2016. augusztus 27., szombat

Raven's day-1

Filmkritika - A zátony (The Shallows) 

Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 87 perc a játékidő, 2016, 16 éves korhatár.

Igen, egyből egy filmkritikával érkezem, amit még tegnap írtam, mivel tudtam, hogy ma (azaz holnap, 27-én) nem lesz rá időm. Nehéz most így estefelé koncentrálnom, főleg, hogy Mary-t is vissza engedtem már a szobába (teljesen úgy beszélek róla, mint egy kutyáról, de sebaj) és itt csapatja a zenéit, amiktől falra tudnék mászni, de ez hagyján, nem-tudok-koncentrálni-tőle. Megdobtam a fejhallgatómmal, hogy legalább én ne halljam. Nos, térjünk vissza a témához. A zátonyt nemrégiben volt alkalmam megtekinteni a moziban, aminek nagyon is örültem, hiszen már régóta erre vártam. Amint megvettük a jegyünket, a rágcsálnivalókat és az üdítőket, el is indultunk a terem felé. Mikor beléptünk, engem meglepetésként, vagy inkább megdöbbentően ért, hogy alig vannak bent. Gondoltam majd jönnek, túl koraiak vagyunk. De nem jötten, össz vissz úgy tízen lehettünk. No, szerintem a nézők száma nem minősít egy filmet, ugyanúgy, ahogy blogot sem minősít az olvasók száma. Mivel, vegyük példának ezt a blogot, tök jó, fasza a dizájn, tesóm tiszta őrült, még sincsen több mint 100 feliratkozója. És most nem hozok olyan blogra példát, aminek több száz olvasója van, mégis egy kalap szar. Nem, nem fogok ujjal mutogatni. Megint eltértem a tárgytól...

2016. augusztus 26., péntek

Raven a fedélzeten

 Szépséges délutánt minden halandónak!

Nos, már tegnap óta nyaggatom a drága Mary-t (ejtsd Marinak légyszíí), hogy vegyen be egy kis időre szépíteni a blogot, de nem nagyon értette meg mit szeretnék. Tegnap mondtam neki, hogy írjon az érkezésemtől, de ő úgy értette, hogy NE írjon, ezért nem írt. Ma meg kidobtam a szobából már 2 órája, és még csak most jött meg az eredménye. Amihez annyit fűznék hozzá, hogy a 10 nap nem egyenlő 1 héttel. Remélem ebből már leesett sokatoknak, hogy szeretem kritizálni az embereket és hogy ha van rá alkalmam, akkor azt nagyban teszem. Régen volt egy kritikával meg design-al foglalkozó blogom, amit konkrétan loptam, szóval most már a blogger világban is bűnözőnek számíthatok. (Ne ijedjen meg senki és semmi, nem úgy loptam, csak "kölcsönvettem" egy kicsikét, haha.) Akkor be is mutatkoznék, Raven Ayanami vagyok, ami -szerintem sokatoknak- nem sok mindent mond, de no. Ez a nevem és kész. Ja, és én vagyok a Mary (megint ejtsd Marinak, kérlek) ikertestvére, aki nem annyira tevékenykedik ebben a virtuális izé, világban, hanem tevékenykedik rajzlapon meg valahol máshol. Ugyanis szeretem a művészeteket és a grafikus dolgokat, mégis egy olyan kibaszott gimnáziumba mentem tovább, ahol nem tanítanak ilyen érdekességeket.

Egy hétre bővült a blog

Halihó olvasók!


A mai naptól számított 10 napra beveszek egy társszerkesztőt a blogra. Csak úgy teszem meg, mint valami újdonságféleség, meg azért, hogy a drágalátos író írjon valamit végre! 
A szerkesztőről/íróról annyit, hogy régóta ismerem... és körülbelül ennyit róla (xd), mivel Ő majd bemutatkozik nektek.
Még annyit említenék meg, hogy nemsokára jön a blog II. fordulópontja, amit szintén megünnepelek, de hogy mivel, azt még nem tudom.
(...)
Mindjárt suli, skacok! Gyorsan, csináljatok valamit, amíg még időtök engedi!

Üdvözlettel,
Dorina Mary

2016. augusztus 24., szerda

OH MY BAD /novella/

Sziasztok!

Találtam egy félig megírt sztorit, amit már 3 éve kezdtem el írni, de gondoltam, hogy átnézem. Ma végre befejezhettem. Ennek egészen örülök. A sztoriról annyit, mármint a novelláról, hogy kellemes, nyári, csak megfordul benne pár sötét elem, pl.: gyilkolás, vér. Aki ezt nem bírja - bár nincs annyira keményen megfogalmazva -, azt kérem, hogy neki se álljon elolvasni.
Próbáltam könnyed hangnemben fogalmazni, sőt magamra vettem a szemszöget, szóval teljes átéléssel vettem részt a megírásában. Személyem szerint nem is lett annyira vészes. Az ötletről - vagyis a rövid kis izé - eredetéről inkább nem írnék, ha valaki valamit ismerősnek vél, annak gratulálok... és hát:

Jó olvasást!

2016. augusztus 20., szombat

Érzéskavalkád

Üdvözletem!

Nemrégiben írtam egy verset, amit most felvállalok a nagyközönség előtt. Szóval tényleg, azt érzem, hogy itt az ideje megosztani veletek!
A vershez annyit fűznék hozzá, hagytam, hogy megkedveljek valakit, úgy, hogy mindvégig tudtam, csak játszik velem, ahogyan azt is, hogy egyszer elmegy. Mégis meglepetésként fogadtam, vagy csak rögtönöztem. Végül is az érzéskavalkádból ez a vers született.  

2016. augusztus 18., csütörtök

Kutatói eredmény /szavazás/ #2

Üdvözletem!

Úgy érzem itt az ideje, hogy az oldalsávban történő szavazásnak az eredményét világgá kürtöljem, mármint megfogalmazzam, majd kidolgozzam és közzétegyem. Már másfél hónapja lejárt az idő, én pedig másnap közzé akartam tenni, csak nem volt kedvem hozzá.
Szóval, összesen 6 szavazat érkezett, ebből 50% a Skizofréniára, 33% az Anime-maratonra és 16% a Könyvekre. Gondolom nem tetszett az előző könyves posztom, azért szavaztak most másra (xd). A nyertes természetesen nem más, mint a skizofrénia.

2016. augusztus 8., hétfő

Let Go: Random Zenés Tag

Sziasztok!

Nem hívott ki senki erre a tag-re, csak kedvet kaptam, hiszen már 4 hasonló bejegyzést olvastam el. Legutóbbi pedig Virágé volt. A bejegyzés menete: Elindítod a zenelejátszódat és a feltett kérdésekre pedig leírod a soron következő zeneszámok címét (meg előadóját).

2016. augusztus 7., vasárnap

Thank you for everything!

Üdvözletem!

Hivatalosan is végeztem a 10 Days You Challenge-dzsel. Most kéne az a nap legyen, vagyis vasárnap, mikor egy hete volt az utolsó kihívásos poszt, csak sajnos én hétfőn tettem közzé... Bár még aznap sem voltam biztos abban a képben, amit publikáltam. Szerintem oltári csúnya vagyok, de az összes képen, szóval random választás lett az egész vége. Amúgy mondtam már, hogy semmit sem tudok tökéletesre csinálni? Semmit, s most emiatt elnézést is kérek. Gondoljatok bele, milyen jó lett volna, ha nem hétfőn, hanem egy nappal előbb teszem közzé? Lassú vagyok. Mindig elkések.
Lényegében imádtam a napok kihívásairól szóló bejegyzéseket írni. Szerettem böngészni a neten, hogy valami igazat, érdekeset, figyelemlekötőt tudjak írni. De legfőképpen azokat a perceket szerettem, mikor tudatosult bennem, mit teszek. Írok. Tudom, ez így most talán túlzás, de sose hazudok. Mindig őszintén fogalmazok, mert tudom, senki se figyel rám. Legalábbis akkor biztos, mikor épp megkérnek, hogy mondjam el az őszinte véleményemet. Most ott tartok, hogy tudom, senki se kérte tőlem, hogy írjam le/fel, vagy publikáljam a blog(om)ra a véleményeimet. Azt is tudom, hogy aki valami véletlen oknál fogva megnyitja a blogomat, pár perc múlva rányom a jobb felső sarokban található kis piros x-re.
Köszönöm azoknak az embereknek, aki velem tartottak a tíz napban! Köszönöm a 26 feliratkozót, megsaccolva, abból a 26-ból 20-at nem ismerek, tehát azért iratkoztak fel, mert olvasni akarnak tőlem, és nem sajnálatból, szánalomból, vagy csak pusztán kedvességből. Köszönöm, hogy már 32 ezren kattintottatok a blogomra. 
Nem tudom elégszer megköszönni a cseréket sem, amiket tudom, csak azért kérnek, mert szeretnék a sok látogatót, de szomorúan közölnöm kell, hogy nekem nincs annyira közönségem, hogy elégedettek legyetek vele. De mindegy. 
Köszönöm a sok számot, amit folyamatosan növeltek! 
Ezennel vége a 10 Days You Challenge-nek!

2016. augusztus 3., szerda

Általános közölnivaló...

Ó, hello!

1 órája végeztem az újdonsült, vagyis számomra új kedvenc sorozatommal. The Flash. Mond nektek ez valamit? Nekem Barry Allent. Mégpedig Mr. Allen-nek nagy titka, és tragikus múltja van. Elmeséljem? Tudom, hogy akarjátok...

2016. augusztus 1., hétfő

Tizedik nap - 1 fotó rólam

Sziasztok!

Sajnos egyik képem sem felvállalható, így random kiválasztottam egyet... Késtem egy napot, valamint új dizájn került a blogra. Remélem tetszik mindegyik, vagyis az nem, hogy késtem egy napot (xd).

Olvasók

.