte mindenki, aki éppen normálisabb (?) - utálunk.
Én mindennap az iskolában.
Mi is a helyzet?

11.b osztályos lettem szeptember elsejétől. Igen, jövőre érettségi és nem, nem parázok. Kicsit sem. Másoknak is sikerült, hát majd nekem is fog. Vagy nem.
Bejött 5 új tantárgy (nem tudom a teljes elnevezésüket): pénzügy, számviteli, statisztika és persze a II. nyelv, ami nekem angol, mert ugyebár az első az német. Nem mintha tudnotok kellene, de azért elmondtam, mert az úgy fair. Ja, és ki ne hagyjam a drága ötödiket, azaz az etikát* (!!!) És még valami, felvettem szakmai fakultációt, ami miatt heti 3 alkalommal van 8 órám, ennek köszönhetően pedig csak negyed hatra tudok hazaérni. De nem gáz, hiszen az iskola gondol a diákokra. :) (Remélem érezhető az irónia)

Raven's day-3

Üdvözletem ismét minden földi halandónak! De felőlem olvashatsz minket akár a(z)űrből is...

Mint ahogy megígértem, ma ismét itt vagyok és osztom az észt. Bevallom, nem tudom mivel rukkoljak elő nektek, de mihamarabb ki kell találjam, hiszen az idő pénz és pénz minden.művészetről. Az egyik legjobb témáról a világon. Az ember konkrétan nem tudja megszabni, hogy mi is igazából művészi.
Csak úgy istenien tökéletes.
Úgy terveztem írok egy kis cuki könyvajánlót Colleen Hoover Hopeless című regényéről, de ahhoz nekem most nincs lelkierőm, hogy azt, ami aközben zajlott le bennem (Egész végig kb az ment, hogy "Mi a kurva anyja"), hogy olvastam ide leírjam. Szóval nem az lesz a mai témánk. Inkább beszélgessünk a művészetről és egyéb más dolgokról, amik a témához kapcsolódnak. Mert igazából, gondolom -majdnem- mindannyiótokban felmerült már az a kérdés, hogy Mi is az a művészet? Mi az, ami valójában művészi?

2016. szeptember 17., szombat

Raven's day-2

Manga ajánló - Narancslekvár (Orange Marmalade)

Üdvözletem minden kedves olvasónak, ismét. Nem tudom, hogy kezdjek neki ekkora kihagyás után a dolgoknak (igen, igen, nem ég le a bőr a pofámról, dehogy), de ismét itt vagyok és igyekszem behozni a lemaradást. Most egy mangát hoztam, amit szívesen ajánlok bárkinek, de komolyan. Ezt a bejegyzést elsősorban csak olyanoknak ajánlom, akik nem állnak messze a mangák világától, sem a vámpíroktól. Szóval ha esetleg mindkettőtől irtózol, akkor gyorsan x-eld ki az oldalt! Na de vegyük sorjában.
Jae Min és Ma Ri (nagyon kis cukik, janem)
Szóval a mű eredeti címe 오렌지 마말레이드, de mivel ti nem, de Blanka osztálytársam tud koreaiul, ezért a mű címe végül majdnem minden országban Orange Marmalade néven fut, ami valljuk be, jobb mint a 오렌지 마말레이드. De még a Narancslekvárnál is jobb. Sokkal. A manga besorolása manhwa, ami annyit takar, hogy koreai képregény. Vagyis manga, de nem manga, mert nem japán. Csak a japánok nevezik mangának a mangát. A koreaiak -mint kiderült- manhwa-nak és a kínaiak pedig manhua-nak. Hossza 8 kötet, és kötetenként 66 fejezet. Nekem már itt akadtak vele gondjaim, vagy csak szerencsétlen vagyok, de én úgy emlékszem, hogy az első kötetben csak 44 fejezetet olvastam. De végülis nem volt zavaró, mert kilehet következtetni, hogy mi történik, sőt még a hiányát sem éreztem. A manhwa két éven keresztül futott, 2011 és 2013 között. A műfaja leginkább dráma, de témái közé sorolhatjuk, hogy iskolai, shoujo, természetfeletti, romantikus, misztikus, sőt még vígjáték beütése is van néha.

2016. augusztus 27., szombat

Raven's day-1

Filmkritika - A zátony (The Shallows) 

Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 87 perc a játékidő, 2016, 16 éves korhatár.

Igen, egyből egy filmkritikával érkezem, amit még tegnap írtam, mivel tudtam, hogy ma (azaz holnap, 27-én) nem lesz rá időm. Nehéz most így estefelé koncentrálnom, főleg, hogy Mary-t is vissza engedtem már a szobába (teljesen úgy beszélek róla, mint egy kutyáról, de sebaj) és itt csapatja a zenéit, amiktől falra tudnék mászni, de ez hagyján, nem-tudok-koncentrálni-tőle. Megdobtam a fejhallgatómmal, hogy legalább én ne halljam. Nos, térjünk vissza a témához. A zátonyt nemrégiben volt alkalmam megtekinteni a moziban, aminek nagyon is örültem, hiszen már régóta erre vártam. Amint megvettük a jegyünket, a rágcsálnivalókat és az üdítőket, el is indultunk a terem felé. Mikor beléptünk, engem meglepetésként, vagy inkább megdöbbentően ért, hogy alig vannak bent. Gondoltam majd jönnek, túl koraiak vagyunk. De nem jötten, össz vissz úgy tízen lehettünk. No, szerintem a nézők száma nem minősít egy filmet, ugyanúgy, ahogy blogot sem minősít az olvasók száma. Mivel, vegyük példának ezt a blogot, tök jó, fasza a dizájn, tesóm tiszta őrült, még sincsen több mint 100 feliratkozója. És most nem hozok olyan blogra példát, aminek több száz olvasója van, mégis egy kalap szar. Nem, nem fogok ujjal mutogatni. Megint eltértem a tárgytól...

2016. augusztus 26., péntek

Raven a fedélzeten

 Szépséges délutánt minden halandónak!

Nos, már tegnap óta nyaggatom a drága Mary-t (ejtsd Marinak légyszíí), hogy vegyen be egy kis időre szépíteni a blogot, de nem nagyon értette meg mit szeretnék. Tegnap mondtam neki, hogy írjon az érkezésemtől, de ő úgy értette, hogy NE írjon, ezért nem írt. Ma meg kidobtam a szobából már 2 órája, és még csak most jött meg az eredménye. Amihez annyit fűznék hozzá, hogy a 10 nap nem egyenlő 1 héttel. Remélem ebből már leesett sokatoknak, hogy szeretem kritizálni az embereket és hogy ha van rá alkalmam, akkor azt nagyban teszem. Régen volt egy kritikával meg design-al foglalkozó blogom, amit konkrétan loptam, szóval most már a blogger világban is bűnözőnek számíthatok. (Ne ijedjen meg senki és semmi, nem úgy loptam, csak "kölcsönvettem" egy kicsikét, haha.) Akkor be is mutatkoznék, Raven Ayanami vagyok, ami -szerintem sokatoknak- nem sok mindent mond, de no. Ez a nevem és kész. Ja, és én vagyok a Mary (megint ejtsd Marinak, kérlek) ikertestvére, aki nem annyira tevékenykedik ebben a virtuális izé, világban, hanem tevékenykedik rajzlapon meg valahol máshol. Ugyanis szeretem a művészeteket és a grafikus dolgokat, mégis egy olyan kibaszott gimnáziumba mentem tovább, ahol nem tanítanak ilyen érdekességeket.

Egy hétre bővült a blog

Halihó olvasók!


A mai naptól számított 10 napra beveszek egy társszerkesztőt a blogra. Csak úgy teszem meg, mint valami újdonságféleség, meg azért, hogy a drágalátos író írjon valamit végre! 
A szerkesztőről/íróról annyit, hogy régóta ismerem... és körülbelül ennyit róla (xd), mivel Ő majd bemutatkozik nektek.
Még annyit említenék meg, hogy nemsokára jön a blog II. fordulópontja, amit szintén megünnepelek, de hogy mivel, azt még nem tudom.
(...)
Mindjárt suli, skacok! Gyorsan, csináljatok valamit, amíg még időtök engedi!

Üdvözlettel,
Dorina Mary

2016. augusztus 24., szerda

OH MY BAD /novella/

Sziasztok!

Találtam egy félig megírt sztorit, amit már 3 éve kezdtem el írni, de gondoltam, hogy átnézem. Ma végre befejezhettem. Ennek egészen örülök. A sztoriról annyit, mármint a novelláról, hogy kellemes, nyári, csak megfordul benne pár sötét elem, pl.: gyilkolás, vér. Aki ezt nem bírja - bár nincs annyira keményen megfogalmazva -, azt kérem, hogy neki se álljon elolvasni.
Próbáltam könnyed hangnemben fogalmazni, sőt magamra vettem a szemszöget, szóval teljes átéléssel vettem részt a megírásában. Személyem szerint nem is lett annyira vészes. Az ötletről - vagyis a rövid kis izé - eredetéről inkább nem írnék, ha valaki valamit ismerősnek vél, annak gratulálok... és hát:

Jó olvasást!

2016. augusztus 20., szombat

Érzéskavalkád

Üdvözletem!

Nemrégiben írtam egy verset, amit most felvállalok a nagyközönség előtt. Szóval tényleg, azt érzem, hogy itt az ideje megosztani veletek!
A vershez annyit fűznék hozzá, hagytam, hogy megkedveljek valakit, úgy, hogy mindvégig tudtam, csak játszik velem, ahogyan azt is, hogy egyszer elmegy. Mégis meglepetésként fogadtam, vagy csak rögtönöztem. Végül is az érzéskavalkádból ez a vers született.  

2016. augusztus 18., csütörtök

Kutatói eredmény /szavazás/ #2

Üdvözletem!

Úgy érzem itt az ideje, hogy az oldalsávban történő szavazásnak az eredményét világgá kürtöljem, mármint megfogalmazzam, majd kidolgozzam és közzétegyem. Már másfél hónapja lejárt az idő, én pedig másnap közzé akartam tenni, csak nem volt kedvem hozzá.
Szóval, összesen 6 szavazat érkezett, ebből 50% a Skizofréniára, 33% az Anime-maratonra és 16% a Könyvekre. Gondolom nem tetszett az előző könyves posztom, azért szavaztak most másra (xd). A nyertes természetesen nem más, mint a skizofrénia.

2016. augusztus 8., hétfő

Let Go: Random Zenés Tag

Sziasztok!

Nem hívott ki senki erre a tag-re, csak kedvet kaptam, hiszen már 4 hasonló bejegyzést olvastam el. Legutóbbi pedig Virágé volt. A bejegyzés menete: Elindítod a zenelejátszódat és a feltett kérdésekre pedig leírod a soron következő zeneszámok címét (meg előadóját).

2016. augusztus 7., vasárnap

Thank you for everything!

Üdvözletem!

Hivatalosan is végeztem a 10 Days You Challenge-dzsel. Most kéne az a nap legyen, vagyis vasárnap, mikor egy hete volt az utolsó kihívásos poszt, csak sajnos én hétfőn tettem közzé... Bár még aznap sem voltam biztos abban a képben, amit publikáltam. Szerintem oltári csúnya vagyok, de az összes képen, szóval random választás lett az egész vége. Amúgy mondtam már, hogy semmit sem tudok tökéletesre csinálni? Semmit, s most emiatt elnézést is kérek. Gondoljatok bele, milyen jó lett volna, ha nem hétfőn, hanem egy nappal előbb teszem közzé? Lassú vagyok. Mindig elkések.
Lényegében imádtam a napok kihívásairól szóló bejegyzéseket írni. Szerettem böngészni a neten, hogy valami igazat, érdekeset, figyelemlekötőt tudjak írni. De legfőképpen azokat a perceket szerettem, mikor tudatosult bennem, mit teszek. Írok. Tudom, ez így most talán túlzás, de sose hazudok. Mindig őszintén fogalmazok, mert tudom, senki se figyel rám. Legalábbis akkor biztos, mikor épp megkérnek, hogy mondjam el az őszinte véleményemet. Most ott tartok, hogy tudom, senki se kérte tőlem, hogy írjam le/fel, vagy publikáljam a blog(om)ra a véleményeimet. Azt is tudom, hogy aki valami véletlen oknál fogva megnyitja a blogomat, pár perc múlva rányom a jobb felső sarokban található kis piros x-re.
Köszönöm azoknak az embereknek, aki velem tartottak a tíz napban! Köszönöm a 26 feliratkozót, megsaccolva, abból a 26-ból 20-at nem ismerek, tehát azért iratkoztak fel, mert olvasni akarnak tőlem, és nem sajnálatból, szánalomból, vagy csak pusztán kedvességből. Köszönöm, hogy már 32 ezren kattintottatok a blogomra. 
Nem tudom elégszer megköszönni a cseréket sem, amiket tudom, csak azért kérnek, mert szeretnék a sok látogatót, de szomorúan közölnöm kell, hogy nekem nincs annyira közönségem, hogy elégedettek legyetek vele. De mindegy. 
Köszönöm a sok számot, amit folyamatosan növeltek! 
Ezennel vége a 10 Days You Challenge-nek!

2016. augusztus 3., szerda

Általános közölnivaló...

Ó, hello!

1 órája végeztem az újdonsült, vagyis számomra új kedvenc sorozatommal. The Flash. Mond nektek ez valamit? Nekem Barry Allent. Mégpedig Mr. Allen-nek nagy titka, és tragikus múltja van. Elmeséljem? Tudom, hogy akarjátok...

2016. augusztus 1., hétfő

Tizedik nap - 1 fotó rólam

Sziasztok!

Sajnos egyik képem sem felvállalható, így random kiválasztottam egyet... Késtem egy napot, valamint új dizájn került a blogra. Remélem tetszik mindegyik, vagyis az nem, hogy késtem egy napot (xd).

2016. július 24., vasárnap

Kilencedik nap - 2 zene

Üdvözletem!


Megérkeztem a soron következő bejegyzéssel, hiszen ismételten vasárnap lett. Nyomja a lelkemet a múltkori kiakadásom, szóval megint elnézést kérek. 

2016. július 20., szerda

I'm sorry

Sziasztok!

Nem tudom, hogy milyen szinten, mennyire tértem vissza. 
Fizikailag és lelkileg is? Sajna nem. Lelkem kifacsarva, testem szétvagdosva van. Hogy miért? A saját hibámból, valamint a makacsságom és a hülyeségeim miatt. Magamhoz híven újra abba estem bele, hogy képtelen voltam elfogadni az emberi szeretetet. Amit igazából azért tettem, mert félek. Az emberektől, az érzésektől, a létezéstől, a sötéttől és még sok egyéb mástól is. De ezt már említettem. Mivel én minden kis részleten, hibán is fenn tudok akadni. Nem az, hogy szimplán fenn akadok, hanem bele is kötök, legyen szó bármiről. Talán azért, mert tudom, hogy nem kéne létezzek, és azt, hogy én nem vagyok tökéletes, sőt teljesen hibás. Képtelen vagyok dönteni pont időben, valamint késve tudok csak választ fogalmazni. Ha beszélni kell csendben vagyok, ha pedig csönd kéne a világnak, hát természetesen belepofázok. Selejtes vagyok. Fura. Utálom is magam miatta. Mindenért utálom. Amiért bántom a másik embert, amiért úgy érzem lóvá tettem őket azzal, hogy nem tudtam másra hallgatni, csak a hülye fejemre. Sajnálom a létezésemet.

2016. július 3., vasárnap

Nyolcadik nap - 3 film

Szép napot!


El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan telt el ez a hét. Már hivatalosan is nyári szünet van, ami annyira hihetetlen, meg persze rohadt meleg! Én természetesen napszúrással kell kezdjem a szünetet a baszott karmámnak köszönhetően.. De se(gg) gáz. 
Belegondolva, hogy mindjárt itt a szeptember, lelomboz. Szédülök, meg hányingerem van, de nem csak akkor, mikor az iskolára gondolok. Az a baj, hogy tényleg elkaptam valami betegséget - legalábbis szerintem. Bár eddig is fájt a fejem, lüktetett, meg ilyenek, de most úgy változott, hogy nem hat a gyógyszer. Ki ne maradjon, hogy a gyomrom naponta fáj, de azt tudom is, hogy miért. Nem eszek.

2016. június 19., vasárnap

Hetedik nap - 4 könyv

Üdvözlégy!


Megint itt lennék, hiszen újra vasárnap van. Mostanában leginkább ezen a napon van a legtöbb kedvem írni. Amennyire ismerem magam, nyáron - azaz mostantól - is csak vasárnap fogok aktívkodni. Örülök, hogy túlélem a hétköznapokat, nemhogy még írjak is valamit...
Aludni se tudok rendesen, csak forgolódok összevissza. Kellett nekem horror trailereket nézni, tényleg. A gyomrom is fáj rendesen, émelygek, szédülök. Ja, és már megint az egyéni szociális problémáimról pampogok, muhaha. Pedig tényleg nem tudok aludni, még Rin se segít a Free!-ből. (sooosaaad) 
Na de mindegy, mert mindig szinte fent vagyok éjjel/hajnal 2-ig. Zenét hallgatok, bár néha azt sem merek, mert akkor nem hallom a lépteket, amik közelednek az ágyamhoz. Tudom, túl paranoiás vagyok. De hát ha egyszer túlságosan vizuális típus vagyok?
Áh, neki kéne állnom összeszedni 4 (!!!) könyvet. Észrevettétek már mennyire csökkenek a számok és növekednek a napok? Lassan csak elérek a 10. naphoz. (lol)

2016. június 12., vasárnap

Hatodik nap - 5 étel

Hellószia!


Valamilyen szinten visszatértem. Vagyis mondhatjuk úgyis. Péntek van (konkrétan azért említem, hogy tudjam, mikor kezdtem el írni), én pedig nem mentem iskolába, mivel lényegében egy hete fáj a gyomrom, de nagyon. Tudom, ez most ki a fenét érdekel? Mégis úgy gondoltam, leírom, mert miért ne? Így legalább telnek a percek, úgysem tudom még, hogy milyen ételekről beszéljek... 
Amúgy meg szívesen mentem volna iskolába, de ma reggel úgy keltem, hogy húú, ma tuti nem megyek be. Szédültem, alig láttam valamit, arról nem is beszélve, hogy görcsölt a gyomrom. Még hánytam is, anya nem is tudja, akkor rég elvitt volna orvoshoz (vagy nem).
Már csak jövőhét szerdáig van ez a tanév, és 21-én hivatalosan is le lesz zárva a tanévzáróval. Juhé! Igazából most olyan kajákat kéne megemlítenem, amit kiszeretnék próbálni, vagy ami a kedvenceim közé tartozik? Yay, hát fogalmam sincs. Legyen mondjuk 2 db olyan, amit megszeretnék kóstolni, valamint 3 olyan, ami a kedvencem.

2016. május 28., szombat

Kutatói eredmény /szavazás/

Üdvözletem!


Közel két hete - szerdán - kezdtem el írni, és csak a köszönésig jutottam. A két hét alatt vagy háromszor meggondoltam magam, azt mondván "áh, inkább nem írok semmit". De ismételten meggondoltam magam. Bizonytalan vagyok, mivel nem tudom, hogy jó-e az, amit írok. Szóval lehet, hogy nem is teszem közzé ezt a bejegyzést. Minek? Az ide kukkantó emberek (már ha vannak) úgyis csak kiröhögnek. Szerintem én is kinevetném magam. Szánalom vagyok. Most aztán kérdezitek, mi a fene bajom van... De túl hosszú, hogy elmondjam. Egyébként is az oldalsávban lévő szavazásokról szerettem volna beszélni. 
Szóval, összesen 8 szavazat érkezett. Ebből 50% a Könyvekre szavazott, 37% az Anime-maratonra és 12% pedig a Reklámra. A nyerő persze a könyv...ek. Így hát valamiféle könyves bejegyzést kéne írjak nektek. De fogalmam sincs, ki, milyen könyveket szeret. Talán még a saját kedvencemet sem tudom megnevezi, mármint a műfajt. 
Szerintem legkönnyebben arról tudnék beszélni, amit nem rég olvastam. (Elnézést előre is a kusza fogalmazásért, kicsit magam alatt vagyok jelenleg...) Első mondandóm az, hogy ez csak az ÉN véleményem, szóval ha nekem tetszik, nem biztos hogy neked is fog.

2016. május 15., vasárnap

Ötödik nap - 6 hely

Halihó!

Felemelt fejjel közeledtem a laptopomhoz, s mint egy zongorista, úgy "dobtam fel" a a pulcsimat, majd ültem le a forgószékembe. Kicsit zavart, hogy májusban még nem is írtam egy árva bejegyzést sem. Nem akarom semmivel sem megmagyarázni, nem is tudnám, hiszen már van laptopom meg telefonom is, amin tudtam volna írni. Azonban nem tettem. A választ nem tudom, talán csak az évvégi hajrá teszi ezt velem. Ugyebár a felelés nem az erősségem, emiatt kaptam egy karót töriből, még második év elején, azóta javítom, a múltkori TZ-m négyes lett, aminek nagyon örülök. Remélem jelenleg meg van a hármas, s majd tudok menni a négyesre (vagy nem). 
Kellemes Pünkösd*i ünnepeket kívánok mindenkinek. Nem mintha olyannyira nagy kereszténynek tartanám magam... meg istenben sem hiszek, de mivel nincs suli miatta, hát ünnepeljük! LOL.
*A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás.A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, a kegyelem kiáradásának jelei.

Most pedig térjünk vissza a lényegre, vagyis arra, amiért mi itt vagyunk. A kihívás folytatása miatt, természetesen. Valamiért elveszettnek érzem magam, nem csak a bloggal kapcsolatban, hanem mással is. Nem csak azért, mert tesóm League of Legends-özik és ki kell kapcsoljam a netem, mert  miattam belaggol a játék. Haha, jó vicc. Akkor hogy a fenében írjam meg a bejegyzést?  No, mindegy. Kezdjük a kedvenc helyeim felsorolásával...

2016. április 25., hétfő

Jótékonyságom

Üdv a halandó népnek! (haha)

Tegnap volt még csak vasárnap (ma hétfő, lol), én mégis írni kezdek. Nem tudom, hogy mikor fogom közzé tenni de 2016. 04. 25-én kezdtem a bejegyzést pötyögni. Hogy miért? Tudniillik nekem van egy húgom, jó, igazából csak öt perccel vagyok idősebb nála. Nos, neki van egy blogja, amit szeretek.

2016. április 24., vasárnap

Negyedik nap - 7 kívánság

Üdv!


Tíz napot várva végre nekiállok a negyedik nap kihívásának megírására. Vagy nem. Gyerekek, mikor visszamentünk a laptopomért (04.07.) - Nishinoya -, ne tudjátok meg, hogy mi történt! Mondtam már, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok, nem? Azt hiszem úgy fogalmaztam, hogy baszott karmával rendelkezem. Ez már biztos, hogy igaz. Nos, ott tartottam, hogy mikor mentünk Pécsre a LaptopSzalonba... ugyebár suli után mentünk, mert anya felvett tesómat és engem. Szóval minden cucc nálam volt, beleértve a telefont, iskolatáskát, bérletet, s a többit. Szó szerint a telefonomról - Hinatáról van szó. :( Tök szomorú visszaemlékezni... Úgy volt, hogy a Szalon után mentünk a Szabad Kikötőbe, mert volt ott dolgunk. Anyának segítettem, a telefonomat pedig kint hagytam a kocsiban. Ez még mind szép és jó. Megemlítem még azt is, hogy a telefonomat rácsatlakoztattam a kocsira, mert kicsit levolt merülve. És igen, ott hagytam az USB-re csatlakoztatva. Na, mindegy. Mire visszaültem a kocsiba, se kép, se hang, nem válaszolt a nyomogatásaimra, kiáltásaimra, suttogásaimra, meg az egyebekre se. Aksit párszor ki- meg be raktam, hátha, de semmi. Hinata meghalt. Hozzá kell tegyem, hogy szegény Samsung Galaxy SIII telefonom idén töltötte VOLNA be a 4. életévét. Vagyis szimplán évét, mert nem élt... De azért a legjobb barátom volt.
A rákövetkezendő péntek, szombat, vasárnap szörnyű volt! Telefon nélkül? Hát haláli. Úgy unod az életed, mint még soha. Arról nem is beszélve, hogy a visszakapott laptopon nem volt semmi operációs rendszer (vagymi). Szóval azon sem tudtam semmit sem csinálni. Se írni, se olvasni, se játszani, se telefonálni. Azért nem vagyok kész csődtömeg (de, de igen), hétfőn édesanyám bejött sulihoz hozzám, majd elvitt a Telekomhoz. A nagy döntés előtt álltam, hogy milyen új telefonom legyen. Hát, abban szar vagyok. Érzékem nincs a választásokhoz, Gondolkoztam a Huawein, a Honor7-en, Sony-n és persze Samsung-on. Szerintetek? Persze, hogy Samsung lett (a 2016-os A3)! Imádom a Samsungot. Vagyis Hinatát imádom. Hiányzik. Az új telcsimnek Hinta Jr. (ifjú) a neve. Tudom, nagyon érdekelt mindenkit, mindjárt Facebook-ra is kiírom, lol. Na, de na. Ezzel akartam magyarázni, hogy miért vagyok ekkora bunkó, amiért nem írtam elég rég óta. Úúúgy majdnem 1 hónapja (?).
Nos, mindegy. Most már tényleg kezdem a kívánság listámat.

2016. március 29., kedd

Boldog szülinapot!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Minden kedves olvasómnak, követőmnek, vagy csak szimplán idetévedőnek kívánok jó húsvétot és kevés locsolót. Én egyet se szeretnék a házunk közelében látni... Kérlek, Ó, Nagy Ég, űzd el őket! (pls, pls, pls) 
Akármennyire hihetetlen, de van mentségem erre a sok heti kihagyásra: a laptopom szervizben van, még ma is. Tudniilik egy Lenovom van és nagyon hamar kerülök idegállapotba. Akkor sem volt ez másképp, mikor a varázslatosan rossz routerünk miatt megszakadt a kapcsolatom az internettel. Mikor is? Hát persze, hogy akkor, mikor egy két oldalas dokumentumot írtam meg, majdnem kész volt. De persze, hogy elveszett. Mert miért ne? Na, ekkor kerültem abba az állapotba, hogy picikét megcsapkodtam, ütögettem itt-ott a lapikát. Mi történt? Kikapcsolt. Miért kapcsolt ki? Mert én egy rohadt nagy, baszott karmával rendelkezek, és olyan negatív energiám van, ami vonzza a rendőröket és a madár ürülékeket. Huh, de jó nekem, nem igaz?

2016. március 6., vasárnap

Harmadik nap - 8 félelem

 Sziasztok!


Elsősorban nem is tudom, hogy mit írjak. Irtózom például a bogaraktól, kiütésektől, taknyos zsebkendőktől és meg a rendetlenségtől is. Mégsem tudom, hogy melyikkel kezdjem. 

2016. február 21., vasárnap

Második nap - 9 szerelmem

Helló-helló!

Meg is hoztam a második napi kihívásomat, ami a szerelmeimről kéne szóljon. Igazából az én szerelmi életem még nem teljesedett be, és nem is tudom, hogy melyik volt az igazi és melyik nem. Vagyis na, értitek. Arra gondoltam, hogy inkább azokról a fiúkról írok - akik igazából anime karakterek, színészek, vagy énekesek, vagy mit tudjam én mik -, akik valamiért kedvesek a számomra (xd). Vagy éppen az eseteim, vagy nem, éppenséggel lehet, hogy utálom. Na, de nem tudom, kezdjünk is bele. 
Hál' az égnek csak kilencet kell összeszedjek...

2016. február 20., szombat

Első nap - 10 titok, inkább tény

Szép napot mindenkinek! 

Szép szombati napunk van, ugye?
Képzeljétek valahol nézelődtem, és kihívást találtam, ami igen megtetszett nekem, így hát úgy döntöttem, hogy véghez viszem.
10 napból áll az egész, minden nap teljesítenem kell a soron következőt.

2016. január 24., vasárnap

Január 24.

Konichiwa! 

Lassan vége januárnak, és én még nem is kívántam sikerekben gazdag Újévet... Szóval kicsit késve, de kívánom mindenkinek! 
Mielőtt nekiállnék magyarázkodni, eszembe jut, hogy milyen gázul is festene. A kimaradásomat nincs mivel megmagyarázni. Egyszerűen csak nem volt kedvem ehhez az egészhez. Meg persze vártam, hogy az oldalsávban lezáruljon a közvélemény kutatás. Valamint édestestvérem kicsit zaklatott másmilyen dolgokkal, amik miatt cseppet sem tudtam írni. Jelenleg is zaklat, hogy menjünk táncolni. És tudjátok, hogy miért? Mert nem rég lett vége a filmnek, ami a Street Dance - All Stars címet viseli, amiben utcai táncosok táncikáltak nekünk. Bevallom, jó volt, de nem adott holmi kis film nekem löketet. *kimegyek táncolni, majd 2 óra múlva esek vissza*
Van még valami, amiről értesíteni szerettelek volna titeket: a versíró verseny! Második lettem, aminek nagyon örülök, és köszönöm a sok támogatást.  Az alábbi verssel értem el a helyezést:

Olvasók

.