tag:blogger.com,1999:blog-37911254461899171332024-03-13T02:29:15.904+01:00Where's my angel?Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.comBlogger69125tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-16054504291197130602019-05-07T22:04:00.003+02:002019-05-07T22:10:38.431+02:00나는 반환<div style="text-align: right;">
nANÜN BANHVAN? (azt a kis izét, ami a cím, így kell kiejteni)</div>
<div style="text-align: right;">
(ja, amúgy azt jelenti, visszatértem)(de nem)</div>
<h2 style="text-align: center;">
amúgy <span style="font-size: x-large;">sziasztok! </span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Tavaly az érettségi után óriási dilemmában voltam, annyira gondolkoztam azon, hogy megjelölöm a Média és Kommunikáció szakot, és majd jó kis újságíró lesz belőlem. De aztán meggondoltam magam. Már nem is megy nekem az ilyesfajta írás, sőt lassan már sehogy sem tudok írni. Kifogyok az ihletből, egyre inkább veszítek az erőmből, mindent csak elkezdek és sosem fejezem be a dolgokat. Azért, hogy értsétek, felhozom példának a wattpad profilomat, ahol konkrétan 7 történetem van, és abból <u>csak</u> 2 (!!!) befejezett. Még mindig. Egy harmadik történet nagyon közeledik a végéhez, de egyáltalán nem érzem, hogy jól csinálom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, mindjárt megint elkezdem az önsajnálatot. Készüljetek fel rá. Igen, letegezlek titeket. Fosok én rá, hogy hány évesek vagytok. Mindjárt betöltöm a huszadik életévemet, hah, csak megtehetem, hogy tegezek random embereket, nem?<br />
<a name='more'></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">3</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">2</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">1</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>MINDJÁRT VIZSGA ÉS MEG FOGOK BUKNI!!44!NÉGYnégy!4</b></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nemám, nem félek ettől. Tökre boldog vagyok, mert ha meglesz az írásbeli meg a gyakorlati vizsga, utána már csak a szóbeli lesz vissza, AZTÁN PEDIG NYÁRI SZÜNET. Ezaz!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vizsgaszünetben egyébként elkezdtem intenzíven használni a <b><span style="color: #660000;">Duolingo</span></b> alkalmazást, és úgy érzem, hogy lassan jobban fogok tudni koreaiul meg japánul, mint a saját anyanyelvemen. Igazából azért írom ezt a bejegyzést, mert valahogy eszembe jutott, hogy ilyenem van, és nézegettem a legnézettebb bejegyzéseket, ott pedig szembejött velem egy olyan, amelyiknek KOREAI címe van. Kérdem én: mégis mi a fészkes fenéért adtam én idegennyelvű címet? És még valami: 2016-ban írtam azt. Akkoriban - ha jól emlékszem - még fogalmam sem volt arról az országról. OkÉ, Japánt imádtam, az animéket imádtam meg minden, de nem értem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel vizsgaidőszak van, nagyon ajánlok egy számot, ami nem más, mint a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=sesKiKYQn84&list=RDdz6mIeOXOOA&index=4" target="_blank">Set It Off - Why Worry.</a></div>
<br />
<br />
LOL<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nekem tavaly érettségi előtt nagyon sokat segített. (Uh, ezt miért emlegetem ennyire? Talán ennyire tetszett vagy mi a szaftos lófing?)(Talán csak azért, mert jelenleg is érettségi zajlik... vagyis ma IS az zajlott) Visszaemlékezve a csodálatos hétre, írásbeli közben is a Why Worryt dúdoltam, aztán töri után azt hittem, hogy tényleg meg fogok bukni. De akkor teljesen véletlenül elindult a zenelejátszómban és rájöttem, hogy felesleges aggódni. <b>Mit izgulok én ennyire ezért? A semmiért?</b><i> </i>Ez csak érettségi. <b>Nem lőnek vele, vagy igen?</b> Ah, bárcsak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó, nem. Nincsenek öngyilkos hajlamaim, azokat már elengedtem. Már lassan 5 hónapja nem vágtam eret. Nem bőgtem, mert egy senki vagyok (csak múlt éjszaka 👀), és nem ócsároltam saját magam, mert semmit sem tudok rendesen megcsinálni. Most már teljesen okés vagyok. Mondhatni. Olyan gyorsan telnek a napok, hogy néha tényleg <b>TÉNYLEG</b> nem tudok lépést tartani velük. Visszagondolva olyan, mintha tegnap írtam volna az utolsó bejegyzést (ami mondhatni normális), de azt már több, mint 1 éve írtam. Szánalmas vagyok. Miért is csinálom ezt magammal? Megint csak azon jár az eszem, hogy felesleges ezt csinálnom, merthát mit érek el vele?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
AH, jól vagyok. Szeretem a k-popot! Játszom a Leauge of Legends-szel és rendszeresen használom a Twittert. Jól vagyok, mint régen. Csak másképp. <i>You know. No, I don't know what to say.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eszembe jutott a con (május 4-én volt, értelemszerűen két napos, JA és nem voltam), mert már nem vagyok részese az "akkori" családomnak. Kinőttem. Vagy a srácok nőttek ki engem? Igazából a tesóm nagyon magára veszi, hogy nem keresnek minket, mert ha mi nem írunk - vagyis tesóm -, akkor nem beszélünk. A betervezett programokat megcsinálják nélkülünk. Boldogak - nélkülünk. Na, nem baj. Én, mint rendes barát (vagy inkább nem törődöm barát) csak azt látom, hogy nekik jó. Ha nekik jobb, ha nem látják a csodás fejemet, vagy nem hallanak rólam, hát legyen. <i>I don't care.</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Mivel most feltéptem egy már gyógyulásnak induló sebet, eszembe jutottak a conos család tagjai. eredetileg Twitteren indult, így inkább annak a portálnak vagyok hálás, hogy megismertem őket. Csodálatos majdnemkétév volt velük. (Júliusban lesz két éve.) </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként (oké, ez kezd már idegesítővé válni) az egyik nagyon jó barátommá vált, és NAGYON SZERETEM. Szerencsére itt lakik a közelben, na, vele gyakran találkozunk, mert érdekel (kölcsönösen), hogy mi van a másikkal. <i>Sadly</i> a családjában bajok vannak (történtek pár napja, hete, hónapja) és annyira szeretnék segíteni neki, de semmi mást nem tudok, minthogy hallgatok, mint a sír. Tudom, hogy ez így rendben van, mert néha a néma támasz többet ér, mint egy hangos ölelés. (Jézusom, ez nagyon szar hasonlat volt?) DE ANNYIRA SZERETNÉK SEGÍTENI. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok jó semmire, nem? NEm? Még a barátaimon sem tudok segíteni. Mindenki elhagy, mert szar társaság vagyok, nehéz eset és a magatartásom fos, ésatöbbi. Elüldözöm magamtól az embereket évek óta.</div>
<br />
Várjunk csak, ennek a bejegyzésnek nem ez a lényege.<br />
<br />
A lényege az, hogy <i><u>WHY WORRY</u></i><br />
<i><u>BeE HAPPY</u></i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Igazából ennyi az angol tudásom. (<i>No, I'm lying right now, don't believe me, dude</i>)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Let's write in English. Oh my God, I'm gonna mess it up, but I'll try this.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nah, I know I have no words, but I keep saying only one thing: I'M GONNA DIE LOL</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Okay, no. Sadly, I am so bad with my knowledge. I can't use my ENGLISH. Maybe I don't have any knowledge.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Suddenly my sister entered my room and I almost turn out with a LOUD scream, but I hold it back. I stayed calm and silent, I'm just stared at her, then she left my room. Phew. Thanks God.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Can you feel my heart? Can you fix my BROkEn heart? Please save me, fix me.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ah, még angolul is faszságokat hordok össze. Dehát hozom a formámat, na.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt az ideje megkezdeni a befejezést; legalábbis ma estére. Talán idén nyáron többet fogok posztolni, keresek témákat meg ilyenek, de nem tudom biztosra. Még van egy évem gondolkozni azon, hogy mi legyen belőlem mérlegképes könyvelő után. Legyek újságíró? Akkor bele kell rázódnom. Aztán, ha amellett döntök, akkor biztos, hogy rendszeresen jelentkezem a cikkekkel. ✌</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: xx-small;">(egyébként március 29-én volt a 6. szülinapom íróként)</span></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-38498735590919607672018-08-28T18:34:00.000+02:002018-08-28T18:37:59.245+02:00visszatértem? de még mennyire<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Sziasztok!</span></h2>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Oké, <i>lehetséges</i>, hogy <i>a bejegyzés címe túl sok lelkesedést hoz magával</i>, mégis muszáj volt odaírjam. Az ok nem más, minthogy most végre rávettem magam, hogy pötyögjek nektek pár sort arról, hogy mégis mi van velem...<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>BÁR</b> nem sokatokat érdekelhet, mégis lehetnek olyan emberkék, akiket érdeklek, szóval nekik elmondom <b><u>MÉG ÉLEK</u></b>. Mondjuk jelenleg nincs sok kedvem élni, mivel nagyon fáj mindenem, hiszen 8 órás kemény fizikai munkát csinálok, lassan két hónapja. Igen, ezzel ment el a csodás nyaram.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De még élek! És írok is; ha hiszitek, ha nem. Wattpadon vagyok az elmúlt időszakban a legaktívabb, kevesebb mint egy év alatt szereztem 132 követőt, amit <i>NEM TUDOK ELHINNI</i>, de tényleg lol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Írásaim nagyja fiúszerelemről szól, melyet nem szégyellek megfogalmazni, csak azt sajnálom, hogy a nem yaoi párti barátaimat is mindig kérem, hogy olvassák el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: large;">ÉS MEGTESZIK-</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, ne menjünk ebbe bele jobban; jelenleg van egy befejezett történetem, ami 44 felettébb rövid fejezetet foglal magába. Nem vagyok rá a legbüszkébb, de annyi olvasóm lett az írása alatt, hogy nagyon sokat köszönhetek neki. Valamint örülök, hogy megírtam és nem hagytam félbe, mint általában szoktam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, tavaly októberben már túl lehettem az első (nyári) MondoCon-omon, mégsem említettem meg... azóta részt vettünk tesómmal egy téli, valamint az idei nyári conon. <i>IMÁDOM!❤</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
↳ <u>lépjünk tovább</u> ↲</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a legfontosabb információ</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i>SIKERÜLT AZ ÉRETTSÉGI, </i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i>JOBB LETT, </i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i>MINT AMILYENRE SZÁMÍTOTTAM</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon örülök neki, mert így eggyel kevesebb teher nyomja a hátamat, ami már a végzős év eleje óta eléggé nehéz volt. A tanulmányaimat továbbra is folytatni fogom, az eddigi iskolámban maradok és elvégzek egy OKJ-s képzést, hogy több pontom legyen <i>hátha</i> akarok egyetemre/főiskolára menni. <i>Ez még nem biztos.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy év leforgása alatt megannyi barátra tettem szert, kiket nagyon szeretek és imádok. Persze nagyon sok balhén és veszekedésen vagyunk túl, mégis kitartunk egymás mellett és ez benne a legjobb! Ezeket a barátaimat a Twitter- Wattpad- és Instagram- közösségi portáloknak köszönhetem, mivel nékülük nem tartanék ott, ahol éppen tartok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i><b><a href="https://www.wattpad.com/user/Reszeltalmahhh" target="_blank">ITT A WATTPAD FIÓKOM</a>, </b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i><b>OLVASSATOK OTT, </b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i><b>MERT KITUDJA, HOGY MIKOR FOGOK </b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i><b>ÚJRA PUBLIKÁLNI ITT:(❤</b></i></span></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-72447919976433673722017-10-01T07:16:00.000+02:002018-04-30T07:54:12.620+02:0011. nap - Régen ennyire elbaszott voltam... /12 napos blogger kihívás/<div style="text-align: justify;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Sziasztok!</span></h2>
Üdv megint a kínzó iskolaévben.<br />
Erre csak az illene, hogy "<span style="font-size: large;"><i>hello Hell</i></span>", azaz szeptember.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSEX_3TZX5UnP0n6vllcAAwTKlH4T_Qwsqfo_P8cuWDFWmBNKvGCqMlzRld-YbiZc0uStE_U2jx_XLru-eklahEZ5E80YLUpJI_Gej95yTsRSmQ-TfWD_23nzM1KIHD8-P41AAK8IoZ3Qd/s1600/WTF+GUSTI.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="265" data-original-width="245" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSEX_3TZX5UnP0n6vllcAAwTKlH4T_Qwsqfo_P8cuWDFWmBNKvGCqMlzRld-YbiZc0uStE_U2jx_XLru-eklahEZ5E80YLUpJI_Gej95yTsRSmQ-TfWD_23nzM1KIHD8-P41AAK8IoZ3Qd/s200/WTF+GUSTI.gif" width="184" /></a>Bárcsak egyszerűbb lenne. Ha még készülhetnék aranyos kis tizenegyedikesként az érettségire, de sajnos nem. Utolsó évemet járom, <u>akaratom ellenére</u>.<br />
<a name='more'></a><br />
Emészt az iskola már most, marja a lelkemet a tanulás, égetnek a tanárok és az osztálytársak hülyeségei. Próbálkozom életben maradni, egészen az érettségiig jutni és félévkor nem megbukni. Eddig még megy, megvannak nagy nehezen a kettesek, kivéve németből, mert abból kaptam egy egyest. Lol. De komolyan, egy (vagy kettő) hét egy teljesen új téma megtanulására, sőt, két szöveget kellett volna megtanulni. Keményen az egyikig jutottam. Csakis azért, mert nem szeretem az orvosokat. Mindegy, mert a tizennégy tagú csoportból csak egy emberkének lett kettes, a többinek szintúgy egyes. Fail.<br />
<a href="https://www.blogger.com/null" name="more"></a><br />
Hiszem, nagyon is, hogy nem fog sikerülni az érettségi. Nem bízok magamban. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. Nem hinném, hogy én valaha meg merek majd szólalni az emberek, sőt, vadidegen emberek előtt. <br />
Nem is tudom, hogy melyiktől rettegek a legjobban. <i>Némettől?</i> Ó, ugyan, a bemutatkozásnál tovább nem megy. Egyszerűen nem megy. <i>Matektól?</i> Ah, 1+1=3. Ennyi. <i>Töri?</i> Uh, Hitler bácsi volt a bébiszitterem. <i>Magyar?</i> Hm, na persze, hátha kihúzom a Bibliát és papolhatok a teremtésről… Úgyse fog menni. Legalábbis most ezt hiszem. Szó szerint <b>fosok</b>.<br />
Nagyon húzos lesz ez így. Naponta 8 óra, este hat körül érek haza, de azért még másnapra tanuljak. Ironikus. Legyen szociális életem, kapcsolódjak ki. Szedjek össze valamicske bizalmat, amivel majd pár hónap múlva elő kell állnom. Igen, de hol? <br />
Sose voltam az a személy, aki szociálódott szabadidejében, vagy hogy könnyen szerzett magabiztosságot. Helyette inkább a szobában ültem és gépeztem, olvastam vagy írtam. Nyolc éve még kis, díszes füzetekbe írkáltam az általam kreált sztorikat.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrE5U9cobEOemsLmYGcoVdYl-euUhacmH0BIS6TQkKIDV-YiHcRBg-p5V-kC3HffW_yYB1mtH9lUEcHjo2lJwMvm1eWP6OmzAu8As-K95j9dZMQYCimdz63RKA7VWtdaStpcN_uKMqIquM/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrE5U9cobEOemsLmYGcoVdYl-euUhacmH0BIS6TQkKIDV-YiHcRBg-p5V-kC3HffW_yYB1mtH9lUEcHjo2lJwMvm1eWP6OmzAu8As-K95j9dZMQYCimdz63RKA7VWtdaStpcN_uKMqIquM/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<br />
2013-ban kezdtem el a blogolást. Előtte? Oh, már nem is tudom, hogy mi volt előtte, még arra sem emlékszem, hogy hányadikos lehettem akkor... Talán hatodikos vagy hetedikes. Akkoriban nagyon szerettem a pop zenét. Nagyon sok blogot és könyvet olvastam, amiktől kevésbé hasznos ötleteket kaptam (így visszagondolva), de nagyon sok kedvet ahhoz, hogy le merjem írni azokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem fogom elfelejteni, mikor létrehoztam ezt a blogot (mivel ez volt az első, de nem az utolsó persze), ott ültem az asztali gépnél, tesóm meg mellettem. És akkor ta-da, rámentem: <b><u>blog létrehozása</u></b>. Azt hittem, hogy csak ennyiből áll, aztán rájöttem, hogy nem. Be kell állítani egy URL-címet, nem árt egy állandó linket, ami mindig visszavezeti a látogatókat a blogra. Ezen felül egy ötletes névvel kell előállni, ami valamilyen szinten fülbemászó és figyelemfelkeltő az emberek számára. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig friss bejegyzéseket kell írni. Utána kell nézni a leírtaknak, forrást kell jelölni. Érdekes témákban írni. És még sok más.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezrekről persze, fogalmam sem volt abban a szent percben, csak azt hittem, hogy annyiból fog állni, hogy <i>írok és az emberek olvasni, szeretni fogják a történeteimet.</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>De nem így lett.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Én írtam.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ám nem szerette senki egyetlen szavamat sem.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Egyetlen egy ötletem sem hagyott mély nyomot bennük.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Egyik általam kreált karakteremet se zárták a szívükbe. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden éjszaka azonban folytattam a történetem írását. Fú, hát már nem is emlékszem a címére, talán csak arra, hogy az első <i><u>A múlt árnyai és a jövő reményei</u></i> volt. Amit aztán megváltoztattam <i><u>Holnapután</u></i>ra. Mert a napok sosem érnek véget, ahogyan az én történetem se... stb okokkal. Haha, poén volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán két évvel később, 2015-ben elegem lett. Pontosan tegnap volt két éve augusztus 7-én, hogy írtam valami kifakadás félét, hogy én bizony abbahagyom a sztorimat, mert nem tudom tovább írni. Erről olvashattok: <a href="https://cartesrstory.blogspot.hu/2015/08/erre-jutottunk.html" target="_blank">ITT</a>. (Bár nem érdekes... annyira.)</div>
<div style="text-align: justify;">
20 nappal később a születésnap(/unkon)omon úgy határoztam magamat, hogy személyes bloggá alakítom ezt. Előtte azonban ezeket a sorokat írtam. </div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
... valamikor kértem egy bizonyos kritikustól kritikát (ugye milyen meglepő?), aki elmondta, hogy nem jó, amit csinálok. Válasszam külön a sztorijaimat, mert az egész egy zavaró katyvasz. Nem, nem így fogalmazott, de ez volt, amit közölni akart velem. Nem sokkal ezután elérkeztem ahhoz, hogy befejezem a sztorim, de végül lett egy második évad is, aminek a végén Louis (Cameron) összeházasodik Carterrel. Végül azt is kiötlöttem, hogy lesz egy új blog, ami ennek a folytatása, ugyanis a házaspárnak lesz egy gyereke, aki szadista lesz. Jó, nem. De a tudata ellenére gyilkolni fog. Ne izéljetek, nem lett belőle semmi! T^T</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Eztán tesómmal beszélgetni kezdtünk, és kitaláltunk valamit. Hogy mit is? Írjam újra. Írjam ki a történetből az 1D-t, az angyalokat, majd teremtsem meg megint. Ez mind szép és jó. Megpróbáltam, ámde nem voltam elégedett vele. Ennek ellenére nem adtam fel, hiszen kíváncsi voltam saját magam végkifejlettjére. </blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Július 26-án kértem egy újabb kritikát, amit augusztus 6-án meg is kaptam. A kritika úgyszintén nagy jelentőséggel volt a blogomra, valamint a véleményemre a blogomról. Úgyszintén nem volt jó, amit írtam. Ezért lett az az én végkifejlettem, hogy a blogom törlődni fog.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után belevetettem magamat a statisztikába és az elemzésekbe, végül megváltoztattam a sorsomat. De csak a kattintások és néhány ember miatt... Voltam olyan <i>erős</i> és <i>bátor</i>, hogy magam mögött hagytam a múltamat, mindent töröltem. Tényleg mindent. <b>MINDENT! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Amit ma sajnálok, mert lehet nem volt annyira <strike>szar</strike>, mint emlékszem, de már egy betű sincs meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Voltaképp örülök. Itt sírok. Mi ez, ha nem <span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><u>nosztalgia</u></span>?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Tegyük be ezt a számot, mert miért ne: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=yZC7rijmfsk&list=RDFMYsOfpjUDk&index=9" target="_blank">a szám</a> (mármint nem az evőkém)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Régen egyetlen egy ember se szeretett. Egyszerűen csak dobáltak maguk között "hé, ez nem kell nekem, legyen most nálad". És én elviseltem, mert nem volt más választásom. Négy évvel ezelőtt egyetlen igaz embert nem ismertem az életemben, senkiben nem bíztam. Még magamban sem. Mert telebeszélték a fejem hülyeségekkel. Nem tudom, hogy mindenki nagyjából ugyanazt éli át általános iskolában, vagy csak nekünk volt ennyire akciódús? Megszámolhatatlanszor leszedtük az osztályterem ajtókat. Több milliószor jött be hozzánk órára az igazgató. Csak mi kaptunk azért egyest, mert valaki elment az osztályból? Nálunk tört ki szinte minden héten egy ablak?<br />
Őszintén nem igazán emlékszem, hogy mi volt gólyatábor előtt. Mintha kimosták volna az agyamat, minden emlékemet törölték a régi iskolámról, csak a balhék vannak meg és a személyek és azok személyisége. Hiszen azok nagyjából megmaradtak... mondjuk csak néhányat tudok személyhez párosítani. (fail)<br />
<br />
Régen nekem csak a blog volt. De tényleg. Azelőttre pedig egyáltalán nem emlékszem. Most már vannak igaz baráta<br />
im, egy-egy irányzat, amit kedvelek. Egy kultúra, amihez vonzódom. Lettek álmaim, amiket megakarok valósítani. Szeretnék leérettségizni... aztán egyetem mellett dolgozni, megtanulni koreaiul, végül elég pénzt és bátorságot összeszedni ahhoz, hogy (minimum 4 év múlva) kimenjek Koreába. Reményeim szerint nem egyedül mennék, jönne drágalátos testvérem (Reb) és egyedülálló legjobb barátom(Ren sempai), meg az adc-m Kris, aki eltévedt idefelé (na, őt semmiképp sem engedném sehová se egyedül).<br />
<br />
Szeretnék megjeleníteni az egyik könyvemet, bár igaz, hogy előtte megkéne írjam, de tervben van.<br />
<br />
Régen nem mertem durván bánni az emberekkel, akár utálni őket, pedig titkon mindegyiktől undorodtam, mégsem tehettem meg, hogy elhajítom magamtól őket, hiszen nekem csak ők voltak. Mondjuk nem meglepő, hogy most már nincsenek.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN_P-AbALxJ8iOjj3BS02AWIf18FeRubJaIS7xIfpHQ_ZI-ysQV-Igat0kJwJ6vhsA5z7TPxmYA0-JpxZnsNt6Pdsd3p8MxZNMAVDcOFBNeG1616W4pSxf8YU6-d5Nbs4P55SFaAimjuCk/s1600/yay+i+do+this.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="559" data-original-width="559" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN_P-AbALxJ8iOjj3BS02AWIf18FeRubJaIS7xIfpHQ_ZI-ysQV-Igat0kJwJ6vhsA5z7TPxmYA0-JpxZnsNt6Pdsd3p8MxZNMAVDcOFBNeG1616W4pSxf8YU6-d5Nbs4P55SFaAimjuCk/s320/yay+i+do+this.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-45616428568062408452017-08-01T13:29:00.000+02:002017-08-05T14:29:43.578+02:00Hónapköszöntő <h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Sziasztok! </span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Sok idő elteltével jöttem koptatni a sorokat. Igazából csak reménykedem, hogy nem fogok két hetet ülni a bejegyzés felett, mert nem jut eszembe egyetlen egy mondat sem. Ha pedig eszembe jut, akkor nem tetszik, de leírom, aztán kitörlöm. Fejelgetem egy kicsit az asztalomat, végül bezárom a weboldalt, kikapcsolom a gépemet és kidobom az ablakomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, ilyen még nem volt, nem is lesz. <b>Remélem.</b> Hát igen, ilyen az élet. <i>Tiszta reménykedés és bizakodás.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
De mi van akkor, ha nem bízol senkiben? </div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, igen. Ezek a költői, meg nem válaszolt, soha ki nem derült kérdéseim, amik nagyon bugyuták. Ez vagyok én. A hülyeség megtestesítője. Azért mondogatom magamra ilyen sokat, hogy hülye, mert akkor megszokom, és ha valaki a későbbiekben lehülyéz, akkor nem érint olyan szarul. (De úgy érint... na mindegy.)<br />
<u>Előre bocsi, hogy mindent egy bejegyzésbe sűrítek.</u><br />
<a name='more'></a><br />
<u><br /></u></div>
<h4 style="text-align: justify;">
<i>Jöhet a kérdés, hogy vajon hol a halálban voltam eddig, miért nem írtam semmit, miért tűntem el, hogy volt merszem ilyen sokat kihagyni.</i></h4>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Semmi durva, ne ijedjetek meg. Egyszerűen csak a másik blogon voltam aktív, hiszen a nyárnak köszönhetően megannyi sztori jutott az eszembe, amiket nem szabad elvesztenem. A blog: <a href="https://dirtyflirting-with-idols.blogspot.hu/" target="_blank">Rahedli Fiktív Mese</a> névre hallgat, igazándiból fogalmam sincs, hogy honnan jött ez a cím. Az URL elég sokat elmond, ha már a cím nem. Legalábbis az csak annyit mond el, hogy sokan olyan mese lesz, ami kitalált. Haha. Igen ám, de a mesék leginkább a k-pop körül fognak forogni. Mintha részegek lennének. A közeljöbőben tervezek egy bejegyzés a témával kapcsolatban, de még nem jött el az idő. Nem érzem magam késznek, hogy írjak/beszéljek róla. Eddig csak magamnak és a barátaimnak áradoztam erről. Nem akarok senkit se elüldözni, inkább csak szépen átvezetni a kapun. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrJ5VjNv1JCdtaZIjPtNyZ0bAyfOoQJ4SxXplSAXs9vC6-hc9flfDeXNh0voXvR7NEhU8k-s0vfmTA-L8FToqmrsw6omDr3q2baxzpxb2_MHhbDM-exa9RWKsxxX72YEEOgbV3I92G0LXb/s1600/elh%25C3%25ADv%25C3%25A1s.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="446" data-original-width="300" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrJ5VjNv1JCdtaZIjPtNyZ0bAyfOoQJ4SxXplSAXs9vC6-hc9flfDeXNh0voXvR7NEhU8k-s0vfmTA-L8FToqmrsw6omDr3q2baxzpxb2_MHhbDM-exa9RWKsxxX72YEEOgbV3I92G0LXb/s200/elh%25C3%25ADv%25C3%25A1s.jpg" width="134" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Sokat olvastam (nem, de jól hangzik), egy olyan könyvet, amit már régebben elkezdtem, de nem tudtam továbbolvasni, mert egyszerűen nem tudtam beleélni magamat.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Jessica Shirvington - Elhívás (Violet Eden krónikák)</b></div>
<b><br /></b>
<br />
<div style="text-align: center;">
"<i>A végzet nem mindig holtbiztos.</i>"</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ezért a mondatért vettem meg. Felkeltette az érdeklődésemet, egészen addig, amíg olvasni nem kezdtem. Az eleje még okés volt, kezdve a prológusfélével, amiben fogalmam sincs, hogy mi történik, és hogy milyen időben van, talán álmodja a csaj, mivel dőlt betűvel van írva. Igazán kíváncsivá tett, főleg, hogy Vi utolsó mondatában azt kéri Lincoln-tól, hogy csókolja meg. Szép is lett volna, ha így kezdődik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: center;">
<u>A leírása/fülszöveg a következő:</u></div>
<blockquote class="tr_bq">
<blockquote class="tr_bq">
Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, ami bármikor kettőjük közé állhat. És persze ott van Phoenix is. A lenyügöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban <i>mindig</i> a lány mellett áll. </blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapjádában vergődve - ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak - Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat... A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is. </blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Addig még nem jutottam, hogy megismerkedjek a számomra szimpatikus névvel rendelkező Phoenix-szel, mivel Lincoln nem az esetem. Nagyon kis cukik az elején Violet-tel, ahogy becézik egymást, meg ilyenek. Nem tud az ember arra gondolni, hogy nem éreznek a másik iránt valamit. (wat nem tudok írni, lol) De persze ki is derül az első pár sorban, hogy a csaj fülig bele van esve Lincoln-ba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán vannak a kódban beszélések. Nem az írót kritizálom, csak azt, amit az agyam felfogott. És nem sikerült sokat felfognom. Haha. Tényleg. Az elején arról van szó, hogy valamiért elkezdett edzeni a csaj. Ott ismerte meg Linc-et. Ez így oké, de nem értettem, hogy miért. Aztán legutóbb valami olyasmit olvastam, hogy a csajt megerőszakolták és csak megakarja tanulni megvédeni magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Aha.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Minden világos.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából jó könyv lehet, mert van még ezen kívül vagy három rész. Már megöl a kíváncsiság, hogy abban mi lehet, de egyszerűen nem tudom tovább olvasni. Mikor először nekiálltam, eljutottam addig, hogy felbukkant valami Griffin nevű szerzetes (oké, nem konkrétan szerzetes, de ez rémLIK).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg lényegében teljesen lényegtelen, de én mégis lényegét érzem, vagyis fontosnak érzem megemlíteni, hogy olvastam. Olvasok, tehát lélegzem, tévézek a fejemben. Szárnyra kap a fantáziám. Szeretném megköszönni a könyvnek is, hogy várakozik a polcomon, mert a pár oldal is elegendő löketet adott az írásra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Egy hete indultunk a családommal Erdélybe. Kilenc órás út volt, délután háromra értünk oda. Tudtuk, hogy jó helyre megyünk, hogy jó kaja lesz, jó lesz minden, szóval nem siettünk. <b>Annyira.</b> Apám egyik egyáltalán nem nyugtató mondata: <i>Nem fékezek, ha nem muszáj.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Szombat délután már nem csináltunk semmit, legalábbis tesóm kicsit rosszul érezte magát, így elment aludni. Én se tettem mésképp, mert a kocsi kicsit nagyon kényelmetlen volt és talán csak öt percekre, ha eltudtam eludni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vasárnap azonban elmentünk a Szent Anna-tóhoz. </div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.<br />
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.<br />
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki.<br />
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.</blockquote>
</div>
Hétfőn elmentünk <strike>volna</strike> a Dracula várába <strike>mint 2 éve</strike>. De nem sikerült, mert nagyon messze van a Hargitától Brassó, fél napot utaztunk. Párszor eltévedtünk, vegül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Fogarasi-havasokra.<br />
Készítettem pár képet, a felvállalhatókat toltam is ki instagramra, de beágyazom őket ide:<br />
<blockquote class="instagram-media" data-instgrm-captioned="" data-instgrm-version="7" style="background: #fff; border-radius: 3px; border: 0; box-shadow: 0 0 1px 0 rgba(0 , 0 , 0 , 0.5) , 0 1px 10px 0 rgba(0 , 0 , 0 , 0.15); margin: 1px; max-width: 658px; padding: 0; width: 99.375%;">
<div style="padding: 8px;">
<div style="background: #F8F8F8; line-height: 0; margin-top: 40px; padding: 28.14814814814815% 0; text-align: center; width: 100%;">
<div style="background: url(data:image/png; display: block; height: 44px; margin: 0 auto -44px; position: relative; top: -22px; width: 44px;">
</div>
</div>
<div style="margin: 8px 0 0 0; padding: 0 4px;">
<a href="https://www.instagram.com/p/BXPe9BdAmJB/" style="color: black; font-family: "arial" , sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 17px; text-decoration: none; word-wrap: break-word;" target="_blank">We can #skydive free fall between #clouds #fogarasihavasok #havnélkül</a></div>
<div style="color: #c9c8cd; font-family: Arial,sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17px; margin-bottom: 0; margin-top: 8px; overflow: hidden; padding: 8px 0 7px; text-align: center; text-overflow: ellipsis; white-space: nowrap;">
burning heart//63// (@bloodytwin0.1) által megosztott bejegyzés, <time datetime="2017-08-01T06:57:24+00:00" style="font-family: Arial,sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17px;">2017. Júl 31., 23:57 PDT</time></div>
</div>
</blockquote>
<script async="" defer="" src="//platform.instagram.com/en_US/embeds.js"></script>
<br />
<blockquote class="instagram-media" data-instgrm-captioned="" data-instgrm-version="7" style="background: #fff; border-radius: 3px; border: 0; box-shadow: 0 0 1px 0 rgba(0 , 0 , 0 , 0.5) , 0 1px 10px 0 rgba(0 , 0 , 0 , 0.15); margin: 1px; max-width: 658px; padding: 0; width: 99.375%;">
<div style="padding: 8px;">
<div style="background: #F8F8F8; line-height: 0; margin-top: 40px; padding: 37.5% 0; text-align: center; width: 100%;">
<div style="background: url(data:image/png; display: block; height: 44px; margin: 0 auto -44px; position: relative; top: -22px; width: 44px;">
</div>
</div>
<div style="margin: 8px 0 0 0; padding: 0 4px;">
<a href="https://www.instagram.com/p/BXPetbdAoVW/" style="color: black; font-family: "arial" , sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 17px; text-decoration: none; word-wrap: break-word;" target="_blank">#transylvania #fogarasihavasok</a></div>
<div style="color: #c9c8cd; font-family: Arial,sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17px; margin-bottom: 0; margin-top: 8px; overflow: hidden; padding: 8px 0 7px; text-align: center; text-overflow: ellipsis; white-space: nowrap;">
burning heart//63// (@bloodytwin0.1) által megosztott bejegyzés, <time datetime="2017-08-01T06:55:16+00:00" style="font-family: Arial,sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17px;">2017. Júl 31., 23:55 PDT</time></div>
</div>
</blockquote>
<script async="" defer="" src="//platform.instagram.com/en_US/embeds.js"></script>
<br />
<blockquote class="instagram-media" data-instgrm-captioned="" data-instgrm-version="7" style="background: #fff; border-radius: 3px; border: 0; box-shadow: 0 0 1px 0 rgba(0 , 0 , 0 , 0.5) , 0 1px 10px 0 rgba(0 , 0 , 0 , 0.15); margin: 1px; max-width: 658px; padding: 0; width: 99.375%;">
<div style="padding: 8px;">
<div style="background: #F8F8F8; line-height: 0; margin-top: 40px; padding: 28.14814814814815% 0; text-align: center; width: 100%;">
<div style="background: url(data:image/png; display: block; height: 44px; margin: 0 auto -44px; position: relative; top: -22px; width: 44px;">
</div>
</div>
<div style="margin: 8px 0 0 0; padding: 0 4px;">
<a href="https://www.instagram.com/p/BXPcSS4gnr7/" style="color: black; font-family: "arial" , sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 17px; text-decoration: none; word-wrap: break-word;" target="_blank">Niceu 🤗#fogarasihavasok #gleccser #gleccsertó #fogarasiátjáró</a></div>
<div style="color: #c9c8cd; font-family: Arial,sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17px; margin-bottom: 0; margin-top: 8px; overflow: hidden; padding: 8px 0 7px; text-align: center; text-overflow: ellipsis; white-space: nowrap;">
burning heart//63// (@bloodytwin0.1) által megosztott bejegyzés, <time datetime="2017-08-01T06:34:05+00:00" style="font-family: Arial,sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17px;">2017. Júl 31., 23:34 PDT</time></div>
</div>
</blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kedden elmentünk a Hargita olyan részére, ami csak magyarlakta. Nagyon durva volt, mindenhol magyar rendszámú autók álltak, száguldoztak. Azért volt fura, mert idővel pont megszoktam a román rendszámú autókat, erre hirtelen vissza kell szokni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A hülye magyarok.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mondtam én csomószor, hülye magyar létemre. Leginkább akkor borult ki nálam a bili, mikor a magyar sofőr a hegyen lefelé elhitte, hogy ő most a helyi menő, mi meg román rendszámmal biztos alsóbbrendűek vagyunk, ezért nem húzodott le, hanem egyenesen az út közepén ment. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">HELLO AUGUST</span></h4>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-6194659056864464652017-07-09T10:07:00.000+02:002017-08-06T00:12:37.730+02:0010. nap - Iszonyatosan mély gondolatok /12 napos blogger kihívás/<h2 style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
</h2>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Sziasztok!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Sokkal több bejegyzést terveztem az elmúlt napokra, de minden egybefolyt, s egészen négy napig azt se tudtam, hogy milyen nap van vagy, hogy hol vagyok. Sok dolog volt itthon, örömmel segítettem, hiszen mire vagyok, ha nem arra, hogy megkönnyítsem mások életét. Persze azt se szabad kihagynom, hogy nem minden tökéletes, főleg nem én. Igazából hiába papolok erről, meg arról, ha igazából lila lófing fogalmatok sincs arról, hogy én miben nőttem fel, miben élek jelenleg. Nem brutális, nem annyira rossz, tényleg. Egyáltalán nem arra akarok kilyukadni, hogy nekem rossz gyerekkorom volt és, hogy most rossz helyen élek. Az a baj, hogy annyiszor voltam én hibáztatva, hogy belémrögzült, csakis én lehetek az egyedüli ember, aki rossz. Aki hibázhat és hibázik is. Legtöbbször emiatt vagyok magam alatt, mert hiába akarok jót tenni, úgyis rosszul sül el, mert így van megírva. Én vagyok a rossz. De mint mondtam, nem baj, megszoktam majdnem tizennyolc éven keresztül. Arra akarok kilyukadni, hogy mélyen legbelül persze tudom, hogy nem én tehetek mindenről, mégis magamra veszem, mert egy hang, amit nap, mint nap hallok, azt sugallja, hogy de, igenis én vagyok a hibás, mivel akkor ki más lenne.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3FN3mSMyuUq8dD3dbsexwCKFiHp71VmlNc2ZMBNSAgwZFA02w9tsuuCnNg9I5P3e21N4EyEncRunq1ghL2LmqwPDOCesldg1WW7AdY9xwFaIQ8B4xQTONVqy5XP1Y53e1ky47yHhPhejo/s1600/raw.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="249" data-original-width="498" height="100" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3FN3mSMyuUq8dD3dbsexwCKFiHp71VmlNc2ZMBNSAgwZFA02w9tsuuCnNg9I5P3e21N4EyEncRunq1ghL2LmqwPDOCesldg1WW7AdY9xwFaIQ8B4xQTONVqy5XP1Y53e1ky47yHhPhejo/s200/raw.gif" width="200" /></a>Mostanában rászoktam az EXO számokra, ennek köszönhetően az új kismacskák a tagok után lettek elnevezve. Nem kell megijedni, tudom, hogy a banda egykor tizenkét tagot tudhatott magával, mostanra ez csökkent kilencre. Ezt nem azért mondtam, mert tizenkét macska helyett kilenc van, inkább három. Mondjuk mára már lehet kettő, mert az egyik a hét folyamán nagyon lefogyott, alig akart enni és folyamatosan fosott, szóval már kezdek beletörődni, hogy kampec neki. Pedig szegényke nagyon kis aranyos volt, Xiumin nevet kapta, s most rossz belegondolni, hogy eddig szenvedett, nem tudtam rajta segíteni. Pedig annyira szerettem volna...</div>
<div style="text-align: justify;">
Áh, jobb, ha nem is gondolok rá, mert elkap a sírógörcs. Egy valami nyugtat, hogy Chen meg D.O (kíváncsi vagyok, hogy a szüleim megjegyzik-e a neveket) negmarad. A lényeg a lényeg, azért jöttem, hogy valami brutálisan mély eszmefuttatást hajtsak végre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzKiXUUtLTGR3vv-PubB1ExLfASCyRUlxw2TdGPr1nSBu3VydnLqhgDe25TUt5soEfNq4EHsyQpbFOpZ1K_AXLOj3YmgN-OlAZFhBbLknGMNsbsAOV6FFemHlbdwdJv-9UzSz8zt3xoyH_/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzKiXUUtLTGR3vv-PubB1ExLfASCyRUlxw2TdGPr1nSBu3VydnLqhgDe25TUt5soEfNq4EHsyQpbFOpZ1K_AXLOj3YmgN-OlAZFhBbLknGMNsbsAOV6FFemHlbdwdJv-9UzSz8zt3xoyH_/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=73QzQYN8FtE" target="_blank">EXO - Lucky One</a><br />
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: small; text-align: start;"><b>Az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy miféle gondolatokat, vagy dolgokat osszak meg veletek, így random idézeteket kerestem, amikhez személy szerint hozzászolnék saját megnyilvánulással.</b></span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: small; text-align: start;"><b>Persze nem tudtam mindenhez hozzászólni, hiszen legtöbbje csak megtetszett és azt gondoltam, basszus, ez mennyire jogos, igaz.</b></span></td></tr>
</tbody></table>
<div>
<h3>
<i><br />Általában akkor ért meg az ember valamit, ha már benne van a buliban. </i></h3>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor elkezdtem játszani a League of Legends-szel (vagy lollal), fogalmam sem volt, hogy milyen ez a játék, mit kell majd csinálnom. Jó leszek-e benne. Végül sorban megértettem, hogy az ösvényeken hogyan és kik helyezkednek el. Mit jelent nyerni, és veszíteni. Milyen felemelő érzés megmenteni a csapattársaim életét és előrejutni a segítségemmel. Ellopni egy Baront, vagy 1vs1-ben lenyomni az ellenség támogatóját.</div>
<div>
<br />
<h3>
<i>Nem az emberek miatt írok, hanem magamnak. </i></h3>
<div style="text-align: justify;">
Hogy tanuljak a hibáimból, s azokat néha napján a többiek tudatára adjam, nehogy ők is bele essenek ugyanabba a gödörbe, mint én. Nem azért kell okosat mondanunk, hogy okosabbnak tűnjünk, hanem hogy okosabb legyen a világ általa. Ahogyan nem azért próbál szebb lenni egy nő, hogy ő okvetlenül jobban tetsszen, hanem mert ettől a világ is kicsivel szebb lesz.</div>
</div>
<div>
<h3>
<i>Mindig a legegyszerűbb magyarázat a legjobb. </i></h3>
Ezt magyaráznom se kell, mert így a legegyszerűbb. <br />
<br />
<h3>
<i> Nem vagyok antiszociális, csak nem vagyok szociális. </i></h3>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretem az embereket, addig, amíg csendben vannak és nem mondanak hülyeséget. Tényleg nem vagyok antiszociális, csak nem járok emberek közé, mert ember fóbiám van. (haha, nem, de azért ez a nem szociális létem)</div>
<h3>
<i> Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid.</i> <i>Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy.</i></h3>
<br />
<div>
<h3>
<i>Néha be kell csuknod a szemed ahhoz, hogy láss. </i></h3>
<div style="text-align: justify;">
Lulu champion is mondja játék közben cérnavékony, idegesítő hangján: Csukott szemmel többet látsz.</div>
<br />
<h3>
<i> A jó barátokat nem látod, ők mögötted állnak.</i></h3>
<br />
<h3>
<i> Az emberek nem azért sírnak, mert gyengék, hanem azért, mert túl régóta erősek</i>.</h3>
<br />
<h3>
<i> Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.</i></h3>
<div>
<br />
<h3>
<i> Vesztesek nélkül nincsenek győztesek. Úgyhogy te óriási szívességet teszel a világnak.</i></h3>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mit mondjak, hiszen eddig még senki nem köszönte meg nekem, hogy győztessé teszem, de azért: </div>
</div>
<h4 style="text-align: center;">
<u>SzÍvEsEn!</u></h4>
<div style="text-align: center;">
<u>😹</u></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-36952992338964451382017-06-18T20:56:00.000+02:002017-08-08T22:54:33.470+02:009. nap - Megtanítalak titeket valamire /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Üdvözletem!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Idei nyár első olyan <i>vasárnapja</i>, amikor nem kell azon parázni, hogy az elkövetkezendő napon - hetfőn iskolába kell menni. Nem kapsz gyomorgörcsöt, nem rettegsz attól, hogy valami ciki fog történni veled az osztálytársaid előtt, akik majd a gáz esett miatt kinevetnek, és a jövőbeli együtt töltött éveitekben folyamatosan azt fogják felhozni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kell oldalakat magolnod suli miatt - kivéve, ha érettségizel, hiszen még vissza van a szóbeli. Innen is kívánok minden szóbeli érettségizőnek sok sikert, szerencsét arra, hogy azt a tételt húzzák majd, amit tudnak!<br />
Én már most nem állok készen az érettségire. Sőt mi több, teljesen azt érzem, hogy a jövő évet annyira elfogom rontani, hogy tuti nem engednek be érettségizni. Én idegen emberek előtt mondjak fel tételeket, mikor még a <strike>majdnem kedvenc</strike> tanárom előtt sem merem felmondani?<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzKiXUUtLTGR3vv-PubB1ExLfASCyRUlxw2TdGPr1nSBu3VydnLqhgDe25TUt5soEfNq4EHsyQpbFOpZ1K_AXLOj3YmgN-OlAZFhBbLknGMNsbsAOV6FFemHlbdwdJv-9UzSz8zt3xoyH_/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzKiXUUtLTGR3vv-PubB1ExLfASCyRUlxw2TdGPr1nSBu3VydnLqhgDe25TUt5soEfNq4EHsyQpbFOpZ1K_AXLOj3YmgN-OlAZFhBbLknGMNsbsAOV6FFemHlbdwdJv-9UzSz8zt3xoyH_/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=OgiEKJ5VRdA&list=RDxXDC89tZ4IQ&index=27" target="_blank">ajánlott zene</a></td></tr>
</tbody></table>
Valamire meg kell tanítsalak titeket. Sokat gondolkodtam, hogy mégis mi lenne kézenfekvő, mert ugye rajzolni nem tudlak írásban megtanítani, se lolozni, se egyéb olyan dolgokat képtelen vagyok át adni nektek, ami nem az írással kapcsolatos. Ám én mégsem emellett döntöttem, hiszen nem vallom magam amolyan brutálisan jó írónak, sőt még a rosszak közé is sorolom az írásaimat. Így hát tovább gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy régen mennyi balhé volt abból, hogy apám őszínte. Itt az ideje bunkónak lenni, így megtanítalak arra, hogyan reagáljatok egyes helyzetekben (már ha bunkók akartok lenni). Nem mintha ezt az erényt olyan becsben tartanám. Azonban a Világra kellenek olyan őszinte emberek, akiket az emberiség maradék tagja bunkónak vél. Szituációkat fogok kreálni, amit majd le is vezetek. Ha jut eszetekbe még valamilyen eset, akkor nyugodtan írjátok le kommentben, vagy amilyen portálon szeretnétek a tudtomra adni.<br />
De egyet először el kell mondjak:<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
A bunkó*ságra születni kell!</blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
*<span style="font-size: x-small;">illetlen, tapló, modortalan, udvariatlan, tuskó, goromba, neveletlen</span></div>
Tegyük fel, hogy buszon utazol és éppenséggel a 70 éves mamádnak/papádnak/rokonodnak/közeli ismerősödnek foglalsz helyet, aki ugyebár elég idős és nem szeretnéd, hogy az egész busz utat végig állja (ami kb 40 perc). A busz elindul nélküle, de te még mindig foglalod neki a melletted lévő helyet a táskáddal, hiszen a második megállónál száll fel. Azonban valaki megkérdezi, hogy foglalod-e a helyet. Ilyenkor gondolatban felteszed magadnak a kérdést, hogy "vak vagy vagy mi a faszom, szerinted poénból van ott a táskám". Szépen azt válaszolod, hogy igen, foglalom. Jön a következő utazó, aki majdnemhogy bunkóbb, mint te, megkérdezi, hogy <b>vettél-e a táskádnak jegyet</b>. Ilyenkor kell rávágni, hogy<b> a</b> <b>táskádnak bérlete is van</b>.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqKDHmP8Nyv01qkIZihO6b3_vQ5cXTUhoUTUisiW-w-BscOSnQgDsU-d7GUx1BsB2xO_2qsSRonXYNLqsiZiuiSfhnOeDEfwAmqxF_SVB55xAldLKP4e7wy2_ui6L1SXFRGfkvbMHCrzo0/s1600/get+hurt+i.m.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="313" data-original-width="251" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqKDHmP8Nyv01qkIZihO6b3_vQ5cXTUhoUTUisiW-w-BscOSnQgDsU-d7GUx1BsB2xO_2qsSRonXYNLqsiZiuiSfhnOeDEfwAmqxF_SVB55xAldLKP4e7wy2_ui6L1SXFRGfkvbMHCrzo0/s200/get+hurt+i.m.gif" width="159" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">I.M</td></tr>
</tbody></table>
Nos, igen, néha az egyszerű válaszokkal is tűnhetsz bunkónak más szemében. Például, ha minden kérdésre ugyanazt válaszolod, vagy éppenséggel semmit nem válaszolsz.<br />
Ha egy fesztiválon vagy, ahol sok a kirakatos, árus, vannak játékok és a céllővő bunkinál (tudjátok, ha eltaláljátok a hurkapálcikát egy lékpuska golyójával, akkor a tiétek a pálcika végén lévő ajándék) olyan ajándot látsz, amit imádsz, feltehetőleg, ha mondbebe vagy (legalábbis magamból indulok ki) és van egy I.M-es bábu a sok plüssállat és a többi között, akkor egyértelmű, hogy meg kell szerezd. De mielőtt lőnél, jön egy kislány, és megkér, hogy lődd le neki ugyanazt, amit az előbb szerettél volna magadnak. Szépen mosolyogni kell rá, eltalálni a <strike>retkes</strike> hurkapálcikát és megkapni az ajándékot. Majd, ha a kislány <b>nyújta a kezét a bábuért</b>, azt válaszolni, hogy ezt <b>magadnak lőtted</b>.<br />
Igazából a bunkó ember vagy egoista, vagy antiszociális, vagy ami én vagyok, mindkettő plusz őszinte. Kérdezhetitek, akkor mégis hogy lehetek zero önbizalmatlan és egoista egyszerre. Hmm, hát fogalmam sincs.<br />
Igazából (khm, lol, azt írtam, igazábúl csak kijavítottam) egy meglehetősen kedves ember vagyok. Legalábbis van kedves meg nem kedves oldalam. A kedves oldalam mindenkinek ad papírzsepkendőt, anélkül, hogy magamra gondolnék. Pedig aztán én minden szünetben (majdnem mindegyikben) rohanok vécére, mivel beképzelem, hogy az órán kelleni fog, és a tanár nem enged ki. Ez egy hülye szokásom a körömrágáson kívül, amiről próbálok leszokni. Namindegy. A lényeg, hogy legszívessebben rávágnám minden olyan kérdésre, hogy van ezem meg azom, hogy nincs, mert csóró vagyok. És ez még a kedves verzió. <span style="font-size: x-small;">Párszor annyiszor pofán tudtam volna csapni őket egy százas zsepivel, hogy vérezzenek.</span><br />
Mesélek nektek valamit. Év elején még említettem a Gondort, bár nem vágjátok, hogy ki az, elég annyit elmondanom, hogy irritáló egy személy. Ja, és lány. Szóval értitek. Múltkor beköszöntöttek neki a piros napok (nem vagyunk jóban, nem azért tudom, fúj), azért nézett ki úgy, mint valami terhes nő. Szóval mint mindig, fogyatékos módjára viselkedett és elfelejtette, hogy mi is van neki (haha, kárörvendő vagyok). Arra akarok kilyukadni, hogy kért Sempai-tól és tőlem valamit, ami igazából <b>ezer százalék, hogy volt nálunk</b>, de azt mondtuk neki, hogy "<b>jaj, pont nincs nálunk</b>", mivel azt mondta, hogyha nem lesz senkinél, haza megy.<br />
Osztályunk azok a szerencsések közé sorolhatja magát, akik kiválasztottak, hiszen minket felruháztak 7 olyan csodás alkalommal, amikor csoport foglalkozáson kellett résztvennünk. Mondjuk nem tudtuk meg időben, csak akkor értesültünk róla, mikor az első alkalomra bejött a nő, hogy megtartsa nekünk. A kétszer negyvenöt perces agyrohasztó beszélgetés/tevékenység (székfoglaló) után a legeslegvégén a nő (akit igazából tegezhettünk, de fogalmam sincs, hogy mi a neve) megkérdezte, hogy milyen volt. Én, mint őszinte ember felszólaltam: <u style="background-color: #d9d2e9;">Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam.</u> Szerény kis csoportunk Bence tagja (neki még nincs álneve) megjegyezte, hogy fő az őszinteség. Nos, néhány osztálytársam arcára viszont kiült, hogy mégis hogy képzeltem ezt, hogy lehetek ilyen bunkó(?)<br />
<br />
Igen, ennek a <i>tanítsunk nektek valamit </i>sztorinak sincs értelme. Mégis mire lennék képes, mikor még az erre - tanításra - szakosodott tanárok is képtelenek tanítani? Tudom, megint egy értelmetlen bejegyzést kaptatok tőlem, de azért remélem élmény volt olvasni. Valamint, ha olyan kedvetek van, hogy változtatnátok pár napra a szokásaitokon, örömmel használjátok a bunkó, komor mondatokat, valamint a nem választ. Ja, és sose hagyjon el benneteket a remény. (Oké, jó, ez most nagyon nem illett ide...) <i>Ha van nálatok valami és kérik, ne adjátok oda.</i> Kivéve, ha buszon ültök és ellenőr van, aki kéri a személyit/bérletet/jegyet.<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-24560658635363105212017-06-16T22:38:00.000+02:002017-06-18T21:05:25.119+02:00Nyárköszöntő zeneajánló <h2 style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Szép napot!</span></h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Furcsa dolog fog következni tőlem: <u>dícsérni fogom magam.</u> <span style="color: #674ea7;"><b>Büszke vagyok</b></span>, amiért a tizenegyedik évfolyamot végig tudtam vinni kettesek nélkül. Sőt kapok két dícséretes ötöst is. Azért van jövő időben, mert még nem volt évzáróm és még nem kaptuk meg a bizonyítványokat. Azonban, ha jól tudom, akkor a két húzós tantárgyat (igazából csak a mit sem törődés miatt lett elhanyagolva a német, valamint a bioszt nem lehet megmagyarázni, mivel a jegyeink attól függnek, hogy tanárnak mikor milyen kedve van) sikerült kettő egész valahány tizedről felpakolnom három egészre.</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Valamint el sem hiszem, hogy nyári szünet van. Hihetetlen! Túléltem ezt az évet is a sok idióta között. Mondjuk így évvégére nem maradt sok türelmem. Utálok valamit többször megismételni, oké a kettő még belefér, mert lehet, hogy nem értette elsőre vagy nem fogta fel. De van az az ember. aki azért kérdezi meg, mert fogyatékos, vagy azért, mert tudja, hogy az agyamra megy vele és direkt csinálja. Sempai-jom nem volt utolsó napokban, megkérdezték tőlem, hogy miért nincs. Szépen elmondtam, hogy mi is a nagy helyzet. Többen is hallották a beszélgetést, aztán a következő alkalommal megkérdezte valaki olyan, aki majdnemhogy mellettem ült, mikor először mondtam. Ezek után az elkövetkezendő szünetben megkérdezte az, aki először kérdezte. Aztán a nap végén az kérdezett rá megint, aki amellett volt mindkétszer, aki először kérdezte. Itt kezdtem el falra mászni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Igazából, ha az ember értetlen, az is marad...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ideje lenne valami vallomást mondanom/tennem nektek, mivel az elején kijelentettem, hogy én csakis rock zenét fogok hallgani, mert annyira megutáltam a pop zenét. Idővel ez megváltozott. Nem kell rosszra gondolni, hiszen nem hallgatok olyan pop zenét, mint régen. Sokkal inkább koreai popot, ami várható volt a japán imádatom után. Ez a keleti kultúra teljesen magába szippant az évek során.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ja, igen. Ez lett volna valami vallomás féle. Megenyhült a kemény metálszerető szívem. Mármint nem azt mondom, hogy nem hallgatok se metált, se rockot, mert akkor hazudnék. Egyértelmű, hogy hallgatok. Nem tudok nélküle létezni, de a stílusom kibővült erre a k-popnak nevezett műfajra.</div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
Terveztem egy nyárköszöntő bejegyzést, csak nem tudtam, hogy miről szóljon (mondjuk a cím már mindent elmond), így eszembe ötlött, hogy mindenki hallgat zenét. Ezért a bejegyzés zenés videókat fog megjeleníteni. Bár nem midenki fog mindegyik zenéért odalenni, megpróbáltam rendes zenéket keresni, főleg olyanokat, amiket nem csak én szeretek.</blockquote>
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Ndw_NwXUOxw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Ndw_NwXUOxw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/f5Zedh_5DDM/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/f5Zedh_5DDM?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/3UGMDJ9kZCA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/3UGMDJ9kZCA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Sa7QfiKGvfk/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Sa7QfiKGvfk?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/gG4GE1OfVJY/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/gG4GE1OfVJY?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/B9s2N7d2aLY/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/B9s2N7d2aLY?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/hIifkvZGXng/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/hIifkvZGXng?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/XNwYapPXNkw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/XNwYapPXNkw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/KMDfR_PJ7ss/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/KMDfR_PJ7ss?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/g4V36AfI4Ng/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/g4V36AfI4Ng?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/UAgrtEtR-2s/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/UAgrtEtR-2s?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/fp_fqgBmTGc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/fp_fqgBmTGc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/oLYvIxIE-kc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/oLYvIxIE-kc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/-05o7HADUvE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/-05o7HADUvE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/DcUShsmww6E/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/DcUShsmww6E?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/k0gKxgdl7Bw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/k0gKxgdl7Bw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/5dmQ3QWpy1Q/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/5dmQ3QWpy1Q?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/IhP3J0j9JmY/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/IhP3J0j9JmY?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-87997456292738462212017-05-18T05:00:00.000+02:002017-08-05T14:30:54.241+02:008. nap - Szeretnék valamivé válni /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Halihó!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Nem kezdek magyarázkodni, mert nincs értelme. Annak sincs különösebb értelme, hogy írok, nemhogy annak, hogy élek. Lélegzem. Simán élhetne más helyettem.<br />
<br />
<a name='more'></a>Egy szégyen vagyok, fél órát gondolkodom azon, hogy mit írjak le, s mikor leírom, teljesen elveszíti értelmét a mondanivalóm. Szomorúan jövök rá, hogy ha gondolkodom és lélegzem, akkor élek. Azonban olyan vagyok, mint egy élősködő, zavaró tényező. Ha viszont meghúzom magam, senki sem vesz észre. Néha még magamat sem veszem észre. Hát igen, semmi se jó. Ahogyan én sem. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirjfU071MxoVhf823vUMGT6Ance1b1-KNpZnZZOICd3bnzBoyxNVgj7j_h-tzftCNirgq7XDCJ8JCOUQq9GMElFFRSVi71imj8s5ziQE_pvNeZLiGdgfWV8y-MgFGs3zmmdawrc9DxE17C/s1600/hoe.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirjfU071MxoVhf823vUMGT6Ance1b1-KNpZnZZOICd3bnzBoyxNVgj7j_h-tzftCNirgq7XDCJ8JCOUQq9GMElFFRSVi71imj8s5ziQE_pvNeZLiGdgfWV8y-MgFGs3zmmdawrc9DxE17C/s200/hoe.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=69fABjgxtXw" target="_blank">I don't mind</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Nem mesélem el azt a véget nem érő sztorit, miszerint én mindenkit csak bántok. Elég ha tudjátok, csak ártani tudok az emberiségnek. Leginkább az olyanokat bántom - persze öntudatlanul -, akik fontosak számomra. Általában akiknek viszont fontos vagyok, tudják, mikor poénkodok, s mikor nem. De vannak olyanok, akik mindent magukra vesznek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, erről nem én tehetek, ámbár későbánat. És előjön az emésztő bűntudat, ami egészen a halálomig fog kísérni. Igen, van, akivel meg lehet ezeket beszélni, de van olyan eset is, aki nem vallja be magának, hogy mi a valódi problémája, és mások által kreált problémák mögé bújik. Igen, nem hagyja, hogy segítsek. Nem fogja fel, hogy csak segíteni szeretnék. Nem fogadja el a segítséget nyújtó karomat/kezemet. Nem látja be, hogy az esetében nem szégyen segítséget kérni, vagy hagyni, hogy segítsenek rajta. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
(<a href="https://www.youtube.com/watch?v=u43U0YbgOUE" target="_blank">ajánlott zene</a>)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheIUVbovFwQTqd0st8fiNXRVjw1x659L4k2x2VG81piAY2RNx76UcwQ1zGf-9if26UAPhI68_viTEYLl45ShSq7cnrelMM1BVIpB6pLDRbc6zda5z21yTetGopxXboVBMgJiF2mX3r1dsJ/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheIUVbovFwQTqd0st8fiNXRVjw1x659L4k2x2VG81piAY2RNx76UcwQ1zGf-9if26UAPhI68_viTEYLl45ShSq7cnrelMM1BVIpB6pLDRbc6zda5z21yTetGopxXboVBMgJiF2mX3r1dsJ/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Szeretnék én valamivé válni? Nem hinném. Ember vagyok, átváltozni nem tudok. A végéig fogom az emberiséget emberként szennyezni. Mondjuk lehet kijutok az űrbe (let's go to space, you're beautiful)(bocsi, muszáj volt) (panda-panda-panda), de ott is emberként fogok megfordulni. De az is lehet, hogy átműtetem magam, mondjuk ha másik nemű leszek, akkor is ember.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
OK, ne nézzetek hülyének. Értem én a kérdést. A válaszom meg túl rövid, ezért rizsáztam az elején.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Cégtulajdonos akarok lenni, aki alkoholt termel és saját magának könyveli a számlákat.</span></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-34791627709041934602017-05-17T18:31:00.001+02:002017-06-18T21:06:16.919+02:00Isten éltessen<div style="text-align: center;">
안녕</div>
<div style="text-align: center;">
(annyeong)<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Március 29-én kezdtem el a fenti sorokat pötyögni. Sajnos az annyeong (mármint szia/üdv/hello koreaiul) ann-ig jutottam, semmi több. Igazából lehet, hogy nem is azt akartam írni. Nem tudom. Már egyáltalán nem emlékszem. Fogalmam sincs, hogy mit akartam írni, de arra színtisztán emlékszem, hogy március 29-én volt a blog 4 éves. Igen, ez csak egy dátum, egy kevésbé fontos dátum az univerzumnak, de annál is inkább fontosabb nekem, mivel hivatalosan akkor kezdtem el írni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval ez ennyit jelent; 4 éve vagyok hivatalos blogger. Vagyis voltam aznap. Azóta eltelt 2 hónap, én meg semmit nem írtam. Muhhaha. Most is miket hordok itt össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
A második félévben semmi értelmeset nem tudtam összehozni, nem mintha azelőtt sikerült volna, csak na. Nem, egyáltalán nem azért, mert az időmet tanulásra szenteltem. Dehogyis! </div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs, hogy miért nem írtam. Jó, oké, hogy már megint ismételem magam, de tényleg nem tudom. Asszem' elszoktam a géptől és inkább rajzoltam. Még olvasni se olvastam... Hmmm, ki a fene vagyok én? (Költői kérdés)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok elég sokszor címezem a bejegyzésem embereknek, akik az életem részei, mert tudom, hogy olvassák, vagy éppen azért írom nekik, mert tudom, hogy sose kerül a szemük elé. Régebben több milliószor kértem elnézést, mivel összevesztem valakivel és ötletem sem volt, hogy mégis hogyan kérhetnék bocsánatot. Akkor sem éreztem magam hibásnak. Hah, én hibás? Na, ne vicceljetek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó, lehetek én is hibás. De se akkor, se másfél hónapja nem én voltam a hibás. Így várhatja a drága, hogy megint én kérjek bocsánatot, mert azon besértődött, hogy besértődtem. Vicc kategória. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aha. Május 6-án a családommal voltunk kirádnulni. Skóciában. Tennék fel képeket, de szar fotós vagyok, a képeim is szarok, a telefonom is. Tudom, hogy a szarral nem szabad szarozni, de linkelem az <a href="https://www.instagram.com/bloodytwin0.1/" target="_blank">instagram oldalamat</a> (?) Ígérem, többet nem fogok reklámozni semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
A képek nem mondanak el mindent, sőt, még nem is tettem fel az összes képet, de majd fogok még. De még mindig nem fogja visszaadni az élményt, mert brutál jó volt. Szuper. Nem akarok káromkodni, de másképp nem tudnám kifejezni magamat, szóval inkább nem kezdem el regélni, hogy mikor, hol és merre voltunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként napokat utaztunk oda és vissza, azaz nagyjából 15-20 órát és csak 4 óránként állhattunk meg. Ez a része szörnyű volt. Aha, jó. Ez történt velem májusban. Vagyis most is május van, hehe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most inkább szót ejtenék a blogról, hiszen sose hittem, hogy ez 4 éven keresztül itt lesz. Remélem, még marad is, de akkor is hihetetlen. Még ott volt a tojáshéj rajtam (14 évesen), mikor írni kezdtem. Most meg 18 leszek. És semmi iheletem. Fogalmam sincs, hogy mit fogok még írni, vagy hogy fogok-e egyáltalán írni. Ezt nem tudom megígérni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Boldog szülinapot!💗</span></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-51023098902361395422017-01-17T19:57:00.002+01:002017-08-05T14:31:17.058+02:00nincs cím, minek az<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Halihó!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan, bizonytalanul, szinte üldözve érkeztünk január 17-ig. Év eleje van, de már fél elménket lerohasztotta a mindennapi szenvedés; legyen itt szó az iskoláról, mivel mindenki parázik a fél évi jegyei miatt. Megbukik, vagy megadja-e a tanár az 1,70re a kettest? Sajnos ez tanártól függ. Jelenleg matekból 2,70 vagyok, és csak 78 tizedtől adja meg a jobb jegyet. Nekem mindenképpen kell a jobb jegy (azaz a hármas), ezért fogok holnap írni dolgozatot, s ha az megfelel, meg lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez amolyan helyzetjelentésféleség volt. Igazából tanulnom kéne, de játszottam (a league-gel) és sorra kaptunk ki (xd), így el ment a kedvem attól, hogy matekozzak, akár németezzek. Mindentől el ment a kedvem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek a bejegyzésnek semmi értelme. Az égvilágon semmi (nem mintha a többinek lenne értelme...)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ja és igen, megint szidom magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olvassátok az alábbi verset, hátha átadom vele az érzéseimet (amik nincsenek is):</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpuFtbVn18F5UAjrG2Oscj3LZDnJtzdvjg5IO7FREJK4xmFxaSXLSGTfXxIXEXS8XdUKL_Bgf0iH0fZSTrXk11c2J9560_aW15dc31WL8NgoBCfP0FDuneQIosZY7ERWUO5EiFMEiAhCT9/s1600/giphy+%25281%2529.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpuFtbVn18F5UAjrG2Oscj3LZDnJtzdvjg5IO7FREJK4xmFxaSXLSGTfXxIXEXS8XdUKL_Bgf0iH0fZSTrXk11c2J9560_aW15dc31WL8NgoBCfP0FDuneQIosZY7ERWUO5EiFMEiAhCT9/s200/giphy+%25281%2529.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én jelenleg.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Bárcsak spontán kitörném a nyakam <br />
Bárcsak kivéreztetném önmagam <br />
Bárcsak jönne egy mentő értem <br />
Bárcsak elvinne a kórházba <br />
Bárcsak senki se látogatna meg<br />
Bárcsak meghalnék ott bent <br />
Bárcsak jönne a kaszás értem <br />
Bárcsak elvinne a hullaházba<br />
Bárcsak ne találnák a hullámat <br />
Bárcsak elázna a temetésem<br />
Bárcsak szétrohadna a holttestem<br />
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-65334132393526301642017-01-01T17:24:00.001+01:002017-08-05T14:31:42.145+02:00Hopeless<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Boldog Új Évet!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Nem olvashattatok felőlem a téli szünetben, sőt, még az előtt se nagyon. Nem kérek elnézést, bármennyire is lesz bűntudatom utána. Nos, mit szóltok? 2017 van. Reményekkel szállunk szembe vele, végül elsöpör a csalódottság, mint 2016 végén (azaz tegnap), nem igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem azt mondom, hogy nem szabad bízni és bizakodni, csak azt, hogyha majd pofára esel, ne csodálkozz. Ez a valóság; folyamatosan csak bukunk, vagy saját hibáinkból vagy pedig mások miatt. De egy valamit tudok biztatásként mondani így év elején, hogy lehúzni csak az tud, aki már alattad van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valamint kimaradt még valami... Kellemes Karácsonyi ünnepeket, így utólag is. Mindig írtam az elmúlt 3 évben, most mégis elmaradt. És akkor most már nem türtőztetem magam, kimondom, hogy sajnálom.<br />
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-33556388344471621542016-12-12T21:30:00.000+01:002017-08-05T14:32:27.466+02:00Holnap fizika dolgozat<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Haligali!</span></h2>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A cím elárulja, hogy miről szeretnék írni. Legalábbis bejegyzést, de a dogát képtelen leszek szerintem megírni. Fogalmam sincs, hogy miből írunk. Jó, ez nem teljesen igaz, mivel nem tartozom a <b>síkhülyék </b>közé, inkább vallom magam <b>antisíkhülyének, aki a Sharknadoban ragadt</b>. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fizikánk csak heti egyszer van, mivel igazából a fizikának nem sok köze van a könyveléshez, legalábbis szerintem. Aztán ha kiderülne, hogy mégis, előre kérek elnézést. A 9. órán vettük a <i>Tükrök, lencsék → képalkotás</i>t. Sajnos nem tudok a bejegyzésben rajzolni, pedig úgy jobban tudnám szemléltetni, na mindegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Tükrök, lencsék</span></h3>
<div style="text-align: justify;">
1) Tükrök</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
A fényt visszaverő felület.</blockquote>
<ul>
<li>Síktükör</li>
<li>Domború tükör</li>
<li>Homorú tükör</li>
</ul>
<h4>
<span style="font-size: large;">Síktükör</span></h4>
<u>Képtulajdonságok:</u><br />
✩ egyező nagyságú<br />
✩ egyezőállású<br />
✩ látszólagos <br />
(példa: <i>előszobatükör</i>)<br />
<h4>
<span style="font-size: large;"><br /></span></h4>
<h4>
<span style="font-size: large;">Domború tükör</span> </h4>
<u>Képtulajdonságok:</u><br />
✩ kicsinyített<br />
✩ egyezőállású<br />
✩ látszólagos<br />
(példa: <i>közlekedési tükör</i>)<br />
<h4>
<span style="font-size: large;"><br /></span></h4>
<h4>
<span style="font-size: large;">Homorú tükör</span></h4>
<u>Képtulajdonságok:</u><br />
<b><i>Többféle kép is lehet!</i></b><br />
✩ nagyított<br />
✩ egyezőállású<br />
✩ látszólagos<br />
(példa: <i>sminktükör</i>)<br />
<br />
2) Lencsék<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
A fényt átengedő felületek, amelyek a fényt képesek összegyűjteni, illetve szétszórni. </blockquote>
<br />
<ul>
<li>Domború lencse</li>
<li>Homorú lencse</li>
</ul>
<h4>
<span style="font-size: large;">Domború lencse</span> </h4>
<i>gyűjtő</i><br />
A párhuzamosan beeső fénysugarakat egy pontban gyűjti össze az optikai tengellyel.<br />
<br />
<br />
<u>Képtulajdonságok:</u><br />
<b><i>Többféle kép is lehet!</i></b><br />
✱ nagyított<br />
✱ egyezőállású<br />
✱ látszólagos<br />
(példa: <i>fényképezőgép</i>)<br />
<br />
<h4>
<span style="font-size: large;">Homorú lencse</span></h4>
<i>szóró</i><br />
<span style="font-family: inherit;">Az optikai tengellyel párhuzamos fénysugár a lencsén megtörve</span><span style="font-family: inherit;"> irányváltozás nélkül halad tovább.</span><br />
<div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit;">Képtulajdonságok:</span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit;">✱ kicsinyített</span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit;">✱ egyezőállású</span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit;">✱ látszólagos</span></div>
<div>
(példa: <i>mikroszkóp</i>)</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ria, ria</div>
<div style="text-align: center;">
...</div>
<div style="text-align: center;">
..</div>
<div style="text-align: center;">
.</div>
<h3 style="text-align: center;">
Dioptria!</h3>
<div style="text-align: center;">
<b>A fókusztávolság méterben kifejezett alakjának a reciproka.</b></div>
<div>
Jele: D</div>
<div>
D=1/f(m)</div>
<div>
D=1/m</div>
<div>
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
Az emberi szem működése és a látás</h3>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
Az emberi szemben a szemlencse az domború lencse.</blockquote>
<div style="text-align: center;">
✹kicsinyített</div>
<div style="text-align: center;">
✹ fordított állású</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fordított állású képet az emberi agy állítja vissza. (Több óra késéssel.) A szemlencse domború, ezért a fókusztávolság változtatható, hogy mindig éles képet kapjunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
A film története</h3>
<div>
Lumiére-fivérek (Párizs, 1895. december): első mozgókép</div>
<div>
Charles Spencer Chaplin: a némafilmek legnagyobb alakja. A filmjeiben mindent csinált: producerkedett, játszott főszereplőt, szerezte a zenét... és a többi.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
1895-1929: Némafilm korszak (csak kép)</div>
<div>
1930-1960: Hangosfilm korszak (képhez hang is társul)</div>
<div>
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
Mobiltelefonok fejlődése</h3>
<div>
Alexander Graham Bell (1876): első telefon (csak egy hang hallható, egy irányba) + Morse jelek</div>
<div>
Hunnings & Edison (1877): már van mikrofon is (lehet válaszolni a másiknak, oda-vissza működik)</div>
<div>
Puskás Tivadar (1881): első telefonközpont</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Walkie-Talkie: II. Világháború jellegzetes és kommunikációt megkönnyítő kelléke [0. generációs mobiltelefon, 1. generációs mobiltelefont (MTA-40 kg) a kocsiba helyezték - helyzet volt kötve, 2. generációs mobiltelefon (2 kg) nagy hallótávolságú]</div>
<div>
<br /></div>
<div>
1993 "ős okos telefon"</div>
<div>
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
Filmvetítés </h3>
<div>
J. Plateau (1835): Első animációs film</div>
<div>
Walt Disney "Mickey egér" (1927)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
1980, '90-es évektől számítógépes technikákkal is készülnek filmek. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Csillagok háborúja (Star Wars): 1977</div>
<div>
Gyűrűk ura (Lord of the Rings): 2002</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Filmgyártás 4 fő lépése:</div>
<div>
❇ Forgatókönyv írás</div>
<div>
❇ Előkészítés</div>
<div>
❇ Forgatás</div>
<div>
❇ Utómunkálatok</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">😤</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyi lenne a holnapi dolgozatban. Gondolom két csoport lesz, elosztja a lencséket, meg a tükröket, valamint a különböző témákat is. Egyébként az osztálytársaim készítették, de mi jó 1/4-ét írtuk ki. Mondjuk nem annyira tudnak diasort készíteni, hiszen nagyon sok volt az ömlesztett szöveg. Jó, egyesek próbálták korrigálni egy olyan diával, ahol csak kép van, de azért az is sok volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg a lényeg, holnap fizika lesz az első óránk. Amennyire ismerem a tanárt, vagy elfelejti, vagy nem fogja megíratni velünk, aminek kicseszettül örülnék. Végül is nem nehéz ez az anyagrész, amolyan elmegy kategória, de ha mindent szóról szóra kérdez, na az már nem poén. </div>
<h4 style="text-align: right;">
Szurkoljatok!</h4>
<div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
</blockquote>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-74595182368059430062016-12-11T17:59:00.000+01:002017-08-05T14:32:49.721+02:007. nap - Néhány hang belőlem /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Üdvözletem!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Még nem volt kedvem, időm, türelmem, internetem, ihletem behozni az egy hetes lemaradást. Elnézést kérek. Túlságosan felesleges egyede vagyok ennek az univerzumnak (először azt írtam, hogy univerzium, lol), sőt mi több, egy olyan személy vagyok, aki felesleges. Nem is kéne létezzek. Mert általában vagy magamat, vagy körülöttem mindenki mást szidok. És élvezem. Igazából ha másnak szólok be, akkor mindig beugrik, hogy "mindenki magából indul ki", de nálam ez nem így van. Nem kell megihlessem magamat. Nem jön a sértés általam, csak belőlem. Én maga vagyok a közvetítő, ám nem az alapja. Szóval értitek. Szidom magamat, de akkor csak magamat, s ha mást, akkor nem magamból indulok ki. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd7nax4T18Wxp0N4zIMLMTWPS1w5ohIsWt73dpr915Fa1vzCA_FxzPq4jD4BTNyqB4Jtr43xMJNZJzh2nYYpWLSdjEfaQ4hC-GdA4ULGzI4p5CeRyIFosY848x0QH1nUW2lWIl76wzNoQC/s1600/hear+me+now.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd7nax4T18Wxp0N4zIMLMTWPS1w5ohIsWt73dpr915Fa1vzCA_FxzPq4jD4BTNyqB4Jtr43xMJNZJzh2nYYpWLSdjEfaQ4hC-GdA4ULGzI4p5CeRyIFosY848x0QH1nUW2lWIl76wzNoQC/s320/hear+me+now.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg lényege annyi, hogy szörnyen bűntudatom van, amiért túl depressziós voltam az íráshoz. Bár megfogadtam, hogy a falakat még, sokkal magasabbra emeltem magam körül, úgy néz ki, hogy felesleges volt, mert egyesek úgyis átmásznak rajta. Így inkább a testem földbe vágy, oda csaknem jönnek utánam. Hiábavaló lenne engem kergetni. Alapjáraton van egy fal, amit sosem engedek le, így a nevezetes barátaim is csak nagyon ritkán látnak át rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem gáz, hogy úgy átejtettek, hogy soha többé senkiben sem fogok bízni. Nem gáz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igazság szerint csak nyugtatom magamat, hogy ez így rendben van. Rendben, hogy sose fogok megbarátkozni a gondolattal, hogy valaki nem azért van mellettem, hogy utána otthagyjon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindegy is! Hagyjuk az önsajnálatomat, elcseszett ember vagyok és punktum.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mutatok 3 zenét (vagy hallatok?😀)<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
3 jelenlegi kedvenc dal</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Tudniillik mostanában ráálltam <i>Linkin Park</i> számokra, szóval aki nem szereti őket, az most azonnal ikszelje ki a blogomat, hiszen az elkövetkezendő 3 számot tőlük hozom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisb5mesPgJ4kzOQKbjEr6ARRafxjoISDWHyruGjJf3KTL56NZXm1UXZ6DCzIvPmpfbkus-Xlu_6M_skHfYCuRGR1_fSTkf8I7snxiOdctefu5bPGhTBFewdQXNDsmINpR9OorRd7rllei-/s1600/can+you+hear+me.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="104" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisb5mesPgJ4kzOQKbjEr6ARRafxjoISDWHyruGjJf3KTL56NZXm1UXZ6DCzIvPmpfbkus-Xlu_6M_skHfYCuRGR1_fSTkf8I7snxiOdctefu5bPGhTBFewdQXNDsmINpR9OorRd7rllei-/s200/can+you+hear+me.gif" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1) <a href="https://www.youtube.com/watch?v=mh2DqdGSQLs" target="_blank">Waiting For The End</a></div>
<div style="text-align: justify;">
2) <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xubrxJwLxaI" target="_blank">In The End</a></div>
<div style="text-align: justify;">
3)<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Dj_d8DlZ-Jo" target="_blank"> What I've Done</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szeretném magyarázni, hogy jelenleg miért ez a három a kedvencem. Igazából nem is a kedvenceim, mivel nem tudok pusztán hármat kiválasztani a sok közül. A <i>Linkin Park</i>tól ugyanis az <b>egyik</b> kedvencem a <span style="color: purple;">Faint</span>, de azt a számot már hoztam egyszer a blogra, így valami újat szerettem volna mutatni nektek. Linkelhettem volna Three Days Grace számokat... vagy Hollywood Undead-et, vagy Shinedown-t, Sum41-t vagy blink 182-t, akár Green Dayt, Papa Roach-t vagy Black Veil Birdes-ot, akár Bring Me The Horizon-t, vagy óriási nagy kedvencemet, a My Chemical Romance-ot.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-1313678658392276012016-12-02T21:54:00.000+01:002017-08-05T14:32:57.456+02:006. nap - Napi dühkitöréseim /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Sziasztok!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Elérkeztünk a decemberhez. Közelít a Télapó/Mikulás, az osztály "karácsony", az otthoni karácsony, telik az advent és így tovább. Lassan átlépünk a 2017-es évbe, amit nagyon várok már, hiszen jövőre töltöm be a 18-at. Mielőtt felmerülne a kérdés, igen, '99-ben születtem és nem, nem idén fogok végezni, mivel csak 11.-es vagyok. Általánosban év vesztes voltam (vagyis még mindig) ezért több olyan ismerősöm van, aki fiatalabb nálam. Egyes barátaim azt is szokták rám mondani, hogy <b>pedofil</b> vagyok, ami persze<br />
<span style="font-size: x-large;">nem igaz</span>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, a következő kérdést:</div>
<h4 style="text-align: center;">
<i>Hova tűntem az elmúlt hetekben?</i></h4>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen felesleges megkérdezni. Máris magyarázom, hogy miért. Elsősorban úgysem érdekel senkit, hogy mégis mi a fene volt velem, merre jártam, miért jártam arra és a többi, de annyit elárulok; a telefonommal voltak gondok és olyannyira rosszul esett a történt dolog, hogy elvette szinte mindentől a kedvem. Másodiknak pedig azzal magyarázom a magyarázatom kikerülését, hogy túl felidegelne és a bejegyzés amúgy is erről kéne szóljon, szóval majd ott kifejtem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a name='more'></a><blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=k0gKxgdl7Bw" target="_blank">Mi dühít fel?</a></blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Leszögezném, hogy általánosan óriási türelmem van. Akár perceken keresztül eltudok viselni egy számomra irritáló állapotot. Főleg az iskolában vagyok visszafogott, pedig igazából nem sok tart vissza, hogy kiboruljak és megmondjam a magamét egyeseknek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűbb kérdés lenne "<u>mi nem dühít fel</u>" kérdés, de sajnos nem ez van. Vagyis ez van. (Értitek...)</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdeném a legegyszerűbbel; zavar, ha ugat a kutya, vagy kattog az óra, valaki izeg-mozog, zümmög a légy, valaki zihál, fulladozik, köhög, tüsszent. Folytatnám a súlyosabbal... Ez nem régen történt meg velem. Utálok olyan helyzetbe kerülni, hogy valamim tönkre megy, elveszik, eltűnik, akár ellopják. Nos, tudniillik a telefonokba való egy Sim-kártya meg SD(memória)-kártya. A memória kártyán kívül még van az eszközmemória, ahova a telefon adatai, az adataim lesznek mentve. Szép és jó. Király. Egészen addig, amíg az összes fotóm eltűnik az SD-kártyáról. Csak úgy spontán. Mikor megvettem a telefont, az első hetekben furcsállottam, hogy napi szinten kiírta "<i>Az SD-kártya leválasztva</i>", pedig egyáltalán nem nyúltam hozzá. Nem is tudok hozzáérni, mert beépített aksis és ugye akkor a hátlapot nem lehet leszedni, nem tudom csekkolni a kártyáimat. Az egésznek az a vége, hogy elvesztek a kamerával készített képeim. Amit még a régebbi telefonjaimról pakoltam át, amiket a nyaraláson (Olaszországban!) csináltam. Hiszen én, nagyokos, beállítottam még az elején, hogy az SD-kártyára mentse, ha véletlenül új telefonom lenne. Azért tettem át, hogy meglegyenek, aztán mégis ez lett belőle. Kérdezem én, akkor most megéri elővigyázatosan élni? Valahogy a <i><b>nem</b></i> felé kapizsgálok.<br />
Vannak az olyan szituációk is, hogy valaki például csak néz és nem szólal meg. Valaki vagy nekem vagy másnak hazudik. A kétszínűség is feldühít. Maga az emberiség úgy napi szinten felszokott dühíteni.<br />
Irritál, ha valaki azért kövér, mert sokat eszik, aztán siránkozik, hogy ő <b>dagadt </b>és hogy ő miért az. Jesszus, ha eszel, és sokat, akkor gondolj már a következményekre.<br />
Valaki, aki azért sovány, mert másnak nem jött be az alakja másképp. Ez dühít. Dühít, hogy másnak kéne megfeleljünk.<br />
Zavarnak, irritálnak, frusztrálnak olyan apró mozdulatok, amik leginkább monotonok, vagy éppen élesen hasítanak bele a levegőbe. Dühítenek még a meglepetések is.<br />
Hát igen,<i> mi nem</i>?<br />
Legjobban (jó nem, de majdnem) az készít ki, mikor valaki, akit ismerek nem köszön nekem. És olyankor megfordul a fejemben, hogy én most amúgy ismerem-e azt a személyt, mert úgy néz ki, hogy ő nem ismer engem. Idegenek vagyunk. Idegenek tesznek idegessé. De olyannyira, hogy düh*rohamom lesz.<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;">*(<span style="font-family: inherit;">A düh egy erős erőszakos állapot, amelyet növekvő harag érzése során tapasztalhat valaki. Gyakran az üss vagy szaladj válaszreakcióval társítják és gyakran egy külső inger hatására aktivizálódik, egy olyan hatás eredményeképpen ami negatívan érinti a személyt. Ha nem kezelik, a düh erőszakhoz vezethet. A depresszió és a szorongás hajlamossá tesz a dühre és modern kezelési módok vannak erre az érzelmi mintára.)</span></span></div>
<h4>
<i>Mikor fajult el ide az emberiség?</i></h4>
<h4>
<i>Miért kell másokat utánozni, csak azért, hogy egyedinek érezzük magunkat?</i></h4>
<h4>
<i>Mi célunk van a világon?</i></h4>
<h4>
<i>Minek élünk, ha úgyis meghalunk?</i></h4>
A blogger világban az érdekbarátságok és a focis blogok dühítenek a legjobban. Meg az ellopott munkák. A hibás nyelvtan, bár nem mintha én annyira szuper lennék belőle, de azért tudom használni a vesszőt. A mondatokat is nagybetűvel kezdem. Juj, ugye milyen szuper vagyok benne? Ebben legalábbis.<br />
Használom a sorkizártat, van, aki nem, és ez rohadtul zavar. Dühít. Ha már megírod azt a rohadt bejegyzést, akkor formázd már meg, alkosd meg, ne csak úgy baszd oda az olvasóknak, az istenért!<br />
Jó, oké, értem én, hogy nem lehet minden tökéletes. Itt vagyok én az élő példa, de na, törekedni attól még lehet. Szerintem nem túl fárasztó kattintgatni párat.<br />
Mi dühít fel még? Hmm, a magyar zene. A magyar mulatós zene, mivel azt ki nem állhatom.<br />
Az ünnepeket sem szeretem, feldühít, hogy mindent túlbonyolítanak. Hogy minden évben ugyanaz van, mindig az én nyugalmamat kell megzavarni.<br />
Irritál még, hogy pár osztálytársam az osztályon belül kezdi el fotózgatni magát, szinte minden szünetben. Akármennyire próbálkoznak, egy Retrica effekt nem hoz nekik megváltást. Nem lesznek szebbek. Jobbak. Menők. Maradnak senkik, vagy épp valakik a saját világukban.<br />
De mindennek a legteteje, hogy rossz az wi-fi itthon, és nagyon instabil az internet kapcsolat. Falra mászok, mikor nem menti el a több oldalas esszémet. Mikor a játék akadozik, sőt, mikor 20 perces büntetéseket kapok, mert elhagytam a játékot, persze nem önszántamból.<br />
<i>Még sorolhatnám, de akkor itt lennénk egészen a jövő hét végéig. </i><br />
<br />
Próbálom behozni a kihagyásaimat.<br />
Az erő legyen veletek... meg némi nyugtató!<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-67094386606414956532016-11-13T16:00:00.000+01:002017-08-05T14:33:05.530+02:005. nap - Dolgaimra hangolódtam /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Hali!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen tudom felfogni, hogy ilyen gyorsan telnek a napok. Csak úgy rohannak a teljesen felesleges percek. Nem értem, minek vagyunk, miért lélegzünk, miközben mindenünk csak úgy sajog. Megemelni a lábunkat és előre lépni óriási nagy erőfeszítésbe kerül, s akiben nincs akarat, az elbukik. Benn ragad egy köztes állapotban, ahol csak lebeg, nem érintkezik, nem beszél, nem mozog, egyszerűen csak várja a napot, mikor beköszönt hozzá az utolsó nap. Kérdezem én, ez minek kell? Melyik eszement erőlteti ránk a szenvedést, ki leli örömét abban, hogy az emberek szenvednek? Sok a megválaszolatlan kérdés, sok is marad. Nem kapunk választ, biztosra veszem, hogy én jó sokáig nem fogok kapni. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijuFOMC0wJ9Ri4rPi8ggZdSf8uuBzhOe84sAgQDBI_Yz7UB2TyK7y9qJTWf5yDB5zyDXmJeVosD5NqhNdqkXVBjptOboElsN-ALhetBBnHSUYLFwYYf48_mWxgZBQoo3aJsocnGAOxP3pp/s1600/kurokokuun.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="83" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijuFOMC0wJ9Ri4rPi8ggZdSf8uuBzhOe84sAgQDBI_Yz7UB2TyK7y9qJTWf5yDB5zyDXmJeVosD5NqhNdqkXVBjptOboElsN-ALhetBBnHSUYLFwYYf48_mWxgZBQoo3aJsocnGAOxP3pp/s200/kurokokuun.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=5qF_qbaWt3Q" target="_blank">Elhull a virág, eliramlik az élet...</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
De vegyük úgy, hogy ezeket a kérdéseket fel sem tettem, mert nem merem. Félek a választól. Nem hasonlítom magam másokhoz, de azért kezdenek el lebegni, mert nem lépnek előre. Jó, igazából hiába papolok bármiről, mert én is a sok tudatlan egyike vagyok és még megannyi megfogalmazatlan kérdésem van, amiket nem tudom kitől megkérdezni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a name='more'></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: center;">
5 kedvenc dolog (termékek, emberek, weboldalak, bármi)</blockquote>
<br />
1) Kuroko no Basuke (anime)<br />
<div style="text-align: justify;">
A Tokióban található Teiko Alsó-Középiskola híres a kosárlabda csapatáról, legfőképp az öt tagú, Kiseki no Sedai (Csodák Generációja) elnevezésű felállásról. Ugyanarra az évfolyamra járnak, ha összeállnak, verhetetlenek. Az öt fiatal srác kiemelkedik a kortársaik közül a tehetségüknek köszönhetően, és mindenki felnéz rájuk. Azonban keringenek pletykák egy hatodik emberről is...</div>
<div style="text-align: justify;">
Az anime elején a Kiseki no Sedai tagjai elérték azt a kort, hogy alsó középiskolából középiskolába mennek, és ezzel szétválnak az útjaik, mivel mindannyian más intézményt választanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt lép be a képbe a Seirin Gimnázium, aminek a kosárlabda csapata az első tanítási napon új tagokat toboroz. Az újonnan felállt csapat eltökélten küzd azért, hogy a legjobbak közé tornássza fel magát, Kuroko pedig megígéri Kagaminak, hogy segít neki legyőzni a Kiseki no Sedai másik öt tagját, és Japán legjobb játékosává teszi. </div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
Meglepődtem, mikor találtam <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kuroko_no_Basket" target="_blank">magyar nyelvű Wikipédiát</a> a kedvenc animémről, de egyben nagyon<span style="text-align: justify;"> örülök, hiszen megérdemli. </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2) <a href="http://lelek-vandor.blogspot.hu/" target="_blank">Lélekvándor</a> (blog)</div>
<div style="text-align: justify;">
Több mint 2 és fél éve vagyok feliratkozva a blogra és a feliratkozást egyik bejegyzésnél sem bántam meg. <i>Dorothy Large</i> nagyon elképesztő fantáziával rendelkezik, amihez színes, változatos szókincs társul. A verseit imádom, a novelláit nem tudom nem elolvasni, így egy kisebb (mármint egy senki) rajongóvá váltam. Na, mindegy. Én imádom, sose fogok kinőni a drámai történeteiből, mert már ezernyi ihletet adott, csak nekem nem mindig jön össze. Azaz soha. </div>
<div style="text-align: justify;">
A történetes blogjait (mind a kettőt) olvastam, többször is, nem lehet betelni az általa alkotott világgal, a sorok közt megbújó sötétséggel, gonoszsággal, ami csak arra vágyik, hogy magával ragadja az olvasót. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg a lényeg, hogy folyton-folyvást segített lábra állni. Kimászta a gödörből, miközben a sorait faltam a szemeimmel, s a fantáziám tévé nélkül is elém tárt nagyszerűbbnél nagyszerűbb képeket.<br />
Még ma is várom, hogy jelentkezzen a következő történetes blogjával.<br />
<br />
3) Say Goodbye (zene)<br />
A Green Day új 2016-os albumáról (Revolution Radio) való szám egyszerűen fogalmazva; belopta magát a szívembe. Nem telik el úgy nap, hogy minden órában legalább egyszer nem hallgatom meg a számot.<br />
A cím úgy alapból mindent elmond (már ha tanulsz angolt és levágod elolvasásra) "mondj búcsút" vagy "búcsúzz el".<br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=l9stigDCiLg" target="_blank">Say goodbye to the ones that we love</a> - Mondjunk búcsút azoknak, akiket szeretünk; mert egyszer úgyis elmennek. És ez az a dolog, amire nem tudsz eléggé felkészülni. Mármint nem hinném, hogy lenne olyan ember, aki már kiskora óta arra készül, hogy gyászolni fog. Ilyen egyszerűen nincs és nem is lesz. Nem lehetséges, hiszen akármilyen erős vagy, akármennyire is próbálod az érzéseidet kontrollálni, bármennyire is erőlködsz és próbálod beadni magadnak, hogy egyik szeretted elhalálozása nem érint meg, úgysem fog sikerülni. Mert az emberi lélek gyenge, törékeny, sőt még a törékenynél is törékenyebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
4) Twitter (weboldal)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt az oldalt már 2013 júliusa óta szennyezem. Nagyon gyakran lógok fent, próbálok minél több sérelmet kiírni magamból. Egyszerűen csak úgy rázúdítom a védtelen felhasználókra, akik arra vetemedtek, hogy követni kezdjenek engem. Kétezer-százhuszonegy (2121) követővel rendelkezem, ezt a számot nagyon csodálom, mivel az elején nagyon fontosnak tartottam, de ma már egyáltalán nem. Általánosban piszkáltak is, ha nem volt 700-nál több követőm és persze nyitva maradt a szájuk, mikor megmondtam, hogy ezernél több ember kíváncsi a tweet-jeimre. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mellesleg Twitteren DrummerDodie néven találtok meg. Ide is linkelem a profilom, mert miért ne: <a href="https://twitter.com/DrummerDodie" target="_blank">@DrummerDodie</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
5) <a href="http://eune.leagueoflegends.com/hu" target="_blank">League of Legends</a> (játék)</div>
<div style="text-align: justify;">
Erről nincs mit mondanom. Függő vagyok valamilyen szinten, de vannak percek, legalábbis néhány percnek a töredékében nincs kedvem játszani. Azonban nagyon hamar megtudja hozni bármi a kedvemet, hogy kb 3 órára elzárkózzak és csak a játékot toljam a csapatommal együtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
Kisebb idegállapotban vagyok, hiszen tegnap már előre megírtam ezt a bejegyzést, csak miközben szerkesztgettem elég instabil volt a net, így nem mentette el az egészet. Most (16:32) újra befejeztem - elméletileg - és le is nyugodtam.</h3>
<div style="text-align: right;">
<br />
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-62668492643398638432016-11-06T12:00:00.000+01:002017-08-05T14:33:16.233+02:004. nap - Képek beszélnek helyettem /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Szép vasárnapot!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Szomorú, hogy ilyen hamar ér véget az őszi szünet. Pedig mindenki - köztük én is - annyira várta már. De azon vagyok, hogy minél pozitívabban álljak a napok múlásához. Egyre közelebb kerülünk a nyári szünethez, már csak pár nap [olyan 230 nap talán (a szünetekkel)] és újra élvezhetjük a meleget, a szúnyogokat, meg a semmittevést. Mindenkinek hiányzik, nem igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, igazából nekem egyáltalán nem hiányzik, csak a szünet része, mivel ezenkívül rühellem a szúnyogokat meg a meleg(ek)et. Meg abból is elegem van pár nap után, hogy a szüleim ugráltatnak.<br />
Mint ahogy Raven említette, szoktunk lolozni. A játékról írt egy hosszabb bejegyzést pár héttel ezelőtt. >> <a href="https://cartesrstory.blogspot.hu/2016/09/ravens-day-4.html" target="_blank">ITT ELOLVASHATOD</a> << Tegnapi napon (szombat) volt egy amolyan kockatábor Szekszárdon, ahová mehettünk volna, de nem tettük meg, mert elfelejtettünk jegyeket előrendelni. Egyébként Samsung League of Legend Roadshow szervezése által jött létre ez az egész és a Magyar LoLTV-től volt itt PierceTheHeaven (Ákos) meg Darcigh (Márton). Valahol 3 óra környékén tartottak a műsorvezetővel egy kárdezz-feleleket és aki jól válaszolt, az játszhatott Pierce-ékkel. A csapatuk betelt Darcigh barátnőjével (Regina, de az account nevét most hirtelen nem tudom, na mindegy) és az alsó örvényen pedig NoLife-ék nyomultak. Hihetetlen, hogy ilyet kihagytunk tesómmal, pedig itt voltak NoLife-ék! Ah, na mindegy. A szombatom azzal telt, hogy a <a href="https://www.twitch.tv/magyarloltv" target="_blank">MagyarLoLTV Twitch</a>-én néztem az élőadást. Az este pedig (18:00 órakor talán) mentünk előadásra a faluban. Hoooray!</div>
Mai napon tanultam, legalábbis próbáltam felidézni az eddig tanultakat, persze sikertelenül. A vasárnap nálam nem jelent mást, mint a kihívó napot.<br />
<div style="text-align: center;">
(<a href="https://www.youtube.com/watch?v=LEx-HYsmOQ8" target="_blank">ajánlott zene</a>)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4nZ-8qRHjWcb_FKFedOsGRXeVOy2xqwbasR_WwIxHTYqbwjiUSE8e2Mw6k5TdVeqg8vuDuE11Z77pMHYLSIY9U6qYkA3_lNZNJPHhJO7-cJ4Obn2H6aMDyW0t_IKoKx72OLm15yKPBqgO/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<div>
<a name='more'></a></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
Ossz meg 4 képet szöveggel együtt, ami összegzi a napodat!</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
(A képek magukért beszélnek.)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOyPCMQVRY3wXP5oHsSxGDJiMu1kaHdxT0niWppi4lAbdGOAY9wuYU3zGU6dp90bSujaoIaFFxbdbz6nFzK7yYCLftIdUf0_Z9BgaiS3qzQdipXZqc6boss13MrYEUQ1XRYoVSy7AEVG-3/s1600/4-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOyPCMQVRY3wXP5oHsSxGDJiMu1kaHdxT0niWppi4lAbdGOAY9wuYU3zGU6dp90bSujaoIaFFxbdbz6nFzK7yYCLftIdUf0_Z9BgaiS3qzQdipXZqc6boss13MrYEUQ1XRYoVSy7AEVG-3/s320/4-1.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil1vqPhbBv2dTqpt9gfxH9BLbzTG54NY_mfd_8Dy5fnZcco_YrzC-Wx5qcugtlvEBmO9YwXzzxya6Uogi3QcE8kgMg2CiElR6jYzlNYnebmcI51PvrUQzffjlMFioXBHftbujzYhEiiK1-/s1600/4-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil1vqPhbBv2dTqpt9gfxH9BLbzTG54NY_mfd_8Dy5fnZcco_YrzC-Wx5qcugtlvEBmO9YwXzzxya6Uogi3QcE8kgMg2CiElR6jYzlNYnebmcI51PvrUQzffjlMFioXBHftbujzYhEiiK1-/s320/4-2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieWtFNEMQAEHOX2uUVvcpg874mj6oL99_xjPzleVCT25Dc5x5hhnobXi4AjjPsKvonmGaRQhFwmr6LNhRgJBYtSs2DZyD68Heme19Kcys8izsqdHFXABblkVygNkf3yOLcuq0cfHk_cGXa/s1600/4-4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieWtFNEMQAEHOX2uUVvcpg874mj6oL99_xjPzleVCT25Dc5x5hhnobXi4AjjPsKvonmGaRQhFwmr6LNhRgJBYtSs2DZyD68Heme19Kcys8izsqdHFXABblkVygNkf3yOLcuq0cfHk_cGXa/s320/4-4.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiANIwajrh4JG9sJta20eMoEdOMzhHp8tUva2GchBBu2rpZExQaKr2LdvbeyQ26O0lytW2aUif4lYm7uuLuTOFvBz6t8IiQRO7Ek-PEkxxPenVF1kJBZP1gShrr9tfgCUikfu55R2rCzmW2/s1600/4-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiANIwajrh4JG9sJta20eMoEdOMzhHp8tUva2GchBBu2rpZExQaKr2LdvbeyQ26O0lytW2aUif4lYm7uuLuTOFvBz6t8IiQRO7Ek-PEkxxPenVF1kJBZP1gShrr9tfgCUikfu55R2rCzmW2/s320/4-3.jpg" width="311" /></a></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-33466243064124551732016-10-30T19:50:00.000+01:002018-04-30T08:15:52.365+02:003. nap - Állítólag függő vagyok /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Sziasztok!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Végre vasárnap van! Hihetetlen, hogy már körülbelül másfél hónapja elkezdődött az iskola és már el is érkeztünk az első tanítási szünethez. Őszi szünet lesz egészen egy hétig. Wohoo, szuper! A pénteki iskola nap király volt. Igazából tanítás nélküli munkanap volt, hiszen ünnepeltük az iskolám 95. évfordulóját. A nap eleje azzal indult, hogy feladatlapokat kellett kitöltenünk - nekünk, az osztálynak -, volt iskola történetes kérdés, német kérdőív, angol vetélkedő, irodalmi kihívás (verset kellett írni, de én senkinek sem jutottam az eszébe, inkább rábízták Kelbire az egész feladatot, chh), valamint ki ne maradjon a matek. Két oldalból állt, rám osztották ki, mert más nem vállalta volna el. Az első oldalon a három feladatból kettőt simán megoldottam, csak számológép kellett hozzá. Persze George is segített, nélküle nem lettem volna biztos a számításaimban. A 3. feladat kicsit rizikós volt, de amúgy egyszerű szövegértő feladat volt. Átfordítva a másik oldalra a lapot, hát elég nagy zűrbe kavarodtunk. Adott volt egy szöveg és hozzá egy kérdés, s ránézésre azt hittem, hogy nagyon könnyű lesz. De nem volt az! Teljes rejtély volt a szöveg. Szólnom kellett a nagy matekosoknak (Barbi és Dzsenccccci, lol amúgy nem így nevezem, de na), akik segítségével valahogy neki tudtunk állni. Nagy meglepetésemre még Spenci is odajött az asztalomhoz, hogy akkor most fejtsük meg! Nekem elkellett mennem, nem volt kínos. Á, dehogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
A múlt héten egész végig úgy végeztünk, hogy dél előtt, így minden nap hazaértem 2 órára. Annyi időm volt pihenni, mégis minden egyes nap hulla fáradt voltam. Talán azért, mert minél többet alszom, annál többet akarok és mivel nem aludhatok, így fáradttá válok. Hm... talán. </div>
<div style="text-align: center;">
(<a href="https://youtu.be/1CYH4F1KCw8?list=RD7s6oo0kaWJ8" target="_blank">ajánlott zene</a>)</div>
<div style="text-align: justify;">
Nézegettem ezeket a kihívásokat, és arra jöttem rá, hogy keservesen fogok itt válaszokat adogatni. Mivel ezek amolyan tucatokra lettek kiszabva és hát én egyáltalán nem élek a tömegben. Kínaiul hablatyolok, bocsika, emberek. Annyi a lényeg, hogy ezt itt most fogóval fogom kierőszakolni magamból.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk7tvB0G7cYPaFhjv19ms0WhP92WULGuT2F9qhlzuplqwzmPQvS8NsHp4zBK7HZY71REw2BClcG4fM2ohCkpg7eafmMRLsHc09O4SVC8j0mpMZ5IjZ67ltr0EX37ryEzFrXdHEAHB282fE/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk7tvB0G7cYPaFhjv19ms0WhP92WULGuT2F9qhlzuplqwzmPQvS8NsHp4zBK7HZY71REw2BClcG4fM2ohCkpg7eafmMRLsHc09O4SVC8j0mpMZ5IjZ67ltr0EX37ryEzFrXdHEAHB282fE/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
3 rágcsálnivaló és innivaló, aminek most függője vagyok</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Az első étel, amit megemlítek, az a linzerkarika, mivelhogy ma édesanyám csinált és pár perce még azt tömtem magamba két pofára. Ha van itthon, akkor függője vagyok, amíg el nem fogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
A második nasi, rágcsi, vagy akármi, amit a listára biggyesztek, az a csoki. Milka, sportszelet, vagy bármilyen egyéb csokoládé én megeszem. Egy idő után persze unom, s keresek valami sósat a sok édes után (Nem, nem vagyok édesszájú.)</div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik rágcsálnivaló... Á, basszus. Nem is szeretek enni, mi a francos fenének vagyok a függője? Semminek. Napokat kibírnék étel nélkül. Na, mindegy. Legyen a vadásztál. De csak mert vicces, hahaha.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDKJqz2Hgx-lwDIikSnTPoar-ldtJsEGexKed9w1cWsDDLpkkeKb4E4Mf2EL8SnkuMXFFqeMzSqzu2oVHZwIBpsJqY5zGBep7KwXJT1k2_iJ3bgpQU7LE9pvwYtKMmYjxNFhRUqnkK_cHN/s1600/drink.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="100" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDKJqz2Hgx-lwDIikSnTPoar-ldtJsEGexKed9w1cWsDDLpkkeKb4E4Mf2EL8SnkuMXFFqeMzSqzu2oVHZwIBpsJqY5zGBep7KwXJT1k2_iJ3bgpQU7LE9pvwYtKMmYjxNFhRUqnkK_cHN/s200/drink.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem baj, hogy kávézik...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Jöhetnek az innivalók. Legelsősorban a kimaradhatatlan vizet említem meg, ugyanis, ha más nincs itthon (ami sokszor van), akkor csak azt iszom, mert mást nem is tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
A második az a Sprite, 7up, vagy ki hogy írja. Imádom!</div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik: levegő, bassza meg. Jó, nem. Legyen a Coca-Cola. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó, legyen egy ráadás, mégpedig a tea. Úgyis jön a tél, teával leszek tele. Jó melegen fogom szürcsölgetni. Yay, alig várom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ezt most megszültem a legidétlenebb bejegyzésnek. Gratulálok, Dorina! Ügyes vagy, mint mindig. #se A mai napom nagyon ilyen futikából állt, szóval délre meg sem tudtam írni a bejegyzést, így csak 2 órája kerülhettem a gép elé. Végül valahogy 20 óra előtt (vagyis 8 óra) sikerült befejeznem a posztot. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
Még olvastok felőlem!</div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-63397416721115598352016-10-23T12:30:00.000+02:002017-08-05T14:34:55.669+02:002. nap - Legcikibb élményeim /12 napos blogger kihívás/<h2 style="height: 0px; text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Hellókanyalóka!</span></h2>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ismételten eltelt egy hét, így újra rászántam magamat, hogy megírjam a vasárnapi bejegyzést a blogra. Írás közben kiültem tesómmal a teraszra, ő Assassin's Creed- Brotherhood-dal játszik. Végül az írásból nem lett semmi, mert túlságosan elmerültem a nézésében, meg abban, hogy segítsek fókuszálni a missionra. Alig várom már, hogy kijöjjön a moziba az Assassin's Creed film. Yay! Yay! Most be is kell ide illesztenem az előzetest, mert engem nagyon felcsigázott! Bár aki nem ismeri a játékot, annak nem biztos, hogy tetszeni fog. De hát ezen nincs semmi olyan, hogy nulla ismeretséggel nem tetszik. Ez egyszerűen csak jó és kész. A trailer fantasztikus lett, remélem a film ugyanilyen perfektre sikerül. Tökéletes karácsonyi ajándéknak ígérkezik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/4haJD6W136c/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/4haJD6W136c?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már csak egy hét és Őszi- szünet. Ti is várjátok, ugye? Ne legyél troll, ne mondd azt, hogy te a Nyári-szünetet jobban várod. Nem vagy troll! (Ezt csak azért írtam, mert pont nyavajogtam egyik nap, hogy legyen már szünet, mire valaki rávágta, hogy ő a nyárit várja. Mondom OK.) </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b><u>Képzeljétek, az oldal átlépte a 35 000 kattintást.</u></b></span> Nagyon szépen köszönöm a látogatókat. Köszönöm, hogy növelitek még mindig a számokat, amiket oly nagyon figyelek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Na! Ideje lenne elkezdeni felvázolni a kellemetlen eseteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a name='more'></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZsqwEbqp2VcDivBtbnyaiPUJ9HOXANgGmDC9cLZWZZfv92g_Rak6NeuWQrw1Dz8j47-1Yjqj_rb5wADGtzp8dv1GOJQB1pH5IR3gRQC1FdV6Sjf_7mgWXqkwfcZOeUaczqeiVpIBeqme6/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZsqwEbqp2VcDivBtbnyaiPUJ9HOXANgGmDC9cLZWZZfv92g_Rak6NeuWQrw1Dz8j47-1Yjqj_rb5wADGtzp8dv1GOJQB1pH5IR3gRQC1FdV6Sjf_7mgWXqkwfcZOeUaczqeiVpIBeqme6/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
3 legviccesebb/legkellemetlenebb pillanatom</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Tudnotok kell, hogy ebben az évben van már két éve biológia óránk. Nos, az első év kezdete nem ment valami fényesen, mármint biológia szempontból. A tanár nehéz eset. Mármint sok osztály fél tőle, mert mindenbe bele tud kötni. Szól, hogy töröljük le az asztalt, mert krétaporos, így ő nem tud tanítani. Ha a szünetben nem szellőztettünk, akkor kinyittatja velünk az ablakokat, még akkor is, ha kint mínusz van. Miért is? Mert kell az oxigén a gondolkodáshoz. Végül is igaza van, de azért néha képes túlzásokba esni. Ezzel nem azt mondom, hogy én is tartok a tanárnőtől. Nekem semmi bajom vele... Azonkívül, hogy Anettnek nevez, pedig Dorina vagyok. És igen, már második éve ismer, de még mindig nem tudja a nevemet. De sebaj, nem vagyok az a feltűnő típus. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyebár meséltem, hogy a testvériskolánkkal osztozunk a saját iskolánkon. Ez annyit takar, hogy néha-néha reggel kell bemennünk és délben végzünk, vagy pedig aludhatok 9ig, mert 10kor indul a buszom és csak délben kezdődik a tanítás. Kinek mi, én például jobban járok, ha reggel be kell mennünk. A múlt hét úgy telt, hogy két napot kellett csak délután menni, így kellhettem 9 körül. A busz persze nem az iskolám városába visz, hanem egy kisebb, közeli városba, ahonnan 10 óra valahányperckor indul a busz. A biosz tanár abban a városban lakik, ahol van az átszállás, így természetes volt, hogy találkozunk vele Monesszal. A tanárnő konkrét csukjában volt, barátnőm fel sem ismerte. Persze én, akire ránézett egyből ráeszméltem, hogy ez a tanárnő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csókolom! - nyögtem ki. És ekkor villant be a fejembe, hogy aznap lesz vele óránk és képes rá, hogy megszólja, mit köszöntem neki. - Mármint jó napot, elnézést! - Annyira hebegtem, hogy Móni azt se tudta mi van, sőt ő még mindig nem ismerte fel a tanárt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Iskolába mentek? - kezdett el beszélgetni a tanárnő velünk. Azt hiszem Móni rávágta, hogy igen, mire megkérdezte a nő: - A busznak már itt kéne lenni, nem? </div>
<div style="text-align: justify;">
És igen! <i>Én meg még mindig ott tartottam, hogy megszokásból a legformálisabb tanáromnak azt köszöntem, hogy csókolom.</i> Kiégettem magam, a fenébe is! Persze a tanárnő órán nem említette meg, hogy mit köszöntem neki, csak azt, hogy találkozott az Anettal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig elmesélem azt, hogy manapság milyen gázul próbálkoznak be a fiúk a lányoknál. Nem tudom, hogy most vicces vagy kellemetlen eset, de én szakadtam a röhögéstől meg már picit kellemetlen volt. Inkább gáz, de persze nem nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
A biosz tanáros kiégés utáni napon szintén ugyanazzal a busszal mentünk, csak majdnem lekéstük, szóval a tanárnak előző nap igaza volt, hogy késett a busz. Mónival majdnem utolsóknak szálltunk fel. Két emberrel előttünk három srác szállt fel. Az egyik közülük, a szőke nagyon hasonlított <a href="https://www.google.hu/search?q=newt+the+maze+runner&espv=2&biw=1536&bih=710&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwieg5KKy_DPAhVDD5oKHYtnBWYQ_AUIBigB" target="_blank">Newt</a>-ra az Útvesztőből. Nem is ez a lényeg, hanem hogy vagy négyszer hátrafordult, hogy ránk nézzen. Megpróbáltam úgy tenni, hogy ne vegye észre, hogy észrevettem. De amúgy nagyon feltűnő volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsénkre az a busz volt, amit szeretünk. Mindig én megyek fel elsőnek, én szerzem meg a helyet. Általában hátra szoktam ülni, főleg ha a "kedvenc" buszom van. Hátulról a harmadik ülést céloztam meg. Amint haladtam az ülések között, észrevettem a biosz tanárt és köszöntem neki, jó napot! Még véletlenül sem jutott eszembe, hogy csókolom. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szokásos helyünk mögött ült a szőke Newt hasonmás. Négyszer is átgondoltam, hogy beülök-e oda, végül megtettem. Monesszal eldöntöttük, hogy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=9IclmVdWNbI&index=13&list=RDo5fuqdczxEE" target="_blank">zenét hallgatunk</a>. Így is történt. A busz indult, körülbelül 10 perce is alig ment, mikor éreztem, hogy valami odaér a nyakamhoz. Kis lázadóként figyelmen kívül hagytam, hiszen azt gondoltam, hogy a szőke gyerek akar valamit kérdezni/mondani és épp az volt az, ami nem érdekelt. Így hát nem néztem hátra. De percek elteltével is éreztem, hogy valami ott van a vállamnál. Kirántottam a fülhallgatót és Mónira néztem, hátha tud valamit, de nem tudott semmit. Ekkor hátranéztem, de a szőke már nem volt ott. Észrevettem, hogy valami rajtam van. Kivettem a kapucnimból egy személyit. Amint megismertem rajta Newt hasonmását, kedvem lett volna pofán dobni vele, de mivel nem ült már mögöttem, így nem tehettem meg. Egyébként elfelejtettem a nevét, azt hiszem meg sem néztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A srác beletette a kapucnimba a személyi igazolványát, hátha megnézem és akarok valamit tőle vagy csak spontán megjegyzem a nevét és bejelölöm Facebook-on. Kiégetett. Szakadtam. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik haverjnának mutogattam, hogy mim van (azaz a személyi) de ő csak vállat vont és azt mondta, hogy nem az övé. Nem mondod, basszus! Te nem is vagy szőke... LOL</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogtam a személyit és visszadobtam a srác helyére, majd visszafordulva visszatértem a zenehallgatáshoz. Az út hátralévő percei azzal teltek, hogy beszélték hárman az élet nagy dolgait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé lányok! - szólt egyszer csak nekünk az egyik barna hajú. Picit hátrafordultam, hogy elcsípjem a mondandóját. - Nagyon tetszetek a Gergelynek! (Nem biztos, hogy ezt a nevet mondta, de mintha ezt mondta volna, szóval elnézést, ha mégse, bár honnan tudnátok, haha) - Itt már elvesztettem a fonalat, mert annyira nem voltam kíváncsi. Vagyis, majdnem megkérdeztem, hogy melyikünk, mert ha nem én, akkor a Mónit odadobom nekik. LOL</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8osF8z-PkZ7VsjXnb4tFWcBDLcFP_v6UDe8zLX4On1Gaf6mkq_wteLbEKL8AuoBthx4a2p80a-7pYuuq2vhbybO9UCulu8IlB4MSOy_P3dX2d6qweeyBJp6MJ73Pnjy9Xc8UNG8XX1Jpp/s1600/newtt.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="146" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8osF8z-PkZ7VsjXnb4tFWcBDLcFP_v6UDe8zLX4On1Gaf6mkq_wteLbEKL8AuoBthx4a2p80a-7pYuuq2vhbybO9UCulu8IlB4MSOy_P3dX2d6qweeyBJp6MJ73Pnjy9Xc8UNG8XX1Jpp/s200/newtt.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">Valahogy így élte bele magát...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A maradék percekben a csávó - a szőke - vagy mögöttünk ült és rázogatta Móni székét, vagy mellénk ült és beszélt hozzánk. Szóval csak így spontán ingázott. De körülbelül mindent nekünk mondott, a spanjai pedig csak nevettek rajta, mintha annyira vicces dolgot művelne. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ülés rázogatás még nekem is rohadt zavaró volt, nemhogy barátnőmnek. Az egyik bácsi már beidegült és úgy kiosztotta őket, hogy addig csend volt, amíg le nem szállt. Utána folytatták a kiégetést. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik végül egy kis rövid izéke. Van egy ikertesóm (igen képzeljétek, csak egy), akivel egyszerre lettünk betegek. Tőle kaptam el, de sebaj. Elmentünk orvoshoz és miután ott megvoltunk siettünk a buszra, hogy elérjük. Szóval nagyban megyünk a végállomásra, tesóm egyszer csak megszólal:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot! - Két néninek köszönt, akikről fogalmam sincs. A szemüveges nénike furán nézett én meg kérdőn tekintettem rá, míg a nő vállat vonva azt mondta nekem, hogy nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tesómmal addig mentünk, amíg takarásba nem értünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kik voltak? - kérdeztem tőle, mert nekem egyáltalán nem tűntek ismerősnek.</div>
<span style="text-align: justify;">- Nem tudom. Azt hittem, hogy ismerem őket. - Akkorát röhögtem, mint még soha. </span><i style="text-align: justify;">Tesóm köszönt 2 ismeretlen nőnek, mert azt hitte, tudta kik ők, de a nénik pedig csak kinevették. </i><br />
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-43817352716681875702016-10-16T12:00:00.000+02:002017-08-14T23:05:21.909+02:001. nap - Randomkodás ezerrel /12 napos blogger kihívás/<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Szép vasárnapot!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
Túléltem a szombati tanítási napot. Tökre megérte bemenni 5 rövidített óráért. Amúgy meg eszembe sem jutott péntek estéig, hogy másnap is lesz iskola. Imádom a memóriámat. =) (<--- debil smiley)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdjünk is bele! Ugyebár valamelyik nap papoltam nektek arról, hogy találtam egy <b style="text-decoration: underline;">Blogger kihívás</b>t, ami mellesleg <i>12 napos és hetente fognak érkezni kihívások</i>. Csakis az iskola miatt teszem közzé vasárnap, semmi másért. Vasárnap az ember már állítólag kipihente magát, sőt készen áll a következő hétre. Nos, ez velem semmiképp sem így van, de a látszat kedvéért megpróbálok úgy tenni, mintha vasárnaponként teljesen üde és fitt lennék. Végül is az leszek, hiszen írhatok valamit az <strike>internetes naplómba</strike>, akarom mondani a WMA-ba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaeI8dzcXEEOj0QNyNwDxcrxELpb5cSbIzmQfwWssniLNXE70EgBGn1QPsKxkl8t0vMXAgJQ0UFPPBDcF6dyS091Uemf8ifks7q0We4ZDr7OTVkPTtup4OR9vZaIIe_m8TxLyxTmTQ8OjC/s1600/12+napos+challenge.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaeI8dzcXEEOj0QNyNwDxcrxELpb5cSbIzmQfwWssniLNXE70EgBGn1QPsKxkl8t0vMXAgJQ0UFPPBDcF6dyS091Uemf8ifks7q0We4ZDr7OTVkPTtup4OR9vZaIIe_m8TxLyxTmTQ8OjC/s320/12+napos+challenge.png" width="320" /></a></div>
</div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: center;">
Miért blogolsz?</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen csak szeretem szennyezni az internetet a baromságaimmal. Olyan szinten leköt, hogy 3 mondatot leírok és már el is telt egy teljes óra. Miközben írok, akár kitörhetne a III. Világháború, én azt se venném észre. Ha írok, beburkolózom a gondolataim közé, és csak én, meg Nishinoya létezünk. Mármint a laptop. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az írást nem tudom megunni. A szavaimmal mindig valami maradandót alkotok magamnak, amit a későbbiekben majd mutogathatom azoknak a barátaimnak, akik szeretnék tudni, ki is vagyok. Legalábbis a blog az én magam vagyok. A szavaim, mondataim engem írnak le. Így tudom a legjobban kifejezni magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
De most nem az írásról van szó, sokkal inkább a blogolásról. Az évek alatt (3 évről van szó) nagyon hozzám nőtt, s ha akarnám se tudnám abbahagyni. Szeretem. Ebbe az elfoglaltságomba nem szólhat bele senki, itt a magam ura vagyok. Azt teszek, mármint írok, amit akarok (csak félig kulturáltan megfogalmazva) és ezt senki sem veheti el tőlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azért blogolok, mert kevés ember ismer olyannak, aki inkább ír, mintsem beszél. Kevesen ismerik az "író" oldalamat. És ezt imádom. Imádom, hogy van ilyen féligmeddig titkos oldalam/életem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
+5 random tény magamról</blockquote>
<br />
<ol>
<li>Szeretem a rock, rapcore, metalcore zenét.</li>
<li>Sokat szoktam nyomkodni a telefonomat.</li>
<li>Bármi(m) van, zenét hallgatok.</li>
<li>Utálom, ha valaki helytelenül ír vagy beszél.</li>
<li>Minden számomra érdekes/értékes/fontos/boldog/szomorú pillanatot megörökítek egy fényképben. </li>
</ol>
<div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-68694679286399207692016-10-12T18:54:00.000+02:002017-08-05T14:35:49.588+02:00hey I don' know<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
Halihó!</span></h2>
<div style="text-align: justify;">
El sem hiszitek, hogy e szent percben, mikor is nekiálltam a bejegyzést megírni, milyen messze áll tőlem az írás. Szörnyen távol áll, azt sem tudom pontosan, hogy mit írjak. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez eddig is így volt. Írtam és írtam, pedig senki nem volt rám kíváncsi, jelenleg sem. Én mégis írok, mert szeretek, attól függetlenül, hogy nem tudom, hogy mi legyen a téma. Csak úgy megragadom a spontanitás hevét és leírom, mit is gondolok valójában.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ZNQC5CIGo6a_b6Vuga_R2tWujOGuSNzfN3BLWi539gHDvLjc5sSV1dQyMNELEkVzivJ-tcCXdIDrVxWxijZCgqQSavRfnRc_L2EW51BHtHFPDUCC0ch_StDmet1qb-dengdLZtSFU8b8/s1600/h%25C3%25A1pci%252Clol.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ZNQC5CIGo6a_b6Vuga_R2tWujOGuSNzfN3BLWi539gHDvLjc5sSV1dQyMNELEkVzivJ-tcCXdIDrVxWxijZCgqQSavRfnRc_L2EW51BHtHFPDUCC0ch_StDmet1qb-dengdLZtSFU8b8/s320/h%25C3%25A1pci%252Clol.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lázat eltekintve még ma is hasonlóan vagyok.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a hónapban is utol ért a betegségek hada. Megfáztam. Lehet, hogy minden hónapban összefogok szedni valami baromságot. Mindig is úgy volt, hogy én vagyok az egyetlen, aki felöltözik, de én vagyok az a kivétel, aki nem marad egészségesen. Utálom, ha annyira gyenge vagyok, vagy annyira köhögök, hogy kedvem sincs csinálni semmit. Amit a leginkább utálok a betegségben, hogy abban a pár napban más segítségére szorulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jóval távol vagyunk már a szeptembertől, vagyis az iskolakezdéstől, mégsem könnyebb, egy perccel, lélegzettel sem. Csak nehezedik az anyag és ha nem kapaszkodom meg, akkor elsodor az ár. Mégsem tud izgatni, hogy a négyes helyett hármast, vagy akár kettest kapok. Valahogy kinőttem már, hogy megfeleljek azoknak az embereknek - legalábbis tanulás terén -, akik felneveltek. Nem tudok mosolyogni egy kettesért, mikor tudom, hogy nem tanultam rá, és hogy csak egy kicseszett pont választ el a jobb jegytől. Nem mosolygok, mégis beletörődök, hiszen ez van, ezt kell szeretni. Az elején mindig rosszul esik, bedepülök és mindenki mást hibáztatok, pedig tudom, hogy én vagyok a hibás.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=CIQjqXhKdN4" target="_blank">(zene)</a></div>
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként nincsenek rossz jegyeim, mondjuk. Ja... Hát mindegy. Egyik "testvériskolánk" megsebesült. Jó, ez hülyén hangzott! LOL Na szóval, csőtőrés van az egyik iskolában és mivel testvérsulik vagyunk, ezért a diákok a mi iskolánkba fognak beözönleni a jövő héttől. Ez annyit takar, hogy egyes napokon fél 12-kor fogunk végezni, mert délután a másik sulisok fogják váltani a műszakot, valamint két napon (kedd és szerda) délután lesz tanítás, ami 16-ig fog tartani. Nem vészes számomra, de a sempai-omnak nincs időben busza, szóval neki így elég necces. Lehet az lesz a vége, hogy bemegyek én is korábban, nehogy véletlenül egyedül legyen. Túl kedves vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-VI1MEJHN-dwehtxvXDNc81IIc_tvhzxk0S0E0lFYXt4ldaHtcShUQLW5n5SJ2RnE_8tMYplysc521_oNMNMAiUmfuj-BT3Ab5m5mwctFk1UAcH26bJHWCqUSEgEo7rU9Ftft7NZRGTkk/s1600/mini+blogger+%252812+napos%2529+kih%25C3%25ADv%25C3%25A1s.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-VI1MEJHN-dwehtxvXDNc81IIc_tvhzxk0S0E0lFYXt4ldaHtcShUQLW5n5SJ2RnE_8tMYplysc521_oNMNMAiUmfuj-BT3Ab5m5mwctFk1UAcH26bJHWCqUSEgEo7rU9Ftft7NZRGTkk/s200/mini+blogger+%252812+napos%2529+kih%25C3%25ADv%25C3%25A1s.png" width="200" /></a>Igazából a bejegyzés célja az lett volna, hogy elkezdek egy kihívást, amit találtam a <a href="http://viragcseppek.blogspot.hu/2016/09/12-napos-blogger-kihivas-hamarosan.html" target="_blank">Virágcseppek</a> című blogon. Nos, hmm. Nekem megtetszett, az előző 10 napos kihívás is igen ínyemre vált, mivel valahogy, valamilyen okból imádtam írni a feltételeknek megfelelő posztokat. Legalább nem nekem kellett kitalálnom maga a bejegyzésnek a témáját. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az elkövetkezendő 12 héten keresztül fogok blogolni. Remélhetőleg vasárnaponként érkeznek majd a bejegyzések valamikkor úgy este tájt. Az első napi kihívást is majd vasárnap fogom vagy megírni vagy már (csak) posztolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tesómról (Raven) nem tudom, hogy mit tudok, elméletileg még lefogja húzni a maradék napokat. Nem beszéltünk erről, de nem is kell, mert annyit tudok, hogy ha kedvet kap, akkor biztos fog írni valamit.<br />
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-6376759194658156152016-09-25T21:17:00.003+02:002017-05-24T18:19:57.274+02:00Raven's day-4<h2 style="text-align: center;">
Üdvözletem ismét minden halandónak!</h2>
<div style="text-align: justify;">
Gondolom mindenki annyira várja a<span style="background-color: #cccccc;"> holnapi napot</span>, mint szerénységem - szóval <strike>semennyire</strike>. Igazából most nem ég le a bőr a pofámról, mivel nem ígértem meg, hogy jelentkezem. De azért jelentkezem. Kicsit megnyugodtam, mikor Mary kiszült magából egy bejegyzést múlt vasárnap, mert egészen kezdtem úgy érezni magam mint valami nem kívánatos uralkodó a blogon. Ezért egy nagyot sóhajtva felemésztettem a tényt, hogy nem csak én uralkodok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPn0R8Lyb0LY5TWrL-kXGwnTqoL1NOrGJqSSbA9In5jUGRhTGYWpNFAqKHq2z9Sx2mlbIF_6kqGu8fR2p0L5eIqCm2byRC4xmNiV1Kq1MPPZevsn5cnFhlpq2hCmcwk3lmX2r1HpkCIaQH/s1600/sigh.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPn0R8Lyb0LY5TWrL-kXGwnTqoL1NOrGJqSSbA9In5jUGRhTGYWpNFAqKHq2z9Sx2mlbIF_6kqGu8fR2p0L5eIqCm2byRC4xmNiV1Kq1MPPZevsn5cnFhlpq2hCmcwk3lmX2r1HpkCIaQH/s1600/sigh.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Még jó, hah. Ugyanis nem az enyém a blog, mint azt ti is tudjátok. De azért jó itt osztani az észt, mert eddig még nem volt részem ilyen személyes blog szerűségben. Most sincs, csak úgy na. Épp zenét hallgatok, hátha jön tőle az ihlet. Eddig bevált. (<a href="https://www.youtube.com/watch?v=foE1mO2yM04" target="_blank">zene</a>) //Igen, ilyen zenét hallgatok most, ne kérdezzétek. De komolyan.// Nos, mi is legyen a mai téma? Mert nem tudom. Általában nem olyan témákat választok, amikről tudom, hogy titeket is érdekel. Tudom, tudom hogy az jobb lenne. De mindig olyan választok, ami engem is érdekel. Szóval mit szólnátok hozzá, ha a <i><u>LoL</u></i>-ról, azaz a <i><b>Leauge of Legends</b></i>-ről beszélgetnénk? //Aj, most már váltott a zene valami <a href="https://www.youtube.com/watch?v=kOkQ4T5WO9E" target="_blank">szarabbra</a>:(//</div>
<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
Nem mintha nem tudnék magamtól dumálni a LoL-ról, de azért meglesem mit tud róla a Wikipédia. Konkrétan engem is érdekel, heh.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt írja a <b>League of Legends</b> egy valós idejű stratégiai játék, illetve online többjátékos csatamező, ami a Defense of the Ancients (röviden <i>DotA</i>) nevű, Warcraft III: The Frozen Throne című játékhoz tartozó módján alapszik. A játék fejlesztője, és egyben kiadója a Riot Games. Kína területén a Tencent Holdings látja el a kiadói teendőket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hm, szóval nem lettünk okosabbak, mivel aki nem tudja mi az a DotA, az ezt sem értheti. Bevallom, régen én sem értettem mi a frász van, de mára már fejlődtem. (<i><strike>Köszi Momo, Ricskó, egyéb emberek, akik segítettek ennek a zseninek fejlődni! <3</strike></i>) A rohadt net nem működik, mert fater, tesóm és anya is egyszerre szörfözik. Köszi, szeri van... de legalább nem meccs közepén vagyok, és nem laggol a játék, mert akkor már vér folyna. Na mindegy. Akkor nem mondom el mi az a DotA. De igazából annyi a lényege, hogy a játékot két csapat játszhatja, és mindkét csapatnak öt, vagy annál kevesebb játékosa van. Gondolom ez helyzet, röviden és tömören. </div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor egy kicsit magáról a <b>League of Legends</b>-ről; a játék bejelentésére 2008. október 7-én került sor, 2009. április 10-én pedig a zárt bétateszt vette kezdetét ami 2009. október 22-én ért véget, ugyanis ezután a tesztelés lehetősége mindenki számára elérhetővé vált. A játék végül 2009. október 27-én jelent meg. A játékot a <i>Riot Games</i> adja ki és fejleszti is. De mint már említette a Wikipédia, <strike>Kíná</strike>ban a <i>Tencent Holdings</i> a kiadó. A játéknak úgy vélem két tervezője van, név szerint <u>Rob Garret</u> és <u>Steve Feak</u>. A játéknak adtak egy<span style="background-color: #cccccc;"> <i>12</i>-es korhatárt</span>, amit nem annyira vágok. Mivel szerintem a 6-os is elég lenne, vagy nem is kéne. Hiszen, nem annyira durva a játék. Vagyis, néha. Kicsit lehetne jobb. Mert nem látszik, hogy gyilkolunk, csak hogy egy kicsit vérzik az alany, meg akit ölünk éppen, de nem vészes. Szóval nem értem. (Mindig szoktam biztonsági mentést csinálni az írás közben, de most nem menti el. Miért?!) Általánosan a játékos regisztráció után az úgynevezett <i>Idéző</i> szerepébe
bújik, aki egy mágikus kapcsolattal egy hőst tud irányítani. A négy
különböző pályán a játékosok két egyenlő, 3 illetve 5 fős csapatokra
oszlanak, mindenki egy általa vagy véletlenszerűen választott hőst
irányítva. A csapatok a térkép két átellenes pontján kezdenek egy <u>Érkező
Medence</u> (<i>Spawn Pool</i>) nevű helyen, a <b>Nexus</b> (főközpont, szó
szerint: összeköttetés) mellett. Az ellenfél Nexusának elpusztításával
lehet megnyerni a játékot, vagy ha az ellenfél csapata feladja.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hősök a játék során folyamatosan tapasztalatot és aranyat
gyűjtenek, ellenséges lények (hősök és minionok) illetve semleges
szörnyetegek legyilkolásával, valamint tornyok és <i>inhibitorok</i>
lerombolásával. Az aranyból különféle tárgyakat vehetnek, amelyek
fokozzák a hatékonyságukat, képességeik erejét, vagy éppen védelmet
adnak. Első szinten kezdenek és a <i>18. szintig</i> fejlődhetnek minden játék
alkalmával, míg az <u>Idézői szint</u>, folyamatosan növekszik, <b>30-as szintig.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: justify;">
<u><span class="mw-headline" id="Az_Igazs.C3.A1g_Mezeje">Az Igazság Mezeje</span></u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Jelenleg négy állandó játékmód létezik a játékban, mely négy különböző térképen zajlik (játékbeli nevük <i>Field of Justice</i>, azaz <i>Igazság Mezeje</i>):</div>
<ul style="text-align: justify;">
<li><b>Idézők Szurdoka</b>: a klasszikus pálya, melyen három ösvény (<i>top</i>-felső, <i>mid</i>-középső és <i>bot</i>-alsó)
van, ezeket a dzsungel választja el egymástól. Két 5 fős csapat küzd
egymás ellen, hogy a másik csapat Nexusát lerombolják, vagy feladásra
kényszerítsék őket. Ezen a térképen található Baron Nashor, a Szurdok
Hírnöke, valamint a Sárkány. Ja és a kis Sutyerákot nem szabad kihagyni, mert Móni megöl. Szóval ez a kis izéke járkál a vízben, a dzsungelben. Nagyon kis cuki, ha megölöd, akkor "középre" úszik és ha rámész a területére, akkor kapsz gyorsaságot, ezenkívül ha egy ellenséges hős a területére lép, akkor jelzi, hogy ott van. Nagyon kis hasznos. </li>
<li><b>Kanyargó Rengeteg</b>: a pályán két ösvény található, három fős
csapatoknak, dzsungellel elválasztva. Ezen a térképen 1-1 oltár
található, melyek elfoglalásával az adott csapat 90 másodpercre erős
támogató tulajdonságot (buffot) kap. Ezen a térképen található Vilemaw, a
pók. (Akitől konkrétan parázok, mert egyszer nekem jött, pedig én nem bántottam... vagyis tényleg nem.) Kezdéskor a játékosok több aranyat kapnak itt, mint az összes
többi térképen.</li>
<li><b>Kristályseb</b>: a Dominion (Uralom) játékmódot támogató pálya, capture-and-hold (foglald el, és tartsd meg) rendszerben<sup>.</sup>
Ezen a pályán található több sebesség- és életrelikvia, illetve egy
állandó pajzsot biztosító relikvia is. Ez az egyetlen térkép, ahol
mindkét kezdőhelyen, 3-3 Nexus Obeliszk van. 2016.02.22-én véglegesen
leállították ezt a játékmódot és a pályát törölték. Ami engem személy szerint nagyon megviselt, mert az egyik kedvenc pályám és játég módom volt. Most már csak a(z) <strike>Ascension</strike> játékmódban lehetünk a pályán, ami igazából teljesen más, de legalább ott van - részben.</li>
<li><b>Ordító Szakadék</b>: a 2013 április végén megjelent <strike>térkép</strike> (azaz <b>pálya</b>, hagyják már ezt a térképezést. Mindig eszembe jut róla a <i>Dóra a felfedező</i>ből a térkép dal. Én a térkép vagyok, én a térkép...) egy
hidat foglal magába, azaz egyetlen úttal rendelkezik, ahol a játékosok
véletlenszerűen kisorsolt hőssel játszhatnak, szintén 5 vs 5. Ha nem
azzal a hőssel szeretnének játszani 2 <i>újrapörgetési</i>, azaz <i>reroll</i>
lehetőségük van, ekkor egy új, szintén véletlenszerűen kisorsolt hőst
kapnak. Ezt a lehetőséget az Ordító Szakadékon játszott mérkőzésekkel
lehet szerezni. A másik lehetőségük a játékosoknak, hogy cserélnek
csapattársukkal, amennyiben meg van mindkettőjüknek ugyanaz a hős, és a
kért játékos is beleegyezik a cserébe. Elődje a <i>Proving Grounds</i>
pálya volt, melyen szintén hídon folytak a harcok, így szintén egy
útvonallal rendelkezett, csak más kinézettel. Maradványai még mindig
láthatóak a térkép „tetején”.</li>
</ul>
<h3 style="text-align: justify;">
<u><span class="mw-headline" id="A_h.C5.91s.C3.B6k">A hősök</span></u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Jelenleg <span style="background-color: #cccccc;"><i><u>133</u></i></span> hős áll rendelkezésre, melyek közül a legutóbbi <i><b>Kled</b>,</i> a <u>zsémbes lovag</u>.
A hősök a játék világában olyan nagy hatalmú egyének, különbözőféle
hatalmi forrásokkal, akiket/amiket az Idéző (a játékos) idéz meg és
irányít. Ezek a hősök egyedi képességekkel és játékstílussal
rendelkeznek, de beoszthatók 6 kategóriába:</div>
<ul style="text-align: justify;">
<li><b>Orgyilkos:</b> középszintű támadó- és védekezőképességgel rendelkeznek.
Lényegük az, hogy magas prioritású célpontokat gyorsan tudjanak
megsemmisíteni. Általában van valamilyen "utazó" képességük, mellyel
gyorsan tudnak helyet változtatni, akár támadás, akár menekülés
céljából. Könnyen végeznek a Támogató, Mágus és Lövész karakterekkel.</li>
<li><b>Harcos</b> (<i>vagy Off-Tank</i>)<b>:</b> erős támadóerővel és védekezéssel
rendelkeznek, viszont általában lassúak. A Harcosok alapértékei igen
magasak, ezért a játék elején kulcsfontosságú a szerepük. A játék
végében viszont érdemesebb, úgymond "rásegítésre" vagy védekezésre
használni őket. A Harcosok bármilyen szerepet fölvehetnek.</li>
<li><b>Mágus:</b> főleg távolsági karakterek, nagyon erős támadóerővel, de
nagyon gyenge védekezéssel és alaptámadással. Céljuk, hogy távolról és
területre, vagy több játékosra sebezzen. Gyakran CC-vel (<i>crowd control effect</i>)
rendelkeznek, melyek rövid távon negatív hatással vannak az ellenfél
küzdőképességére. Ezekkel irányítható a játék menete is. Érdemes velük a
háttérből irányítani, mivel erejük miatt magas szintű célpontok és
gyorsan megölhetők.</li>
<li><b>Lövész</b> (<i>vagy ADC vagy Carry</i>)<b>:</b> távolsági karakterek, melyeknek
alaptámadása gyors és erős. Leggyakrabban rendelkeznek olyan
képességekkel, amikkel saját értékeiket (támadási sebesség, mozgási
sebesség stb.) erősíteni, növelni tudják. Mivel ők képesek kiosztani a
legnagyobb sebzést a legrövidebb idő alatt, ezért kulcsfontosságú
karakterek, mind a saját, mind az ellenfél csapat számára. A játék
elején és közepén folyamatos támogatásra szorulnak, így nem érdemes
egyedül menni egy Lövész karakterrel.</li>
<li><b>Támogató:</b> gyenge támadó- és védekező képességű karakterek. Céljuk, a
csapattársak támogatása, gyógyítással, buffolással, előnyös helyzetek
teremtésével vagy éppen a támadási lehetőségek elkerülésével. A Támogató
nem öli meg a minionokat, de megfelelő eszközzel, vagy Mesterségekkel
megfelelő mennyiségű aranyat gyűjthet a fejlődéshez.</li>
<li><b>Tank:</b> extrém védekezőképességgel és viszonylag gyenge támadással
rendelkeznek és minden Tank rendelkezik valamilyen tömegirányító
hatással. Lényegük, hogy megvédjék a gyengébb karaktereket, fölfogják a
támadásokat, így előnyhöz juttatva saját csapatát. Nem ritka, hogy a
Tank (akár a Támogató) teljesen föláldozza magát, amíg a csapattársak
megölik a fontos ellenfeleket.</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
Nos, én legtöbbször vagy <i>orgyilkossal</i>, <i>harcossal </i>vagy <i>tankkal</i> játszok toppon. Néha megyek a dzsungelbe, legtöbbször tankkal, vagy harcossal. Néha vagyok adc, ha Mary a support-om, vagy pedig én vagy a támogató boton. A mágusokat ritkán használom, főleg mert legtöbbször midre mennek és én azt a helyet nem szeretem. Hát igen. Kedven hőseim közé tartozik Riven, aki az első hősöm, és aki harcos. Szerintem egyáltalán nem lassú, és tök jó képességei vannak. Menekülni is faszán lehet vele, meg az ereje is üt majdnem mindent. Egyedül Yasuo, Jax meg ezek a buziarcúak ellen nem szívesen megyek vele. A második kedvencem Akali, aki egy orgyilkos, másodállásban azt hiszem harcos. Vele is nagyon imádok lenni, az szuper mikor már megvan az ultija (R betű) olyankor pentakill meg minden. Igazából nincs sorrend a kedvenc hőseim közt, hisz nehéz választani, nem hogy sorrendbe rakni őket. Még egy kedvencem Shyvana, aki szintén egy harcos, és tank másodállásban. Őt is szívesen használom toppon, de leginkább a dzsungelben vagyok vele, ugyanis jó az olyan képessége, amivel egyszerre több szörnyet is lehet gyilkolni. Még a kedvenceim közé tartozik Vi és Sejuani. Meg persze Rengar is, akivel szintén dzsungelezek. Ja, meg Ekko. Őt nagyon imádom, ő egy orgyilkos és harcos is egyben. Imádom a fickót, főleg a skinjeit. Majd meg haltam, mikor megláttam, hogy kapott Projectes skint. Azokat alapból imádom. (Közben elsuhanok fürödni, hatás szünet. 20.21) Na vissza is jöttem, kb 20 percig tartott, mivel hajat is mostam, ble. Holnap <strike>iskola</strike>, hogy mindenkit emlékeztessek. Visszatérve a témára, igazából nagyon sok kedvenc hősöm van, imádom őket. Mindegyik más-más a jellegzetessége, képessége, és csak úgy alapból a háttértörténete. Hiszen mindegyiknek kitalált a Riot, amik jó nagyot ütnek. Nagyon szuperek, maga a világ is, amibe belegyúrta őket. Ja, és az erőforrások, na erről még nem esett szó. </div>
<h3 style="text-align: justify;">
<u><span class="mw-headline" id="Er.C5.91forr.C3.A1sok">Erőforrások</span></u></h3>
<div style="text-align: justify;">
A játék jelenleg többféle erőforrást tartalmaz, valamint különféle módszereket a képességhasználat korlátozására. Egy hős maximum egy erőforrással rendelkezik.</div>
<ul style="text-align: justify;">
<li><b>Mana:</b> a legáltalánosabb erőforrás, a legtöbb hős manát (<i>mágikus
energiát</i>) használ a képességeihez. A maximális értéke és a
visszatöltődés sebessége is növekszik szintlépéskor, illetve tárgyakkal
vagy fogyaszthatókkal is fokozható. A játékban kék színnel jelölik.</li>
<li><b>Energia:</b> négy nindzsa
(<u>Akali, Kennen, Shen, Zed</u>) és egy szerzetes által (Lee Sin) használt
erőforrás. Jellemzője, hogy a maximális alapértéke rögzített (200),
valamint a visszatöltődés sebessége is kevésbé befolyásolható, viszont
alapvetően gyors. Ez azt eredményezi, hogy az erőforrás a manával
ellentétben hosszú távon nem fogy el, viszont rövidtávon a képességek
túlzott használatával könnyen kimerülhet.</li>
<li><b>Düh/Vadság:</b> ez az erőforrás nulláról indul, nagyrészt
alaptámadásokkal növekszik, és a képességek használatát erősíti, és
röviddel a harc befejezése után folyamatosan fogy. Maximum értéke 100,
illetve 5. Jelenleg 5 hős, <u>Tryndamere, Renekton, Shyvana, Gnar és
Rek'Sai</u> használja a Dühöt képességeik erősítésére, míg <u>Rengar</u> a Vadságot
használja fel erőforrásként. A Düh piros, a Vadság narancssárga színnel
van jelölve.</li>
<li><b>Hő:</b> jelenleg <strike>egy</strike> hős használja, (<u>Rumble</u>) a mechanikus gépezetének a
túlmelegedését mérve ezzel. Minden képességhasználattal növekszik,
bizonyos határ felett erősíti a képességeit, valamint ha eléri a
maximumot akkor a túlmelegedett gép kihűlésig nem tud több képességet
használni. Képességhasználat nélkül folyamatosan hűl a gép, fogyasztva
az erőforrást.</li>
<li><b>Élet:</b> öt karakter a saját életerejéből veszít, amikor bizonyos
képességeket használ. Ezeknél a karaktereknél az élet visszatöltése
megoldott, így általában nem áll fent az a veszély, hogy "túlhasználja" a
képességeit az adott karakter.</li>
<li><b>Semmi:</b> vannak olyan karakterek is, amelyeket csupán a töltési idő
korlátoz képességeik használatában. Illetve vannak hősök akik ezt az
erőforrást a passzív képességükkel felhasználják (Pl.: <u>Yasuo, Riven</u>).</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
Ja, és van<i> bolt</i>ocska, ahol ún. <u>eszközöket</u> lehet vásárolni. Ezek
olyan <b>tárgyak</b>, melyek nagyban módosítják az adott karakter <span style="background-color: #cccccc;">állapotát</span> és
<span style="background-color: #cccccc;"> növelik teljesítményét</span> (két kivétel ez alól a Vadászpenge (<i>Hunter's Machete</i>) és a Lélekkő (<i>Spirit Stone</i>)
melyek nem adnak hozzá a karakter statisztikájához). Jelenleg 6+1
tárgyat hordhat magával minden hős, így ezek összeválogatása <i>
kulcsfontosságú </i>a játékmenet tekintetében. Ezeket kizárólag a boltban
lehet megvenni, a <u>Kezdő Medencé</u>től nem messze. Ez alól kivétel az <b>Ordító
Szakadék</b>, mivel itt csak bizonyos feltételek mellett lehet vásárolni. A
boltban az eszközöket el is lehet adni, amiért a teljes ár 70%-át
kapjuk vissza. Kivételt képeznek a <u>Kutató- és Doran tárgyak</u>, azok,
amiknek arany bevételük van, a fogyaszthatók és az Őrangyal (<i>Guardian Angel)</i>,
melyek után az értékük 40%-a jár vissza. Azok a tárgyak, amik egyedi
passzív képességekkel rendelkeznek, nem halmozhatók más, azonos nevű
passzív képességekkel. A tárgyak csoportokra oszthatók használatuk
szerint: támadó, védekező, varázserőt növelő, talizmánok, illetve egyéb
tárgyak, mely csoportba a fogyaszthatók is beletartoznak. Vannak olyan
tárgyak is, amik kizárólag közelharci (Vérszomjas hidra (<i>Ravenous Hydra</i>), Húsevő (<i>Flesheater</i>)), vagy távolsági (Runaan hurrikánja (<i>Runaan's Hurricane</i>))
bajnokok számára használható, ezen felül olyanok is vannak, melyek
kizárólag bizonyos bajnokok által használhatók (Kalista - Fekete lándzsa
(<i>The Black Spear</i>), Viktor - A Hex agy (<i>The Hex Core</i>)).
Külön említést érdemelnek a támogatók számára készített tárgyak, amiknek
egyedi képességeik segítségével a csapattársakat támogathatják, akár
pajzsolással (A hegy arca (<i>Face of the Mountain</i>)), akár saját maguk erősítésével, pl. plusz arany bevétellel (A felemelkedés talizmánja (<i>Talisman of Ascension</i>)) vagy éppen mindkettővel (pl. a pajzs pusztításával a támogató kap aranyat - Bizalomgömb (<i>Globe of Trust</i>)).</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 0px; margin-right: 0px; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvcNNduSxzwb9tngOkINXK2oCLy5pFqOElMLpJkGDQ81gKBio0QSOWKWz5BnzfJCqHIPd1Gm5KYIiCh15Qu1r963UNoSRbE11p6NozRrV6CwDgwqBJp5LOC_S4grbVo4zhMxY1SigncMWg/s1600/lol333.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvcNNduSxzwb9tngOkINXK2oCLy5pFqOElMLpJkGDQ81gKBio0QSOWKWz5BnzfJCqHIPd1Gm5KYIiCh15Qu1r963UNoSRbE11p6NozRrV6CwDgwqBJp5LOC_S4grbVo4zhMxY1SigncMWg/s320/lol333.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tök yolo, meg minden.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ezenkívül még sok dologról lehetne írni, pl a minionokról (nem tudom azokról mit, de érdekesek, na), az épületek (torony, inhibitor, blablabla...), a mesterségekről és a rúnákról is, amiket én a mai napig nem használok, mert fingom sincs mi az. De nem fogok róluk írni, mert minek. Akit érdekel a játék, az már rég csapatja, akinek meg egy kis löket kell, annak remélem megadtam. Ugyanis én csak ajánlani tudom. Jó, lehet sokan letörlik, mert szar, laggol, sok a baromarcú, DE, én csak jót tudok mondani. Én is kaptam sokat a csicskáktól, ők is megkapták tőlem a le noob-ozást, belaggol a játék kb minden meccsnél, sok hőst nem tudok használni, béna vagyok, sokszor meghalok, mert <b>béna vagyok</b>, hamar beparázok és öngyilkos leszek. Ja, és béna vagyok, vagy azt mondtam már? De sok barátságot kötöttem a játékon keresztül, vannak azért kedves, jófej emberek is abban a világban beregisztrálva. Ja, meg ott van a drága csapatom (egy tag hiány), akikkel nagyon imádok játszani, hiába vagyunk tök bénák. (De a legjobbakkal is megesik, nem igaz?) No, vannak azért jó pillanataink, olyankor ütjük még a Baront is. Ó, és még annyi, hogy ha még mindig nem jött meg a kedved a játék letöltéséhez, akkor azt elmondom, hogy ez már e-sportnak minősül. Ugyanis a 2010-es Los Angeles-i World Cyber Games Grand Finals tartott egy League of Legends bajnokságot. Hétezer dolláros nyereményért küzdöttek a csapatok a Föld minden tájáról, a győztes a Counter Logic Gaming észak-amerikai csapat lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az első évad lezárásaként megrendezett bajnokságnak a Dreamhack svéd rendezvény adott otthont, 2011 júniusában.
A százezer dollár összdíjazású bajnokságot az európai <b>Fnatic </b>csapat
nyerte. A meccsek nézettsége rekordokat döntött, a legmagasabb mért
érték több mint kétszázezer néző volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, szerintem ennyi lettem volna. Kb 2-3 órám ment rá, de megérte, mert arról írtam, amiről akartam. Már megint. Kitartást holnapra csírák! Egy kis <a href="https://www.youtube.com/watch?v=klHpznbGeYc" target="_blank">zene</a> a végére, hogy jól aludjatok. (Bocsi, hogy nem raktam most sok képet, meg gifet, de na. Állandóan baszakodik velem, és eltűnnek a szövegek. Szóval most csak ennyi.) </div>
<div style="text-align: right;">
Na sziasztok!</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Raven</i></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Raven Ayanamihttp://www.blogger.com/profile/14443466957306512826noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-66294157041473994672016-09-18T21:23:00.000+02:002017-08-05T14:36:09.032+02:00안녕하세요<div style="text-align: center;">
<h2>
<span style="font-size: x-large;">
Jó estét! (<i>történt a cím megadása így, legalábbis koreaiul</i>)</span></h2>
</div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">나는 반환</span></h2>
Ez a rövid ki izéke <strike>(az alábbi mondat felett, középen)</strike> annyit takar, hogy <u><span style="font-size: large;">visszatértem</span></u>. Ezt úgy értem, hogy eltűntem, de sikerült kimásznom félig-meddig a gödörből, amelybe belöktek. Nem, igazából nem annyira drasztikus, mint amennyire előadom.<br />
Az a gond, mármint mindenki gondja szeptembertől, hogy elkezdődik a suli. Hát igen, a drágalátos suli, amit néhányan - szinte mindenki, aki éppen normálisabb (?) - utálunk. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA8NV4Hs59KS1ocsbQbSbvVqO1FYgB_bO8OZ-U0V7Sa8daCDGBOuksqrafYoDmpyCoXsAXia7oziKpZc_VLOoNSCNiLce7KETu1K8Bg0kz0RlP2wP8i_TC-5iRiYT4owd18_dqqohuIXjo/s1600/sigh.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA8NV4Hs59KS1ocsbQbSbvVqO1FYgB_bO8OZ-U0V7Sa8daCDGBOuksqrafYoDmpyCoXsAXia7oziKpZc_VLOoNSCNiLce7KETu1K8Bg0kz0RlP2wP8i_TC-5iRiYT4owd18_dqqohuIXjo/s200/sigh.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én mindennap az iskolában.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">Mi is a helyzet?</span></i><br />
<i><span style="font-size: large;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
11.b osztályos lettem szeptember elsejétől. Igen, jövőre érettségi és nem, nem parázok. Kicsit sem. Másoknak is sikerült, hát majd nekem is fog. Vagy nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bejött 5 új tantárgy (nem tudom a teljes elnevezésüket): pénzügy, számviteli, statisztika és persze a II. nyelv, ami nekem angol, mert ugyebár az első az német. Nem mintha tudnotok kellene, de azért elmondtam, mert az úgy fair. Ja, és ki ne hagyjam a drága ötödiket, azaz az etikát* (!!!) És még valami, felvettem szakmai fakultációt, ami miatt heti 3 alkalommal van 8 órám, ennek köszönhetően pedig csak negyed hatra tudok hazaérni. De nem gáz, hiszen az iskola gondol a diákokra. :) <span style="font-size: x-small;">(Remélem érezhető az irónia)</span><br />
<span style="font-size: x-small;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: x-small;"><br /></span>
*</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy az tőlem várható, nekiállok példákat írni. Jelenleg azt tárom elétek, amiből holnap írnánk. Mármint tuti írunk és én is, a tanár nem fogja figyelembe venni, hogy múlt héten otthon szenvedtem betegségtől, valamint képtelen voltam tanulni. De amúgy komolyan nem tudtam, mert annyira kivoltam. Ma sikerült bepótolnom a leckét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, mindegy. Íme a holnapi etika dolgozat tartalma:</div>
<h3 style="text-align: center;">
Erkölcsi gondolkodás alapjai </h3>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Erkölcs:</u></b> A jó emberi magatartás szabályai foglalja össze a társadalmi élet valamennyi területét. Az erkölcstan tantárgy az általános iskolában felsorolja és csoportosítja ezeket az előírásokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b>Etika:</b></u> A filozófiának az erkölcsi jelenségekkel foglalkozó ága arra keresi a választ; hogyan kell élnünk, cselekednünk. Az etikatantárgy a középiskolában az erkölcsi előírások alkalmazását vizsgálja a mindennapi életben az erények gyakorlásán keresztül. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Erények:</u></b> Személyiség jó tulajdonságai. (pl.: bátorság, igazságosság) Az ember nem tökéletes, rendelkezhet bizonyos erényekkel, miközben más erények hiányozhatnak belőle. (pl.: hajlékonyság, robbanékonyság) Emberségünk abban is megmutatkozik, hogy törekedünk minél több erény elsajátítására.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A kínlódásom csak akkor érthető meg, ha teljesen nyitottam és rendesen felvázolom nektek az első hetemet. Akármennyire is rossz visszaemlékezni rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csütörtökön kómáson ébredtem a kanapénkon, tesómmal az oldalamon. Tesóm <i style="background-color: #cccccc;">lány</i>, az <i style="background-color: #cccccc;">ikertestvérem</i>, semmi <strike>vérfertőzésre</strike> nem gondolni, mert amúgy is csak mellette ébredtem. Egész nyarunk azzal telt, hogy pakoltunk, ugyanis kifestettük a házunkat, legalábbis belülről. Két héten keresztül csak pakoltunk, majd vártuk a festőket, akik késtek. Nekünk pedig a teraszon kellett volna aludnunk (fedett teraszunk van, nem nyitott, ne úgy képzeljétek, hogy sátorban a kerítés belső felén), de az a nagy helyzet, hogy az a kanapé, amit kicipeltünk a nappaliból és amin nyugovóra térhettünk volna, hát rohadt kényelmetlen, mit ne mondjak. Ezért alakult úgy, hogy a nyár háromnegyedét vagy az egyik nagyszüleinknél vagy a másikoknál töltöttük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor augusztus utolsó két hetében kész lettek a szobák, visszapakolhattuk a kanapét a nappaliba. Nagy örömünkre. Végül kezdtem hozzászokni, de mégsem volt az igazi, mert a felébredés fájt mindenem, úgy egész nap. Ez az érzés nem maradhatott el szeptember elsején sem. Elhihetitek, hogy szuper volt sajgó derékkal és lüktető nyakkal kiöltözni az évnyitó ünnepségre.<br />
Tulajdonképpen én már az évnyitó előtt idegességbe vágtam magam. Főleg két héttel előtte, csak azért, mert az osztálytársaim a nem hivatalos, egyáltalán nem igazi, igazgatónő által betiltott osztálycsoportba kezdtek posztolgatni, szó szerint foglalni a teremben a helyeket. Nos, ez azért sem esett jól, mert nem tudtam biztosra, hogy akkor most nekem és a sempai-omnak hol lesz a helyünk. Meg azért sem, mert fogalmam sem volt róla, hogy melyik termet kapjuk. Mert mint kiderült újat kaptunk. Szuper!</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt látni, hogy az ablak felőli teljes oszlopot lefoglalták a számomra nem kívánatos személyek, valamint a többiek a leghátsó és a falmellettieket. Rossz volt. Nem tudtam, hogy mit kezdjek vagyis mit fogok tenni az osztálytársaimmal. Sok ötlet jutott eszembe, azon kívül, hogy ordibálok velük, de egyiket se tettem meg csütörtökön. Aznap a Z00-ás <span style="font-size: xx-small;"><i>(zénullásnak ejteni)</i></span> terembe kerültünk, ami az iskola nem napos oldalán van, szóval úgy mindenki örült neki, mert előző évben egész végig minket tűzött a nap.<br />
De nem azt akarom elmondani, basszus, hogy nem örülök. Inkább azt, hogy miért és hogyan nem örülök.<br />
Szóval szeptember elseje egy napos nap volt. Ezért vittem magammal váltóruhát, amit annyit takart, hogy egy farmerrövidnadrág és egy póló.<br />
Reggel tesómmal felsétáltunk a megállóhoz, majd elindultunk a busszal. Legjobb barátom (legyen csak simán Money és nem azért, mert pénzes)... na szóval Money egy másik busszal szokott jönni, de ugyanott száll le, ahol tesóm és én. Na, értitek. Azért szállunk le ott, mert a sempai-om csak ott tud, szóval úgy néz ki az egész, hogyha megjön a sempai, akkor tesómat elkísérjük a sulijához, ami 4 lépésre van.<br />
Egyébként semmi puszi-puszival nem köszöntöttük egymást attól függetlenül, hogy egész nyáron 2x (lehet túlzok) találkoztunk. De szerintem az alábbi párbeszéd tuti lezajlott:<br />
- Jaaaaj, Husiiii! - köszöntött engem a sempai. Asszem én is visszanyáladzottam egy sziamiát, aztán vége lett. Elkezdtünk beszélgetni. Közben persze mi, mármint Money, sempai és én elindulunk a sulinkba. Mert az úgy yolo, ha hárman megyünk.<br />
Amikor beértünk az alsó ajtón, arra lettünk figyelmesek, hogy ki lettek téve a falra a teremosztások. Nos, szóval mi konkrétan akkor tudtuk meg, hogy a Z00-ba kerültünk.<br />
Lépcsőzve elérkeztünk a teremajtóig, majd kirántottam és beléptünk rajta. Nem voltak sokan bent, csak az az 5 nemkívánatos személy, meg Enci és még egy csatlós (nem az enyém). Kinéztem magunknak a fal mellett az utolsó előtti padot, mert ugyebár ez még nem a végleges termünk, csak csütörtökön és pénteken voltunk benne. Sempai-om kiharcolta magának, hogy ő ül belül, mert tavaly egész végig én uraltam a fal melletti széket, így hát megengedtem neki. Bár csak azért ültem volna belül, mert balkezes vagyok, de egyébként lényegtelen. Ha őt nem zavarja, hogy vagy 6x egy órán megkönyöklöm, hát legyen.<br />
A csütörtöki napon megtalálta mindenki a helyét. Nem azt, amit szeretett volna, de mindenkinek volt egy olyan helye, ahol kényelmesen tudta érezni magát a két napban. Ezt úgy értem, hogy nem kellett senkinek sem közvetlen legelölre, a tanárral szemben ülnie.<br />
Eltelt a csütörtök is, szépen, lassan, majd a péntek is. Jöhetett a hétvége. Szóltak, hogy megint új termünk lesz, de nem a végleges, így hát mindenki újra megosztotta a csoportba, hogy hová akar ülni. Oké, ez mind szép és jó, de én még azért sem akartam figyelembe venni. Mert ők a végleges teremben foglalták le a padokat, és hétfőn meg kedden bizony nem abban voltunk. Még.<br />
Minden hétfőn azt érzem, hogy már kedd van. Azonban ezt azon a hétfőn nem igazán éreztem. Épp ellenkezőleg, azt sem éreztem, hogy telnek a percek. Főleg azért nem, mert Hercegnő (az egyik foglaló) egész nap engem stírölt és gondolom az gondolta magában, hogy dögöljek meg, amiért beültem a helyére. De nem volt baj, részemről, mert még nem a saját termünk volt. Az csak szerdán következett be.<br />
Ahogy sejtettük, Hercegnő korábban kelt, mint szokott, csak azért, hogy lefoglalja magának az egész padsort. Haha, poén.<br />
- Hé, Hercegnő, komolyan gondoltad a fal melletti ülést? - szóltam oda neki vigyorogva. Bár nem neveztem konkrétan így, csak a fejemben, mégis vicces volt. Tudtam a válaszát, hiszen eddig mindig is a fal mellett ült, de azért mégis megkérdeztem. Az volt a gáz a végleges K30as termünkkel, hogy négyszernégy (4x4, nem terepjáróról van szó, kérem szépen) padsor volt. Ami nagyon rossz, hiszen ha valaki nem ül be a harmadik padba, az már csak elől ülhet.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeEoIjM8TtcBluTuoKvC2nRGo8y9hHoxGnUMR2txCVLmhaeK6xNFmQTv9t_XsO7mGAzzy9ykN9EnhF_90NHsVZ181XaFC5HZeTelO-Bv3G2JMqPswMoOm_dIrTnV-f2a6TtpPZJj02aPGv/s1600/yuuuu2.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeEoIjM8TtcBluTuoKvC2nRGo8y9hHoxGnUMR2txCVLmhaeK6xNFmQTv9t_XsO7mGAzzy9ykN9EnhF_90NHsVZ181XaFC5HZeTelO-Bv3G2JMqPswMoOm_dIrTnV-f2a6TtpPZJj02aPGv/s320/yuuuu2.gif" width="320" /></a>Úgy volt, hogy Enci foglal a sempai-omnak és nekem helyet úgy, hogy mi ülünk leghátul és Ő meg George előttünk. De beült leghátulra. <span style="font-size: large; font-style: italic; font-weight: bold;">Fail. </span>Hercegnő mögött volt a harmadik pad, amibe a Hercegnő udvari bolondjai csücsültek be, de maradt mögöttük a negyedik. ezt foglaltuk el a sempai-jal. Pechünkre csoportbontás volt az első óránk, így hát betömtük a tesizsákjainkat a padba, jelezvén, hogy ott mi ülünk.<br />
- Enci, ha bárki jönne, gyilkold le. Ez-a-mi-helyünk! - szótagoltam neki kissé agresszívan, majd sempai-ommal léptünk az emeletre, ahol tartotta a kedvenc tanárunk a németet.<br />
Lassú 45 perc volt. Azt se tudtam merre vagyok, vagy hogy hogy kell németül bemutatkozni. Ennyire rossz hatással van a gyerekre a nyári szünet? Nem is kéne iskola, miről beszélek.<br />
Amint meghallottuk a csengetés, máris rohantunk a terembe. Az történt, amitől tartottunk; Spenci beült a <i><b>helyünkre</b></i>. Voltam olyan merész, hogy odalépjek hozzá.<br />
- Itt mi ülünk. - Szóltam hozzá teljesen nyugodtan. Megpróbált figyelmen kívül hagyni. Tudtam, hogy szeretné a helyet, mindig is hátul ült. - Mi voltunk itt előbb. - tettem hozzá, hátra eljut hozzá.<br />
- Most már nem. - ejtette ki kurtán, röviden és nagyon hadarva a száján. Mégis értettem. És a sírás szélén álltam, amit megosztottam vele:<br />
- Mindjárt elsírom magam... - Nem Spencinek szántam, de a szemüveg mögül rám tekintett, majd mintha megsajnált volna.<br />
- Adok csokit nektek. Na?<br />
- Nem. Add oda a zsákomat! - szóltam mérgesen. Azt kellett volna, hogy mikor a kezembe nyomja a tesizsákomat, jól az arcába nyomom, egészen a frissen festett falig taszítom, majd megfogom a vállánál fogva és előre b*szom a székbe. De nem tettem. Még kiabálni se kiabáltam. Bár azt megtehettem volna, csak nem segített a helyzeten. Úgyse. Ezen a helyzeten nem lehetett segíteni.<br />
George és Enci elé már beültek mások, így elmentünk az ablaktól a 2. oszlopig és lecsücssentünk a 2. padba.<br />
- Hé, az a Gondoré! - kiabáltak nekünk a nemkívánatos személyek. Így hát felálltunk onnan. Körbenéztünk és csak az első padok maradtak. Király, mondhatom.<br />
Így kerültünk a legelső padsorba, a nemkívánatos személyek elé.<br />
Így lett szar egy hét számomra.<br />
<h4>
Így utáltam meg Spencit.</h4>
<div style="text-align: right;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Dorina Mary</i></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Haruhttp://www.blogger.com/profile/18065772776000873775noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-86150832438583967832016-09-18T12:00:00.000+02:002016-09-18T12:42:33.349+02:00Raven's day-3<h2>
Üdvözletem ismét minden földi halandónak! De felőlem olvashatsz minket akár a(z)űrből is... </h2>
<div style="text-align: justify;">
Mint ahogy megígértem, ma ismét itt vagyok és osztom az észt. Bevallom, nem tudom mivel rukkoljak elő nektek, de mihamarabb ki kell találjam, hiszen az idő pénz és pénz minden.<u><i>művészetről</i></u>. Az egyik legjobb témáról a világon. Az ember konkrétan nem tudja megszabni, hogy mi is igazából <u>művészi</u>.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAaC2Td4LAnhcgNuXeFVMia2T7RUpcCVIbfUnBmNzrqV3IFk-pwVKizCL_ufUpBphY7Q8-MJ5BPvmiq5Ri4SC-7PAtj644NorIznrWO6B0X8V22umbUQxgKOXal8TJs82FKH9s3WEoBjbn/s1600/m%25C5%25B1v.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAaC2Td4LAnhcgNuXeFVMia2T7RUpcCVIbfUnBmNzrqV3IFk-pwVKizCL_ufUpBphY7Q8-MJ5BPvmiq5Ri4SC-7PAtj644NorIznrWO6B0X8V22umbUQxgKOXal8TJs82FKH9s3WEoBjbn/s200/m%25C5%25B1v.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csak úgy istenien tökéletes.</td></tr>
</tbody></table>
Úgy terveztem írok egy kis cuki könyvajánlót Colleen Hoover Hopeless című regényéről, de ahhoz nekem most nincs lelkierőm, hogy azt, ami aközben zajlott le bennem (Egész végig kb az ment, hogy "Mi a kurva anyja"), hogy olvastam ide leírjam. Szóval nem az lesz a mai témánk. Inkább beszélgessünk a művészetről és egyéb más dolgokról, amik a témához kapcsolódnak. Mert igazából, gondolom -majdnem- mindannyiótokban felmerült már az a kérdés, hogy <i>Mi is az a művészet? Mi az, ami valójában művészi? </i></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
Mert még egy olyan <strike>félig megzabált almát</strike> is találhatunk művészinek, amit egy öregember a hintaszékében ülve rágcsál a mai napig, de az alma mégsem fogy el. Ha ez egy festmény lenne, akkor is csodálatos lenne, hiszen a képről átjönne, hogy a bácsi eszik, és nem csak ül és bámulja azt a rothadt almát. Sőt, az is lehet, hogy azt csinálja. Igazából, minden ember másképp látja az adott festményt, rajzot, helyzetet és szituációt. Mindenki másra gondol, mikor meglát az utcaszélén egy kurvát. Nem mondom, nem szép példa, de ez van. Öreganyám biztos azt gondolná legelőször, hogy "Jajj, milyen kevés ruha van rajta, biztos meg fog fázni, szegényke!". <span id="goog_1123696892"></span><span id="goog_1123696893"></span>Vele ellentétben én azt gondolnám, hogy remélem elcsapja a következő autó, ami nem szép gondolat, de ez az igazság. Így van ez a művészeti galériákban is. Akárhány kiállításra megyek el, mindegyik velem lévő ismerősöm mást lát a képeken, mint én. Nem, nem vagyok különleges, és ők sem azok. Csak mások vagyunk. Különbözőek. És ez a szép a művészetben, hogy előcsalja az ember fantáziáját. Mert nincs olyan ember, akinek nincs fantáziája. Van akinek egy kicsit élénkebb, van akinek nem az, de mindenki rendelkezik azzal. Nem akarok most olyan szövegekkel jönni mint Jézus, tudjátok, olyan világmegváltóakkal, de ti is egyetértetek velem, többnyire. Ugyanis a művészet szó tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható. Ebből a széles perspektívából a művészet kulturális, történelmi vagy földrajzi környezettől függően általános fogalomként használható az összes teremtő szándékra, amit emberi törekvés mozgat. <i>Ide tartoznak tehát mindazon képességek és mesterségek, amelyek különféle funkciójú emberi termékek, jelenségek létrehozását vagy a környezet átalakítását teszik lehetővé.</i> Tehát hogy ha elmész egy vad buliba, jól leiszod magad, és utána totál részegen bebeszéled magadnak ezt az előbbi kis dumát, amit a Wikipédiáról szedtem, akkor utána okádsz egyet és azt gondolod majd, hogy egy kibaszott művész vagy. Hát igen, nem áll messze az igazságtól, de azért mégsem teljesen erről van szó. Mert egy kis érzékiség is szükséges hozzá, és úgy már tuti a siker. Nem mondom, hogy minden művészi érzékkel rendelkező egyén menjen el művésznek, vagy festőnek, mert nem ezer százalék, hogy abból meg lehet élni. Ugyanis én is szívesen lennék az. Nem, kicsit sem vagyok az a hiperszuper tehetséges valaki, de azért talán (<b>csak talán</b>) rendelkezem egy kis érzékkel.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJv-uLl9QqBxMEiDMzSB3sm-6FS0FEGrJWFI6Iigq40NEViy0u2GzD_XSw3o8pGPKuQyrKbd__8gsdFfB2cv92yJ_iaRiEAc9uKQJ7FzTl5PH0V4gOzL-7XByM6LlP2zsYwG8zuzYDMr0X/s1600/m%25C5%25B1v3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJv-uLl9QqBxMEiDMzSB3sm-6FS0FEGrJWFI6Iigq40NEViy0u2GzD_XSw3o8pGPKuQyrKbd__8gsdFfB2cv92yJ_iaRiEAc9uKQJ7FzTl5PH0V4gOzL-7XByM6LlP2zsYwG8zuzYDMr0X/s320/m%25C5%25B1v3.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Annyira csöpög belőle a művészet. Értitek.</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Adott a tehetséges alanyunk, aki nem biztos, hogy megtudna élni abból, amit szeret csinálni. Ó, hát akkor most mi tévő legyen? <span style="background-color: #cccccc;"><u><i><b>Sose-hagyd-abba-a-művészet-íránti-rajongásodat-!</b></i></u></span> Szóval nem szabad, azt folytatni kell, amíg a világ a világ. Ha nincs rá kereslet, akkor nincs. De te ezt szereted csinálni és ezt is fogod csinálni. <u>Hobbiként.</u> Igen ám, hobbiként nagyon jól funkcionál ez a művészetes dolog. </div>
<div style="text-align: justify;">
A művészet fogalmát az ókorban csak az alkotó tevékenység e tágabb értelmében használták, még egyes tudományokat is beleértve, mint a logika és a grammatika. A középkorban és korai újkorban más <strike>tudományokat</strike> is ide soroltak, amelyeket a közönséges művészetekkel szemben „<i>szabad művészeteknek</i>” nevezték. Szóval ha egy rohadt jó ésszel megáldott matekzseni vagy, akkor is művész vagy. <b>Az egész világ egy művészet!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A művészet szót ma általában a fentieknél szűkebb, <u>esztétikai
értelemben használjuk.</u> Ennek a szűkebb értelmű fogalomnak azonban
nincsen egységes,<span style="background-color: #cccccc;"> mindenki</span> által <i>elfogadott meghatározása.</i> A szűkebben
vett művészet határai nem tisztázottak, számos emberi termék határesetet
jelent, amikor nehéz eldönteni, hogy műalkotásnak tekinthető-e vagy nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
A művészet általánosan elfogadott meghatározás szerint <u>„a valóság visszatükrözése”</u>, a művész látásmódján átszűrve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát igen, a fent elhangzottakat ismét a Wikipédiáról szedtem, és konkrétan ugyanazon a véleményen vagyunk. Kár, azt hittem ki tud egy kicsit segíteni. Na mindegy, majd megoldom.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyNSMAHtfNOvuvPs-yy7Uj9jMBoZyFT_sK7ZgTxAJRNW0pfcBIVdbeXWo06ypjFqzSEfSANFCK2LQlrYS10MucbRipXlIez-2f_bSgNMjMYvzwCffdpnkLGD2Zzic9YUHrZ0clwxDGM61W/s1600/m%25C5%25B1v4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyNSMAHtfNOvuvPs-yy7Uj9jMBoZyFT_sK7ZgTxAJRNW0pfcBIVdbeXWo06ypjFqzSEfSANFCK2LQlrYS10MucbRipXlIez-2f_bSgNMjMYvzwCffdpnkLGD2Zzic9YUHrZ0clwxDGM61W/s200/m%25C5%25B1v4.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez olyan szép. *--*</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A tetoválás is művészet, ugyanúgy, ahogy a graffiti is az. Csak máshogy fejezik ki magukat az olyan emberek, akik ilyenekhez folyamodnak. Példának okáért, van egy nagyon kedvenc idézetem a művészetről. Ami így szól: <span style="background-color: #cccccc;"><b>E<i>art</i>h</b> without <i>art</i> is just "<u>eh</u>".</span> Magyarul a Föld művészet nélkül csak olyan "eh". De igazából ez csak angolul hangzik jól. De azért gondoltam lefordítom nektek. Most rátérhetnék a <i>zenére</i> is, mivel az is egyfajta művészet, de én igazából csak erre a dolgokra gondoltam. Kicsi korom óta érdekelnek. Emlékszem általános iskolában harmadikban (<u>talán</u>) az én hagymám lett a <u><b>legszebb</b></u> és meg is dicsérte Marika néni. /Ugyanis az volt a feladat, hogy vigyünk az iskolába hagymát és majd órán rajzoljuk le./ Nagyon jó érzés volt. Azóta törekszem arra, hogy olyan munkát adjak ki a kezeim közül, amik elfogadhatók. Nem vagyok egy Picassó, de értitek. Nem kell nekem mindenki elismerése, elég ha Mary teszi, meg esetleg Momo, néha a szüleim. De azért jó lenne egyszer nagyban csinálni. Egyszer szívesen <i>graffitiznék</i>, kipróbálnám milyen az. Gondolom nem lehet olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Régen azt terveztem, hogy én majd <u>faszán tele graffitizem </u>a szobámat... csak az a baj, hogy ahhoz <strike>tudni</strike> is kéne. Mellesleg anyámék nem is engednék meg, inkább rá bízzák olyan<b> nyominger festőkre</b>, akik fenn hagyják a ragasztót és így lejön a fal. <i>Késő bánat</i>. Legközelebb magamnak csinálom, az tuti. A jó múltkor voltunk lenn <u>Pécsen</u> erdélyiekkel, mert hát miért is ne. Felmentünk a tv toronyhoz és ott láttunk egy tök szép graffitit, amit persze drágalátos Mary le is fotózott. <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_Qj7XI4W27i2OFMTZl2ZvlRvr9ZKKJugxqUK0M7b9igJu7Q4Xi8zgt43hG8rKnPqtbvXpKjO85SbUf0lZBuK4yvRwVDdh5Wuk5Ti5YjnVBj0MVtA1BkmB_nVbVm7jWHXvZoK9y-sxACeg/s1600/graff.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_Qj7XI4W27i2OFMTZl2ZvlRvr9ZKKJugxqUK0M7b9igJu7Q4Xi8zgt43hG8rKnPqtbvXpKjO85SbUf0lZBuK4yvRwVDdh5Wuk5Ti5YjnVBj0MVtA1BkmB_nVbVm7jWHXvZoK9y-sxACeg/s320/graff.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt is van a Pécsen látott fal.</td></tr>
</tbody></table>
Nekem meg muszáj volt ebben a bejegyzésben megosztanom veletek, ha már a művészetekről van szó. Igazából ez így, hogy <i>"művészetek</i>", többesszámban, olyan gázul hangzik. Rosszul érzem magam, miközben leírom. Nos, szerintem nem húzom tovább az agyatokat. Ennyi lettem volna mára, <b>ESETLEG</b> holnap is találkozhatunk, de csak esetleg. (Mivel sok a tanulnivalóm, <strike>bla bla bla</strike>.) Ha van bármilyen rajzotok, festményetek, graffititek, félig megzabált almátok, akkor nyugodtan küldjétek el <a href="mailto:laureenbojo@gmail.com" target="_blank">e-mail</a>-ben. <span style="font-size: x-small;">De szerintem Mary kitette az elérhetőségeimet, na nem baj.</span> Mert ha jól tudom nem lehet kommentben képet rakni, vagy mégis?<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Legyen szép napotok,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Raven</i></div>
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Raven Ayanamihttp://www.blogger.com/profile/14443466957306512826noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-42137080307567240222016-09-17T15:35:00.001+02:002016-09-17T16:00:41.324+02:00Raven's day-2<h3>
<u>Manga ajánló - Narancslekvár (Orange Marmalade)</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Üdvözletem minden kedves olvasónak, ismét. Nem tudom, hogy kezdjek neki ekkora kihagyás után a dolgoknak (igen, igen, nem ég le a bőr a pofámról, dehogy), de ismét itt vagyok és igyekszem behozni a lemaradást. Most egy mangát hoztam, amit szívesen ajánlok bárkinek, de komolyan. Ezt a bejegyzést elsősorban csak olyanoknak ajánlom, akik nem állnak messze a mangák világától, sem a vámpíroktól. Szóval ha esetleg mindkettőtől irtózol, akkor gyorsan x-eld ki az oldalt! Na de vegyük sorjában. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifHGJxzhtQv_C9I57AO5otpeQR6jEKxjqSw-5QjTpXsBc7YlYYns1iPasX0o-VTQ9O6U3hTp3BASQ3Hp3q6wGLu4GHBQwAg_H30H66jitdCJII_AJvmGOifq8ThREfa9h1cxG_XeVceLsX/s1600/om1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifHGJxzhtQv_C9I57AO5otpeQR6jEKxjqSw-5QjTpXsBc7YlYYns1iPasX0o-VTQ9O6U3hTp3BASQ3Hp3q6wGLu4GHBQwAg_H30H66jitdCJII_AJvmGOifq8ThREfa9h1cxG_XeVceLsX/s320/om1.jpg" width="210" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jae Min és Ma Ri (nagyon kis cukik, janem)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a mű eredeti címe 오렌지 마말레이드, de mivel ti nem, de Blanka osztálytársam tud koreaiul, ezért a mű címe végül majdnem minden országban Orange Marmalade néven fut, ami valljuk be, jobb mint a 오렌지 마말레이드. De még a Narancslekvárnál is jobb. Sokkal. A manga besorolása manhwa, ami annyit takar, hogy koreai képregény. Vagyis manga, de nem manga, mert nem japán. Csak a japánok nevezik <i>mangá</i>nak a mangát. A koreaiak -mint kiderült-<i> manhwa</i>-nak és a kínaiak pedig <i>manhua</i>-nak. Hossza 8 kötet, és kötetenként 66 fejezet. Nekem már itt akadtak vele gondjaim, vagy csak szerencsétlen vagyok, de én úgy emlékszem, hogy az első kötetben csak 44 fejezetet olvastam. De végülis nem volt zavaró, mert kilehet következtetni, hogy mi történik, sőt még a hiányát sem éreztem. A manhwa két éven keresztül futott, 2011 és 2013 között. A műfaja leginkább dráma, de témái közé sorolhatjuk, hogy iskolai, shoujo, természetfeletti, romantikus, misztikus, sőt még vígjáték beütése is van néha.<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Röviden:<i> Adott egy vámpír lány, Ma Ri, akiről senki sem tudja, hogy mi is
valójában. Most iratkozott át az új iskolájába, mert szeretne normális
életet élni az emberek között, már amennyire tud. Fél, hogy kiderül az
igazság róla, így eléggé tartózkodik az emberektől, nem épít ki
kapcsolatot senkivel. Ám egy nap, éppen hazafelé a metrón elalszik, és
érez egy édeskés, kellemes illatot. Felébredéskor azon kapja magát, hogy
egy srácnak a nyakába harapott, de nem olyan szintén, hogy szívja a
vért, hanem inkább csak kiszívta a nyakát. A srác egyébként a sulijába
járó menő fiúk legmenőbbike, Jae Min, akibe minden csaj bele van zúgva.
Viszont a fiúnak van egy kis bibije, nem szereti ha hozzáérnek, így nem
is nagyon érdeklődik egyik lány iránt sem. De a metrón, mikor
megtörténik a harapásos incidens, a fiú csak a lányra tud gondolni, és
nem zavarja a testi kontaktus sem, sőt a lány lesz az élete első
szerelme is, így ezután gőzerővel azon lesz, hogy meghódíthassa, amit
nem is titkol. Később Ma Ri kénytelen csatlakozik egy bandához, mivel
nagyon jó hangja van és tud gitározni, így ott még több barátra tesz
szert. Ma Ri csatlakozásától fellelkesülve, Jae Min is csatlakozik a már
meglévő 3 lánytag mellé. Majd később, ha lehet így fogalmazni, talán
„baráti” kapcsolatba kerülnek, de fél, hogy kiderül, ő vámpír. Állandóan
kívánja a fiú vérét, és nem egyszer kell visszafognia magát.</i></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpXeXUjKKUR3mbZqr3FzJNhMt7lxQOQeZZcQqKAnrcmX8XvCydUvt8Y0ZUOUjlQKOkAi3ePzIJ_2zECFnpXgQRq_2e3tcQ3zNmNOyl_6ISb_BCCkEQWALoi4gS6UpTUp1VvTfFh-zoCS8l/s1600/om2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpXeXUjKKUR3mbZqr3FzJNhMt7lxQOQeZZcQqKAnrcmX8XvCydUvt8Y0ZUOUjlQKOkAi3ePzIJ_2zECFnpXgQRq_2e3tcQ3zNmNOyl_6ISb_BCCkEQWALoi4gS6UpTUp1VvTfFh-zoCS8l/s320/om2.jpg" width="123" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csak úgy lol</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
No, nem tudom ti mondtok erre, de szerintem érdekes. Vagyis, jó. Vágom hogy ez a Twillight-os cucc, a vámpírok meg ezek már kurvára nem menők (Ne vegye magéra az, aki még rajong értük!), de ez a manga egyáltalán nem olyan. Mint az előbb említettem, Ma Ri nem akar feltűnést kelteni, hogy nehogy rájöjjenek, hogy ő vámpír.<i> </i>Vele elentétben Cullen-ékről süt, hogy nem átlagosak, mert ilyen yolo szerkókban, menő kocsival járnak. Szóval remélem veszitek a különbséget. De ez nem egy összehasonlítós bejegyzés akarna lenni, szóval itt le is álltam a csilivili vámpírkákkal. Alapjáraton véve nem az az eget rengetően érdekes sztori, de ha az ember valami lazára és könnyen emészthetőre vágyik, akkor pont jó. Vagyis lehetne egy ilyen manga is, de... kinek mi. Valószínűleg ha kened-vágod a fordulatokat és gyorsan tudsz következtetni, akkor nem is olyan érdekes. Jó, nem azt mondom, hogy a hülyéknek nem érdekes. Mert én se kentem-vágtam mindent, mégsem vagyok hülye (annyira). Vannak olyan részek, ahol bárki kitudja következtetni a következő fejezetet és most ez nem tudom, hogy jó-e vagy rossz. Személy szerint szeretem az olyan dolgokat, ahol gondolkozni kell és következtetni, variálni a meglévő tudásodat. Már ha van olyan, hah. A legtöbb esetben ilyen ez a manga, kiszámíthatatlan ez a Baek Ma Ri, vagyis számítasz rá, hogy megteszi, de azért mégsem gondolnád, hogy megteszi. Szóval nem tudom, de szerintem sok mindenkinek tetszhet egy ilyen témájú sztori. Vannak benne vámpírok, kínos jelenetek (na de azért annyira mégsem azok), néhol még akció is előfordul, handsome fiúk/igazából csak a Jae Min az/, baráti hangulat, és banda. A bandát meg kell említsem megint, mert az szerintem rohadt jól feldobta a dolgokat. Mármint az, hogy a vámpír lánykánk tud énekelni és gitározni. Edward csak zongorázni tud, nem? Jó, leszálltam a témáról. Nos, sajnos nem tudom az első fejezettől végig elemezni, mivel már rég olvastam. Tudom, tudom, hogy ha egy pöpec kis ajánlót akarnák írni, akkor elolvashattam volna megint, de nem volt időm, sőt kedvem sem. Most is tanulás helyett írok, mert hát minek tanuljak? És most megint személyes témáról beszélek. Ja, nekem is feltűnt, hogy még csak szó sem esett a suliról (arról a börtönről) vagy Mary-ról, vagy a fesztiválokról, amin részt vettünk. Á, nincs nekem ahhoz erőm, hogy azt ide belekutyuljam. Térjünk is vissza az eredeti témához. Igen, szóval Orange Marmalade. Az a baj, hogy csak az első kötet van fenn magyarul, amit <a href="http://animeaddicts.hu/download.php?filelist.23.8831" target="_blank">itt</a> tudtok letölteni és <a href="http://animeaddicts.hu/download.php?onlinelist.23.8831" target="_blank">itt</a>
tudjátok online olvasni. (Köszi AnimeAddicts) Én azt javaslom, hogy
online olvassátok, úgy sokkal jobb. A nagyság is jó, tudjátok lefelé
görgetni a nyilakkal és úgy olvasni. A második kötetet angolul olvastam a
My Manga oldalon, ami tök jó. De csak akkor ajánlom, ha tudtok angolul.
Vagyis a fikarcnyi angoltudással rendelkező főszerkesztő is megértené a
lényeget, mert a képet sokat segítenek, de azért ha tudsz jól angolul,
akkor teljes az élvezet. (<a href="http://www.gomymanga.com/manga/Orange_Marmalade" target="_blank">itt a link</a>)
A másik 6 kötetről fingom nincs. Konkrétan semmit nem tudok róluk, sőt
azt se, hogy a My Manga oldalon mennyit olvastam, mert ott jóval több
fejezet van, mint 66. Szóval lehet belenyúlik a harmadikba, és így már
csak öt kötetet kell megkeresnünk. És én már nagyon várom a folytatást,
mert pont úgy lett vége, hogy az csak na. Nem spoilerezek, főleg nem egy
ajánlóban. Nem szokásom lelőni a poént (khm, nem úgy mint mások, khm),
csak ha egy kritikát írok. Abban általában spoilerezek, de még ott se
annyira, mert tisztelem az olvasót annyira, hogy meghagyom neki az
izgalmat. Bevallom, nem tudom mit írjak még ide. De komolyan. Én leírtam
amit akartam és ti majd emésztitek. Ja igen, a kedvenc karakterem Han
Si Hoo, </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 0px; margin-right: 0px; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVH-mbCeFHsaihYMUA9PteuqnqVt1C1VtqmvcXNlJE242Nl46OLu1RsJqlityzmo8Qv-MxfQw2VHJbbstewY0BduwOTjF8tL7gFFxIRlE4u0AnofilYSbm0uS0JDquCX5VD4xlaKlB3n7Q/s1600/om4.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVH-mbCeFHsaihYMUA9PteuqnqVt1C1VtqmvcXNlJE242Nl46OLu1RsJqlityzmo8Qv-MxfQw2VHJbbstewY0BduwOTjF8tL7gFFxIRlE4u0AnofilYSbm0uS0JDquCX5VD4xlaKlB3n7Q/s320/om4.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fehér hajú Han Si Hoo *w*</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
akiről nem árulok el semmit, mert az egy pici spoiler lenne. A kedvenc jelenetem talán, amikor Si Hoo beleüt a falba... ja meg amikor Ma Ri a metrón "ínyenckedik". Ó, és még valami. Ha nem szeretnétek elolvasni a manhwa-t, akkor nyugodtan üssétek be a keresőbe, hogy Orange Marmalade anime live action. Ha jól tudom van belőle. Én kerestem az animét, hátha van, mert megnéztem volna úgy is, de csak a live action-t adta ki, és fú, azt inkább nem. Nincs bajom az igazi húzott szeműekkel, de azért inkább nem. Kirázott a hideg, pedig csak rá gondoltam. Szerintem ennyi lettem volna mára, Mármint nyugi, érkezem még. Ma még írok pár bejegyzést, amiket majd úgy random közzé teszek, mert az úgy yolo, meg swag. Hét közben tuti nem tudnék írogatni, mert előzőhéten nem voltam suliban /betegség miatt, én nem lógok, csak lógnék/ és le vagyok maradva meg ilyenek. Szóval majd holnap érkezem. Addig is jó szombat délutánt! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: small;">A holnapi viszontlátásra, </span></div>
<div style="text-align: right;">
<b><span style="font-size: small;"><i>Raven</i></span></b></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Raven Ayanamihttp://www.blogger.com/profile/14443466957306512826noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3791125446189917133.post-72532451081800514302016-08-27T12:00:00.000+02:002016-09-16T20:01:10.556+02:00Raven's day-1 <h3>
<u>Filmkritika - A zátony (The Shallows) </u></h3>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/n90uc0XNRKA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/n90uc0XNRKA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<h3>
</h3>
Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 87 perc a játékidő, 2016, 16 éves korhatár.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Igen, egyből egy <b>filmkritikával</b> érkezem, amit még tegnap írtam, mivel tudtam, hogy ma (azaz holnap, 27-én) nem lesz rá időm. Nehéz most így estefelé koncentrálnom, főleg, hogy Mary-t is vissza engedtem már a szobába (teljesen úgy beszélek róla, mint egy kutyáról, de sebaj) és itt csapatja a zenéit, amiktől falra tudnék mászni, de ez hagyján, nem-tudok-koncentrálni-tőle. Megdobtam a fejhallgatómmal, hogy legalább én ne halljam. Nos, térjünk vissza a témához. A zátonyt nemrégiben volt alkalmam megtekinteni a moziban, aminek nagyon is örültem, hiszen már régóta erre vártam. Amint megvettük a jegyünket, a rágcsálnivalókat és az üdítőket, el is indultunk a terem felé. Mikor beléptünk, engem meglepetésként, vagy inkább megdöbbentően ért, hogy alig vannak bent. Gondoltam majd jönnek, túl koraiak vagyunk. De nem jötten, össz vissz úgy tízen lehettünk. No, szerintem a nézők száma nem minősít egy filmet, ugyanúgy, ahogy blogot sem minősít az olvasók száma. Mivel, vegyük példának ezt a blogot, tök jó, fasza a dizájn, tesóm tiszta őrült, még sincsen több mint 100 feliratkozója. És most nem hozok olyan blogra példát, aminek több száz olvasója van, mégis egy kalap szar. Nem, nem fogok ujjal mutogatni. Megint eltértem a tárgytól...<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Röviden összefoglalom miről szól a film:</u> <i>Adott a film hősnője (Blake Lively -akinek férfi neve van, ezért írtam hősnőt, na mindegy), aki imád magányosan siklani a végtelen óceánok hullámjain a szörfdeszkájával. De ebben a történetben hamar rádöbben, hogy nincs teljesen egyedül: egy gyilkos cápa ered a nyomába. A lány egy zátonyon ragad majdnem egy napra étlen-szomjan, de ez még nem minden, hamarosan érkezik a dagály és a zátonyt elönti a víz. <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFAAmkwcDLrrdOjUUX7w3XERidEc-VO0eEQFEYlTOLqVaSEiCbSlpY8kFGodDwjkELeGeeDyOe4PvuhuQltLzx-_XXUCcXHEZ4PPBhmOUtz_TrEdWgZ7RKnDvo2V2vkbvbX41ylktZUSSe/s1600/z%25C3%25A1tony.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFAAmkwcDLrrdOjUUX7w3XERidEc-VO0eEQFEYlTOLqVaSEiCbSlpY8kFGodDwjkELeGeeDyOe4PvuhuQltLzx-_XXUCcXHEZ4PPBhmOUtz_TrEdWgZ7RKnDvo2V2vkbvbX41ylktZUSSe/s320/z%25C3%25A1tony.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Ezen a zátonyon ragad Nancy, egy sirály társaságában. :)</i></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
Át kell úsznia közeli bójára, hogy menedékben legyen a cápától. A part nincs olyan messze, mégis elérhetetlen, ugyanis a cápa ott a köröz a bója körül, és támadni akar. Ha életben akar maradni, a lánynak le kell győzni a félelmét... és használnia kell az eszét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából ennyi lenne a sztori, ami eléggé érdekesnek bizonyulhat. Engem az elején egy kicsit meghökkentett, hogy drámának írták a filmet, de konkrétan egy ilyen '<u>jajjmostmilesz</u>' dráma. Szóval teljesen érthető, hogy miért is az. Próbálok nem spoilerezni, mert aki még nem látta annak nem szeretném lelőni a poént. Én sem olvastam el egy kritikát sem a film megnézése előtt. Utálom elolvasni őket, még akkor is, ha jót írnak a filmről. Sőt, még a film után sem olvasom el egyből. Először megalkotom a saját kis véleményem, és utána nézek utána másokénak. Nos, én egyszerűen imádtam a filmet, nekem nagyon izgalmas volt, nem tudtam nem a történetre figyelni. (Nem úgy mint anyám, aki szerint dögunalmas volt. Grat anyu, megint nincs ízlésed... bár soha nem is volt.) Az elején, kint a boltban vettem nachost, de nem tudtam megenni. Komolyan, nem tudtam. Annyira a filmre összpontosítottam (meg persze kommentáltam az események apával, a többi néző örömére...), hogy alig akart elfogyni. Ugye, adott a szereplőnk, a magányos szörfös, Nancy (vezetéknevet nem tudok), aki az orvosira járt, de miután meghalt az édesanyja, ott hagyta és szörfözik, ugyanis az anyukája is szeretett szörfözni. Éppen arra a strandra tart, Mexikóba, ahol az anyja járt vele, még terhesen. Csak a vicces az, hogy azt a partot senki nem ismeri. Szóval ez most nem <u>spoiler</u>, de jól kitalálták a forgatókönyvírók vagy író, hogy egy elhagyott parton játszódjon az egész, mert így senki nem tud majd segíteni Nancy-n, amikor ott ragad a cápa fogságában. Furcsa, nem tudom mit írjak. Nem az, hogy nem tudok mi írni róla, hanem hogy nem tudom megfogalmazni. No, az alapsztori is lényegében átvehető, bár az, hogy a barátnője, akivel megy a strandra, az ott maradjon a hotelben, részegen. Na az egy kicsit nem jött át. Ennyi erővel mehetett volna tökre egyedül... de nem, nekik be kell tenni egy semmirekellő nőt, aki otthon henyél, miközben a másik egy zátonyon ragad és az életéért küzd. <b>Na de mindegy. </b>Igazából a zenéket is nagyon jól megválasztották, vagyis maga a zene nem jó, de ahogy elhelyezték, na az állati jó (és ijesztőnek is mondható.) Mikor szörfözik a két sráccal a parton, és szól a zene, tök fasza, de amikor a kamera vízalattira vált, akkor hirtelen elhallgat. Borzongató, de hatásosan jól sikeredett. A kamerafelvételek is baromi jók, bár néhol lehetett volna cenzúra, de sebaj. Ott, ha nem bírod a vért, takard el a szemed. Hát ne aggódjatok, az a rész nincs mutatva, mikor a cápa szétmarcangolja az emberek testét, de van más is. A kameraállásba lenne egy kis belekötésem, hogy néha kicsit közeli, néha meg messzi, de a váltások azok nagyon jól átjönnek. Magyarul, én nem tudom szidni a filmet. A hangeffektek is nagyon hatásosak, meg persze a grafika, a bálnáé meg a cápáé, mert ugye valljuk be, hogy az nem egy igazi cápa, nem szeretnék senkit sem elszomorítani. Szóval, szegény bálnát sajnáltam azért. És abból kiindulva, hogy a cápának ott volt egy egész bálna (jó egy kicsit már rothadt, de egészen nagydarab), meg azon kívül még felfalt úgy három ember (nyugi, Nancy nincs benne), akkor mi a francért körözik még a csaj körül?!<span id="goog_265454024"></span><span id="goog_265454025"></span> Nem lehetne olyan, mint egy jóllakott óvódás és elhúzna a picskuba onnan? De persze, tudjuk választ és a válasz egyértelműen a <b>nem</b>. Hiszen ha jóllakott volna, és már a film felénél elúszott volna, akkor nem lenne értelme a filmnek, és a hősnőnk, a szörfkirály Nancy simán megmenekült volna. Meg ugye a lányon látszik, hogy már lassan egy napja, vagy több mint egy napja ott van kint, étlen-szomjan. De ez még nem minden. A lábába beleharapott a cápa, arra a retkes korallra is pont rálépett, a sósvíz szétmarja a bőrét, meg még lehetne sorolni, de azért ő túl éli. Küzd. Ez teszi szimpatikussá. Mert... izé, szar ezt mondani, de én ezt nem tudtam volna végig csinálni, sőt nem is akarom, remélem nem is kerülök ilyen helyzetbe <span style="color: #f3f3f3;"><span style="background-color: #444444;"><u>SOHA</u></span>. </span>Konkrétan ennyit Nancy-ről, iszonyatosan kedvelhető karakter, egyedül a barátnője unszimpatikus, aki hagyta, hogy egyedül menjen le a partra. Hát igen, szóval nem az, hogy nem tudtam volna ezeket mind megcsinálni, de még csak gondolkodni sem tudtam volna ép ésszel, nem hogy terveket gyártani, meg időt mérni meg ilyenek. Előbb vetettem volna oda magamat a cápának, hogy legyen már vége ennek a szenvedésnek... És a lány is így gondolja a film elején, hiszen az anyukája is szenvedett, meg küzdött is, és Nancy úgy gondolja, hogy a semmiért, mert végül meghalt. De most itt ő is küzdött, igenis megmutatta, hogy van vér a pucájában és ezért nagy gratulációt érdemel Nancy, és Blake Lively, a nyújtott szerepléséért. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmxvNMS-L93ReT5-uwuavKG5-izCxQYJDGt9Xefb8OqrxSoI3lXtNo-L8mYJ9PGB5beP5EMy4oDCyPYwHMj-Ug0zF1J6UYkmbbP5sjaILip8dl_c_KZ6-47EkLzhcVm4KFaunfelhHMMLB/s1600/z%25C3%25A1tony3.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmxvNMS-L93ReT5-uwuavKG5-izCxQYJDGt9Xefb8OqrxSoI3lXtNo-L8mYJ9PGB5beP5EMy4oDCyPYwHMj-Ug0zF1J6UYkmbbP5sjaILip8dl_c_KZ6-47EkLzhcVm4KFaunfelhHMMLB/s1600/z%25C3%25A1tony3.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: #444444;">Ilyen fejet vág, amikor valakit megeszik a cápa. De jézusom, fordulj el!</span></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A filmben egyedül az nem tetszik, hogy én soha nem fogok olyan mesés helyre eljutni, mint ahol játszódott. De igazából ez sem negatívum, csak pozitív dolog, hogy milyen gyönyörű helyen van Nancy. Néztem már olyan filmet, ahol kellett az időt nézzem, hogy mikor lesz már vége. De itt egyedül negyedórával a film vége előtt lestem meg a telefonom, és elcsodálkoztam, hogy ebben a negyedórában hogy fenében fogják lezárni a filmet. Hát igen, ez az egy tényleg negatívum. Túl hamar lett vége a filmnek. Mármint, most spoiler mentesen próbálom rendezni a dolgokat; szóval egyszer csak huss, és már jön a felirat, hogy egy évvel később: Hát mondom dikk, engem érdekelt volna, hogy mi történik <b>AZ </b>után, de a rendezőket úgy néz ki, hogy nem. De azért így is egészen jó kis befejezése lett, nem mondom, hogy <i><b>nem</b></i> számítottam rá, mert nem akarom összezavarni a kedélyeket, de na. Szóval mit vártál? Egyértelmű, hogy a <u>főszereplő</u><span style="font-size: xx-small;"> nem </span>hal meg. Összességében, az egyik kedvenc filmem közé sorolható mostanra már, bár nem azok közé, amiket naponta újranéznék. A-a, biztos hogy majd csak három vagy négy éve fogom újra megnézni. Erre az évre elég volt a... nem is tudom, <span style="color: #f3f3f3;"><span style="background-color: #444444;">borzongásból</span>.</span> Pedig még csak nem is <span style="color: #666666;"><i>horror</i></span>t néztem. És még csak nincs is iskola, haha. Én jó szívvel adnék neki 10/10-et, és adni is fogok, hiszen a film megérdemel tíz pontot, mivel állati jó lett. Azt leszámítva, hogy... szerintem a normál emberek max egyszer megnézik az életükben. Jó, én sem számítok normál embernek, de nem is fogom többet megnézni! Minimum még egyszer. Ja, és és tesóMary egy plüss cápát fog tőlem kapni születésnapjára, mert annyira megrémült tőlük, hogy az na. De gondolj csak a cápafogú Rinre! *w*</div>
<div style="text-align: justify;">
Röviden a véleményem: <u><b><span style="font-size: small;">Szerintem rohadt jó film, amit az életedben egyszer legalább meg kell nézned! 10/10</span></b></u><i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem meghoztam a kedveteket egy kis filmnézéshez,</div>
<div style="text-align: justify;">
Raven </div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="txt"><br /></span></div>
<div class="blogger-post-footer">Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.</div>Raven Ayanamihttp://www.blogger.com/profile/14443466957306512826noreply@blogger.com0Mexico22.528790631337483 -101.6015625-6.2101883686625179 -142.9101565 51.267769631337487 -60.2929685