2016. október 12., szerda

hey I don' know

Halihó!

El sem hiszitek, hogy e szent percben, mikor is nekiálltam a bejegyzést megírni, milyen messze áll tőlem az írás. Szörnyen távol áll, azt sem tudom pontosan, hogy mit írjak. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez eddig is így volt. Írtam és írtam, pedig senki nem volt rám kíváncsi, jelenleg sem. Én mégis írok, mert szeretek, attól függetlenül, hogy nem tudom, hogy mi legyen a téma. Csak úgy megragadom a spontanitás hevét és leírom, mit is gondolok valójában.
Lázat eltekintve még ma is hasonlóan vagyok.
Ebben a hónapban is utol ért a betegségek hada. Megfáztam. Lehet, hogy minden hónapban összefogok szedni valami baromságot. Mindig is úgy volt, hogy én vagyok az egyetlen, aki felöltözik, de én vagyok az a kivétel, aki nem marad egészségesen. Utálom, ha annyira gyenge vagyok, vagy annyira köhögök, hogy kedvem sincs csinálni semmit. Amit a leginkább utálok a betegségben, hogy abban a pár napban más segítségére szorulok.
Jóval távol vagyunk már a szeptembertől, vagyis az iskolakezdéstől, mégsem könnyebb, egy perccel, lélegzettel sem. Csak nehezedik az anyag és ha nem kapaszkodom meg, akkor elsodor az ár. Mégsem tud izgatni, hogy a négyes helyett hármast, vagy akár kettest kapok. Valahogy kinőttem már, hogy megfeleljek azoknak az embereknek - legalábbis tanulás terén -, akik felneveltek. Nem tudok mosolyogni egy kettesért, mikor tudom, hogy nem tanultam rá, és hogy csak egy kicseszett pont választ el a jobb jegytől. Nem mosolygok, mégis beletörődök, hiszen ez van, ezt kell szeretni. Az elején mindig rosszul esik, bedepülök és mindenki mást hibáztatok, pedig tudom, hogy én vagyok a hibás.
Egyébként nincsenek rossz jegyeim, mondjuk. Ja... Hát mindegy. Egyik "testvériskolánk" megsebesült. Jó, ez hülyén hangzott! LOL Na szóval, csőtőrés van az egyik iskolában és mivel testvérsulik vagyunk, ezért a diákok a mi iskolánkba fognak beözönleni a jövő héttől. Ez annyit takar, hogy egyes napokon fél 12-kor fogunk végezni, mert délután a másik sulisok fogják váltani a műszakot, valamint két napon (kedd és szerda) délután lesz tanítás, ami 16-ig fog tartani. Nem vészes számomra, de a sempai-omnak nincs időben busza, szóval neki így elég necces. Lehet az lesz a vége, hogy bemegyek én is korábban, nehogy véletlenül egyedül legyen. Túl kedves vagyok. 
Igazából a bejegyzés célja az lett volna, hogy elkezdek egy kihívást, amit találtam a Virágcseppek című blogon. Nos, hmm. Nekem megtetszett, az előző 10 napos kihívás is igen ínyemre vált, mivel valahogy, valamilyen okból imádtam írni a feltételeknek megfelelő posztokat. Legalább nem nekem kellett kitalálnom maga a bejegyzésnek a témáját. 
Az elkövetkezendő 12 héten keresztül fogok blogolni. Remélhetőleg vasárnaponként érkeznek majd a bejegyzések valamikkor úgy este tájt. Az első napi kihívást is majd vasárnap fogom vagy megírni vagy már (csak) posztolni.
Tesómról (Raven) nem tudom, hogy mit tudok, elméletileg még lefogja húzni a maradék napokat. Nem beszéltünk erről, de nem is kell, mert annyit tudok, hogy ha kedvet kap, akkor biztos fog írni valamit.

Üdvözlettel,
Dorina Mary

Nincsenek megjegyzések:

.