Rólam

Üdvözöllek a blogomon, kedves Idegen! Ez egy olyan portál, ami képes beszippantani a személyes véleményekkel, a nyers fogalmazással, a fájdalmas valósággal. Elég nagy utat tett meg maga mögött a kezemben, mindig változtatgattam itt-ott. A blog lényegében azért jött létre - legelőször -, hogy embereket szórakoztasson egy adott történet segítségével. Ez mind szép álom volt, de nem teljesülhetett be, mert az író túlságosan önfejű és önbíráskodó. 
És ha már így szóba hoztam magamat, hát essen szó rólam normálisan!

'99-ben születtem, egy meleg nyári napon, Pécsen. A történet csak úgy teljes, ha tudjátok az egészet. Nem egyedül születtem azon a napon, hiszen a húgom öt perccel később jelent meg a Világra utánam. Ha valakinek leesett, ha nem, hát elmondom, hogy ez mit jelent. Ikrek vagyunk, mégpedig egypetéjűek. Régebben - még általánosban - nagyon sokat szívattuk a tanárainkat azzal, hogy felcseréltük egymást. Senki nem jött rá, ezzel arra célzok, hogy volt olyan nap is, mikor édesanyánk sem ismert meg bennünket. Ez ma kezdett újra gyakorivá válni, mikor nekem anya nem a keresztnevemet mondja, hanem tesómét. Poén.
Valahol Baranya megye szomszédságában lakom a családommal. Szép nagy, zöld családi házunk van, udvarral és egyebekkel. Valamint a család gazdája 2 kutyának és 3 macskának, ami tegnap (2016. május 18) bővült 3 taggal, hiszen Yukinak, az anyamacskának - mármint a nősténynek születtek kölykei. Konkrétan semmi bajom a macskákkal, csak apámnak van, szóval kérdéses a cicák maradása. Egyébként Golden Retriever kutyusom van, Lizának hívják, a PonyClub egykori PC-s játékából kapta a nevét, valamint tesómé a Bella megnevezést. (Bella a ló volt, míg Lisa - igen, s-sel a gazdája.)
Gazdálkodunk sok hektár földön és, mint tudniillik borászatunk van, ebből kifolyólag több hektár szőlőnk van, amit szüleim a két kezeivel művel, több kisebb segítséggel. Pincészetünk is elérhető, valahol Pécstől északnak... Na, mindegy. A lényeg az, hogy nekünk, gyerekeknek - tesómmal -, mindig van mit tenni. Hiába hiszi azt a legtöbb ember, hogy a PÉNZ csupa nagybetűvel csak úgy a kezünkbe hullik. Hát nem. Kevésbé szeretnék erre részletesebben kitérni, mert a téma nagyon fel tud idegesíteni, s úgy gondolom, hogy a laptopom nem úszná meg egészben és nem fogok újra heteket várni arra, hogy rendbe hozzák.
Térjünk vissza az életcselekményemre. 2014-ben végeztem az ÁMK-val és mentem tovább. A településünkhöz nem messze lévő nagyobb várost céloztam meg, hiszen vannak ott főiskolák, gimnáziumok, középiskolák és szakképzőiskolák. Nem tudom, hogy hallottátok-e, de a szakiskolák jövőre a szakgimnáziumi kinevezést kapják meg, amit kevésbé értek, de legalább elmondhatom magamról, hogy 'gimibe jártam. Itt persze levághattátok, nem mentem gimnáziumba. Oda tesóm ment, én azzal a fejjel gondolkodtam, hogy nekem nincs sok kedvem halálra hajszolni magam csak érettségiért, így azért hajszolom magam, hogy szakmám is legyen.
(zenét váltottam, szóval >> ajánlott zene)
Tulajdonképpen vám- és pénzügyőr szakon vagyok, ami annyit takar, hogy könyvelőként fogok végezni (ha végzek). 9.-ben belekóstolhattam a könyvelés fortélyosságaiba, elég jól ment, idén pedig egészen a szerződésekig jutottunk, ma pedig (2016. május 19.) a zálogot vettük, először záglognak olvastam, de segáz. A szakról és a feladatiról az alábbi linken olvashattok: linklinklink.
Minden év minden napján ezreket tudok magamról zengeni, most még sem jut eszembe semmi. A blogon kihívást vállaltam magamra, abból sokat meg lehet tudni rólam, szóval ERRE MENJETEK RÁ, ha érdekel. Eléggé gondolkodóba estem, lehet jobb lenne, ha bemásolnám ide? Áh, nem tudom. Végül is, ha érdekel valakit, akkor tuti megtalálja, de mi van akkor, ha itt - ezen a menüponton - akarja elolvasni? 
Maradok annál, hogy megtalálja egymaga (ugye milyen segítőkész vagyok?, lol) és akkor le van tudva a dolog. Egyébként egész jó kis szösszenetet írtam össze nektek itt. Azt hiszem belekezdek a külső jellemzésembe, meg persze a belsőbe, kedvenc zenei műfaj stbstb.
Nos, a külsőm... Nem vagyok felhőkarcoló. Sosem leszek már az, bár ezt az álmomat még nem adtam fel. 153 cm lehetek (talán), nem vagyok túlsúlyos, bár elégedett sem az alakommal. Tudom, tudom. Tennem is kéne érte, hiszen az nem elég, hogy napi szinten csak kétszer étkezem és olyan közepes mennyiséget. (Reggeli egy zsemle, tízórai-ebéd is ugyanez, valamint néha vacsorázok is.) Szóval a súlyomat nem osztom meg veletek, annyit róla, hogy 50 kg alatt van. Körülbelül egy hónapja volt, hogy a természetes sötétbarna hajamat pirosra festettem be. Azelőtt csak ombreféle volt, de már nagyon kikopott, de amennyire emlékeztem a színre, tetszett, így hát bevállaltam a teljes hajkoronám befestését. Nem mondom, hogy hú de szuper, meg minden... de egész jól áll. (Nem vagyok egoista, á, nem.) Egyébként már volt olyan hajam is, hogy hátul olyan 8-sal felvolt nyírva és előrefelé hosszabbodott, na ilyen voltam általános iskola utolsó évében. Mikor 9.-es lettem kevésbé volt önbizalmam a sok magas (xdd) ember közt, akik mind "le" néztek rám, így hát elmentem unokatesómhoz, aki fodrász. Két órán keresztül keresgéltem azt a frizurát, ami végül megtetszett. Megmutattam neki a képet és előkapta a "nullás gépet", majd nekiállt levágni a hajam jobb oldalt a fülem felett. Ilyen féloldalt felnyírt stílust kaptam a magamra onnantól. Várjunk csak, ez most hogy jött ide? Ja, meg van. Ezzel a rövid élménybeszámolóféleséggel arra akartam utalni, hogy bevállalós vagyok, valamint már nagyon sokfajta frizurám volt. Eredetileg a szemem is barna, azt ki tudja, hogy meddig leszek elégedett vele... (lol, szemfestés lesz a következő lépésem) Az arcom valamilyen szinten kerek (?) és nagyon kis mennyiségben az orrom környékén előfordulnak szeplők. Ja, azt hiszem, hogy ennyit a külsőről.
Hmmm. Azt mondanám magamról, hogy nagyon érzékeny vagyok. De titkolom, mármint nem hagyom ez a gyengeség legyőzzön. Ha kell, tudok komoly lenni, vagyis én szinte mindig komoly vagyok, kivéve mikor nem. 8 évem keresztül a szeleburdi jelzőt viseltem magamon, de most a drágalátos sarokra való barátosné osztálytársaim (nem, nem azok, teljes szívemből gyűlölöm őket) a hátam mögött idegesítő törpének hívnak, akit fel kell rúgni, de mint legtöbbször, ez is lepereg rólam. Ezt azért hoztam fel, mert erős tulajdonságom az, hogy az emberek véleményét semmibe veszem. Sokszor volt már, hogy nem hallgattam semmire, van negatív élményem is ennek következményéről. Ennek az oka az, hogy félek az emberekről. Nem tudom miért, de nagyon. Azt se tudom kifejezni, hogy hogyan, nem is biztos, hogy félelem, de valami olyasmi. Lényegében mindegy, szinte már mindenki tudja, hogy mit gondolok róla, mert bunkó vagyok, mármint őszinte. Ezzel nincs semmi baj, mert elfogadták ezt velem együtt, és legtöbbször az én véleményem érdekli őket. Azt is hozzátenném ehhez a tulajdonság-kupachoz, hogy türelmes vagyok, de csak egy határig. A határ után, pedig nagyon ideges, akár annyira, hogy puszta kézzel kinyírom a bolygót. #se De tényleg, igazából szinte majdnem minden zavar/idegesít/irritál. De nem szedek MagneB6-ot, nincs rá szükségem. Jaj, ki ne hagyjam, hogy sok ismerősöm szerint aranyos a jellemem. (*------*)  Ha valami eszembe jut még magamról (mert most nem, haha), akkor kiegészítem, addig is hagyjuk a belső jellemeimet. 
Szabadidőmben inkább olvasok, animét nézek, vagy filmet, zenét hallgatok, vagy játszok. 
Hogy milyen könyveket szeretek? Első kikötésem mindig az, hogy ne legyen szerelmi történet, vagy dráma, romantika, esetleg valami hasonló, mert azt nem veszem meg. DE, ha maffiavezérnek van egy lánya, és az ellenség milliárdos emberke, akinek van egy fia, Russel (példa), aki szereti a rodeót, s célja a bajnokság megnyerése. Egy szép napon Russel-t ki kell nyírja a maffia lánya, de egymásba szeretnek, bla-bla, ezt a könyvet megveszem. Második kikötésem, hogy kb. 500 oldalas legyen. Nem szeretem a rövid történeteket, csak azokat, amiket két napon keresztül (vagy három) rágódhatok. A műfaj inkább fantasy, sci-fi, akár akció és kisebb mennyiségben dráma. 
Milyen animét szeretek? Akció minden mennyiségben, valamint fantasy, sci-fi és sport. Imádom a sportaniméket. Nagy szerelme vagyok Kuroko Tetsuya-nak, aki kosárlabdázik. Hehaha. De mivel nem létezik, felesleges a nagy szerelmének lennem. (sad hangulatjel) Nem akarok jobban kitérni erre, majd sorban ki fog derülni úgyis.
Filmeket szinte ugyanabban a műfajokban nézek, mint animét, egyet kivéve. Sport. Lehet utálni fog a legtöbb, de utálom a focit. Nem fogom titkolni... utálom. Maradok a megszokott tenisz-mérkőzéseknél és az úszásnál, legalábbis ezeket szoktam nézni. De ha már sport, akkor apával a SportTV-n a bakikat szeretjük, jókat lehet röhögni. 
Zene? Jó kérdés. Ugyebár régebben One Direction rajongó voltam. VOLTAM. Ezen van a hangsúly. Máma már gyűlölöm őket, a drága fanok miatt. De se baj. Találtam ezerszer jobbat, hiszen áttértem a sötét oldalra. (SW7, lol) Szóóóóval én a rock zenét szeretem. Eléggé éreztetem, mivel minden nap feketében járok, mármint járnék, ha anyám engedné. Na mindegy, végülis a kék a kedvenc színem. Leginkább rock, igen. Vagy metál, vagy nagyon néha pop-rock, valamint rap (de csak ha rock). Nem is tudom mit említsek itt meg. Néhány zenekar, amit szeretek: Hollywood Undead, My Chemical Romance, Green Day, Pierce The Veil, Sleeping With Sirens, Linkin Park, Fall Out Boy, Bring Me The Horizon, Escape The Fate, Paramore, ja és Pink. 
Áttérek a játékokra. Régebben mindig fps-játékokat csapattam, ezért tartottam furának legelőször a dotát. Manapság egy dota és egy fps játékot csapatok szabadidőmben a gépen. Fps nem más, mint a Star Stable Online nincs energiám letagadni, hogy ilyennel játszok , igazából szeretem a játékot, mert van ott egy kisebb családom, amit semmi pénzért nem hagynék el. Lassan 3 éve játszom, szóval lehetetlenségnek tartom azt, hogy abbahagyjam. A dota játék pedig nem más mint a League of Legends (LoL), amit imádok, szintén. Itt is van egy kisebb családom, konkrétan egy csapatnak növi ki magát lassan (nagyon lassan), mert még hiányzik az ötödik tagunk. Én támogatóként játszok, már ADC-m is van (Kalisztaaa <3), van egy toposunk - tesóm, és minden igazzal a jungel (xd dzsungel) lenne a csapatkapitányunk. Nincs miről beszélnem. Egyértelműen, ha van kereslet az életemre, valamint véleményemre, hát kínálni is fogom. Nem hiába tanultam meg a kereslet-kínálat törvényt. Vagy igen?

Nincsenek megjegyzések:

Olvasók

.