Konichiwa!
Lassan vége januárnak, és én még nem is kívántam sikerekben gazdag Újévet... Szóval kicsit késve, de kívánom mindenkinek!
Mielőtt nekiállnék magyarázkodni, eszembe jut, hogy milyen gázul is festene. A kimaradásomat nincs mivel megmagyarázni. Egyszerűen csak nem volt kedvem ehhez az egészhez. Meg persze vártam, hogy az oldalsávban lezáruljon a közvélemény kutatás. Valamint édestestvérem kicsit zaklatott másmilyen dolgokkal, amik miatt cseppet sem tudtam írni. Jelenleg is zaklat, hogy menjünk táncolni. És tudjátok, hogy miért? Mert nem rég lett vége a filmnek, ami a Street Dance - All Stars címet viseli, amiben utcai táncosok táncikáltak nekünk. Bevallom, jó volt, de nem adott holmi kis film nekem löketet. *kimegyek táncolni, majd 2 óra múlva esek vissza*
Van még valami, amiről értesíteni szerettelek volna titeket: a versíró verseny! Második lettem, aminek nagyon örülök, és köszönöm a sok támogatást. Az alábbi verssel értem el a helyezést:
Elfogunk tűnni
Nem látok semmit, mert bámulok egy üres falat,
Nem kapok levegőt, mert a gondolat fojtogat.
Nem tudom gyászolni a lelket, melyet elvesztettem,
Nem tudok elmenni, így cserben hagy engem.
Képzeletbeli hideg kezek a torkomon,
Ezért nyelem el a reményt, gondolom.
Most ezzel nehezebb megbirkózni,
Nem is tudom merre fogok menni.
Ezeknek a tévedéseknek nem hiszek,
És attól tartok, erről nem tud senki sem.
Ez most csak egy vöröses árny, ezért felmertem adni.
Egyenes az út a Pokolba, s kész vagyok meghalni!
Hinnél nekem, ha mondanám, hogy hazudtam?
Hinnél bennem, ha eljátszanám az utolsó kártyámat?
Hinnéd, hogy szeretettel teljes a gyűlölet?
Elhiszed, hogy szeretném a végét végre?
Képzeletbeli fagyos kezek a szívemen,
A gondolat ezért tépi el egymástól őket.
Tudom, szíved vágya, hogy vége legyen.
De el kell szomorítsalak, mivel ez a kezdet.
Ezek az emlékek azt jelentik, hogy üres a lelkem.
Ez egy sötét éjszaka, így nem látlak téged.
Ez most csak egy vöröses árny, ezért felmertem adni.
Egyenes az út a Pokolba, s kész vagyok meghalni!
Ha ez a jó, vagy ez most a helytelen.
Nem harcolok, mert élve eltemetnek.
Mert én érezni akarom a semmit.
Tudom, hogy nem baj, ha ezt hiszik.
Hamarosan mind el leszünk temetve,
S én ezt nem tudom, mit jelent.
De ha semmit nem tudok,
Mégis tudom biztosra,
mind elfogunk tűnni.
Ez most csak egy vöröses árny, ezért felmertem adni.
Egyenes az út a Pokolba, s kész vagyok meghalni!
Talán van, mit alakítani rajta, mégis örülök, hogy nem futamodtam meg, hanem beküldtem a verset, amit örömmel fogadtak a tanáraim. A nyereménye(i)m verses kötetek voltak, amiket néha olvasgatok. Térjünk vissza a közvélemény kutatásra. Boldogan figyeltem, ahogy az oldalsávban szavazgattatok nekem, míg végül - természetesen - az "Anime-maraton" lehetőség kapta a legtöbb voksot. Kicsit tanácstalan vagyok, hiszen nem tudom, miről írjak nektek.Nos, nemrégiben végeztük ki az Aoharu x Kikanjuu-t, amit véletlenül vettünk észre egy Facebook oldalon és megtetszett nekem (meg tesómnak is), így belekezdtünk. Címéből kiindulva én nem sejtettem semmi olyanra, mint amit az anime nyújtott nekünk. Az eleje máris izgalmas, hiszen egy megakadályozott verekedést láthatunk. A helyszín egy iskola, és adott egy "igazságérzetű" diáktanács elnök, aki nem tűr el mindent. Tachibana Hotaru - az elnök - egy olyan fiatal, aki bármit megtenne a barátaiért. Egy olyan fiús lány, akinek a kinézete sokakat megtéveszt. Új életet kezdve elköltözik, és így fog találkozni egy hosztesz fiúval, akit playboy-nak emleget. Az anime egésze a túlélő játékokon alapszik, amit úgyszintén nem is sejtettem. Fő irányzata egyfajta szimuláció, melyben két csapat játszik egymás ellen egy terepakadályokkal szabdalt pályán. A játékok lehetnek ún. végkiállósak vagy visszaállósak, attól függően, mekkora pályán játsszák ezeket, illetve hány fő vesz bennük részt. Továbbá, hogy a játékszervező miként rendelkezik. Cél egy adott feladat teljesítése, ami lehet pl. terület elfoglalása, valamilyen céltárgy megszerzése, fontos személy útvonalon való végigkísérése stb.
 |
| A főszereplő a "lézerpuskávájával" |
Az anime hangulata rendkívül jó: érezhetjük magunkat kellemetlenül a nézése során, valamint jókat nevethetünk és még végig is izgulhatjuk, mikor a szereplők kúsznak-másznak fegyverrel a kezükben a harcmezőn. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen nekem nagyon-de nagyon tetszett és alig várom a folytatását, mivel remélem, hogy lesz!
Ennyi lett volna, amit összekovácsoltam egy vasárnapi napocskán. Kicsit talán kevés, és nem annyira jó. (lol) De tessék elolvasni, ha már megírtam. :D Talán februárban is írok egy ajánló féleséget... Meg talán összeírom, hogy mit kaptam Karácsonyra, és hogy milyen lett a félévim. Apropó, nektek hogy telt a Karácsony, a Szilveszter, valamint milyenre várható a félévi bizonyítványotok? (A válaszokat megköszönné, jöhet kommentben, chat-ben akár email-ben az alábbi címen: dorienn98@gmail.com, de nekem 8.)
További kellemes vasárnap délutánt kívánok nektek!
Üdvözlettel: Dorina Mary - a visszatérő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése