2017. január 17., kedd

nincs cím, minek az

Nincsenek megjegyzések:

Halihó!

Gyorsan, bizonytalanul, szinte üldözve érkeztünk január 17-ig. Év eleje van, de már fél elménket lerohasztotta a mindennapi szenvedés; legyen itt szó az iskoláról, mivel mindenki parázik a fél évi jegyei miatt. Megbukik, vagy megadja-e a tanár az 1,70re a kettest? Sajnos ez tanártól függ. Jelenleg matekból 2,70 vagyok, és csak 78 tizedtől adja meg a jobb jegyet. Nekem mindenképpen kell a jobb jegy (azaz a hármas), ezért fogok holnap írni dolgozatot, s ha az megfelel, meg lesz.
Ez amolyan helyzetjelentésféleség volt. Igazából tanulnom kéne, de játszottam (a league-gel) és sorra kaptunk ki (xd), így el ment a kedvem attól, hogy matekozzak, akár németezzek. Mindentől el ment a kedvem.

Ennek a bejegyzésnek semmi értelme. Az égvilágon semmi (nem mintha a többinek lenne értelme...)
Ja és igen, megint szidom magam. 

2017. január 1., vasárnap

Hopeless

Nincsenek megjegyzések:

Boldog Új Évet!

Nem olvashattatok felőlem a téli szünetben, sőt, még az előtt se nagyon. Nem kérek elnézést, bármennyire is lesz bűntudatom utána. Nos, mit szóltok? 2017 van. Reményekkel szállunk szembe vele, végül elsöpör a csalódottság, mint 2016 végén (azaz tegnap), nem igaz?
Nem azt mondom, hogy nem szabad bízni és bizakodni, csak azt, hogyha majd pofára esel, ne csodálkozz. Ez a valóság; folyamatosan csak bukunk, vagy saját hibáinkból vagy pedig mások miatt. De egy valamit tudok biztatásként mondani így év elején, hogy lehúzni csak az tud, aki már alattad van.

Valamint kimaradt még valami... Kellemes Karácsonyi ünnepeket, így utólag is. Mindig írtam az elmúlt 3 évben, most mégis elmaradt. És akkor most már nem türtőztetem magam, kimondom, hogy sajnálom.

2016. december 12., hétfő

Holnap fizika dolgozat

Nincsenek megjegyzések:

Haligali!


A cím elárulja, hogy miről szeretnék írni. Legalábbis bejegyzést, de a dogát képtelen leszek szerintem megírni. Fogalmam sincs, hogy miből írunk. Jó, ez nem teljesen igaz, mivel nem tartozom a síkhülyék közé, inkább vallom magam antisíkhülyének, aki a Sharknadoban ragadt
Fizikánk csak heti egyszer van, mivel igazából a fizikának nem sok köze van a könyveléshez, legalábbis szerintem. Aztán ha kiderülne, hogy mégis, előre kérek elnézést. A 9. órán vettük a Tükrök, lencsék → képalkotást. Sajnos nem tudok a bejegyzésben rajzolni, pedig úgy jobban tudnám szemléltetni, na mindegy.

2016. december 11., vasárnap

7. nap - Néhány hang belőlem /12 napos blogger kihívás/

Nincsenek megjegyzések:

Üdvözletem!

Még nem volt kedvem, időm, türelmem, internetem, ihletem behozni az egy hetes lemaradást. Elnézést kérek. Túlságosan felesleges egyede vagyok ennek az univerzumnak (először azt írtam, hogy univerzium, lol), sőt mi több, egy olyan személy vagyok, aki felesleges. Nem is kéne létezzek. Mert általában vagy magamat, vagy körülöttem mindenki mást szidok. És élvezem. Igazából ha másnak szólok be, akkor mindig beugrik, hogy "mindenki magából indul ki", de nálam ez nem így van. Nem kell megihlessem magamat. Nem jön a sértés általam, csak belőlem. Én maga vagyok a közvetítő, ám nem az alapja. Szóval értitek. Szidom magamat, de akkor csak magamat, s ha mást, akkor nem magamból indulok ki. 
A lényeg lényege annyi, hogy szörnyen bűntudatom van, amiért túl depressziós voltam az íráshoz. Bár megfogadtam, hogy a falakat még, sokkal magasabbra emeltem magam körül, úgy néz ki, hogy felesleges volt, mert egyesek úgyis átmásznak rajta. Így inkább a testem földbe vágy, oda csaknem jönnek utánam. Hiábavaló lenne engem kergetni. Alapjáraton van egy fal, amit sosem engedek le, így a nevezetes barátaim is csak nagyon ritkán látnak át rajta.
Nem gáz, hogy úgy átejtettek, hogy soha többé senkiben sem fogok bízni. Nem gáz. 
Igazság szerint csak nyugtatom magamat, hogy ez így rendben van. Rendben, hogy sose fogok megbarátkozni a gondolattal, hogy valaki nem azért van mellettem, hogy utána otthagyjon. 
Mindegy is! Hagyjuk az önsajnálatomat, elcseszett ember vagyok és punktum.
Mutatok 3 zenét (vagy hallatok?😀)

2016. december 2., péntek

6. nap - Napi dühkitöréseim /12 napos blogger kihívás/

Nincsenek megjegyzések:

Sziasztok!

Elérkeztünk a decemberhez. Közelít a Télapó/Mikulás, az osztály "karácsony", az otthoni karácsony, telik az advent és így tovább. Lassan átlépünk a 2017-es évbe, amit nagyon várok már, hiszen jövőre töltöm be a 18-at. Mielőtt felmerülne a kérdés, igen, '99-ben születtem és nem, nem idén fogok végezni, mivel csak 11.-es vagyok. Általánosban év vesztes voltam (vagyis még mindig) ezért több olyan ismerősöm van, aki fiatalabb nálam. Egyes barátaim azt is szokták rám mondani, hogy pedofil vagyok, ami persze
nem igaz.
Nos, a következő kérdést:

Hova tűntem az elmúlt hetekben?

Teljesen felesleges megkérdezni. Máris magyarázom, hogy miért. Elsősorban úgysem érdekel senkit, hogy mégis mi a fene volt velem, merre jártam, miért jártam arra és a többi, de annyit elárulok; a telefonommal voltak gondok és olyannyira rosszul esett a történt dolog, hogy elvette szinte mindentől a kedvem. Másodiknak pedig azzal magyarázom a magyarázatom kikerülését, hogy túl felidegelne és a bejegyzés amúgy is erről kéne szóljon, szóval majd ott kifejtem. 

2016. november 13., vasárnap

5. nap - Dolgaimra hangolódtam /12 napos blogger kihívás/

Nincsenek megjegyzések:

Hali!

Nehezen tudom felfogni, hogy ilyen gyorsan telnek a napok. Csak úgy rohannak a teljesen felesleges percek. Nem értem, minek vagyunk, miért lélegzünk, miközben mindenünk csak úgy sajog. Megemelni a lábunkat és előre lépni óriási nagy erőfeszítésbe kerül, s akiben nincs akarat, az elbukik. Benn ragad egy köztes állapotban, ahol csak lebeg, nem érintkezik, nem beszél, nem mozog, egyszerűen csak várja a napot, mikor beköszönt hozzá az utolsó nap. Kérdezem én, ez minek kell? Melyik eszement erőlteti ránk a szenvedést, ki leli örömét abban, hogy az emberek szenvednek? Sok a megválaszolatlan kérdés, sok is marad. Nem kapunk választ, biztosra veszem, hogy én jó sokáig nem fogok kapni. 
Elhull a virág, eliramlik az élet...
De vegyük úgy, hogy ezeket a kérdéseket fel sem tettem, mert nem merem. Félek a választól. Nem hasonlítom magam másokhoz, de azért kezdenek el lebegni, mert nem lépnek előre. Jó, igazából hiába papolok bármiről, mert én is a sok tudatlan egyike vagyok és még megannyi megfogalmazatlan kérdésem van, amiket nem tudom kitől megkérdezni. 

2016. november 6., vasárnap

4. nap - Képek beszélnek helyettem /12 napos blogger kihívás/

Nincsenek megjegyzések:

Szép vasárnapot!

Szomorú, hogy ilyen hamar ér véget az őszi szünet. Pedig mindenki - köztük én is - annyira várta már. De azon vagyok, hogy minél pozitívabban álljak a napok múlásához. Egyre közelebb kerülünk a nyári szünethez, már csak pár nap [olyan 230 nap talán (a szünetekkel)] és újra élvezhetjük a meleget, a szúnyogokat, meg a semmittevést. Mindenkinek hiányzik, nem igaz?
Nem, igazából nekem egyáltalán nem hiányzik, csak a szünet része, mivel ezenkívül rühellem a szúnyogokat meg a meleg(ek)et. Meg abból is elegem van pár nap után, hogy a szüleim ugráltatnak.
Mint ahogy Raven említette, szoktunk lolozni. A játékról írt egy hosszabb bejegyzést pár héttel ezelőtt. >> ITT ELOLVASHATOD << Tegnapi napon (szombat) volt egy amolyan kockatábor Szekszárdon, ahová mehettünk volna, de nem tettük meg, mert elfelejtettünk jegyeket előrendelni. Egyébként Samsung League of Legend Roadshow szervezése által jött létre ez az egész és a Magyar LoLTV-től volt itt PierceTheHeaven (Ákos) meg Darcigh (Márton). Valahol 3 óra környékén tartottak a műsorvezetővel egy kárdezz-feleleket és aki jól válaszolt, az játszhatott Pierce-ékkel. A csapatuk betelt Darcigh barátnőjével (Regina, de az account nevét most hirtelen nem tudom, na mindegy) és az alsó örvényen pedig NoLife-ék nyomultak. Hihetetlen, hogy ilyet kihagytunk tesómmal, pedig itt voltak NoLife-ék! Ah, na mindegy. A szombatom azzal telt, hogy a MagyarLoLTV Twitch-én néztem az élőadást. Az este pedig (18:00 órakor talán) mentünk előadásra a faluban. Hoooray!
Mai napon tanultam, legalábbis próbáltam felidézni az eddig tanultakat, persze sikertelenül. A vasárnap nálam nem jelent mást, mint a kihívó napot.

Olvasók