2017. május 17., szerda

Isten éltessen

안녕
(annyeong)

Március 29-én kezdtem el a fenti sorokat pötyögni. Sajnos az annyeong (mármint szia/üdv/hello koreaiul) ann-ig jutottam, semmi több. Igazából lehet, hogy nem is azt akartam írni. Nem tudom. Már egyáltalán nem emlékszem. Fogalmam sincs, hogy mit akartam írni, de arra színtisztán emlékszem, hogy március 29-én volt a blog 4 éves. Igen, ez csak egy dátum, egy kevésbé fontos dátum az univerzumnak, de annál is inkább fontosabb nekem, mivel hivatalosan akkor kezdtem el írni.
Szóval ez ennyit jelent; 4 éve vagyok hivatalos blogger. Vagyis voltam aznap. Azóta eltelt 2 hónap, én meg semmit nem írtam. Muhhaha. Most is miket hordok itt össze. 
A második félévben semmi értelmeset nem tudtam összehozni, nem mintha azelőtt sikerült volna, csak na. Nem, egyáltalán nem azért, mert az időmet tanulásra szenteltem. Dehogyis! 
Fogalmam sincs, hogy miért nem írtam. Jó, oké, hogy már megint ismételem magam, de tényleg nem tudom. Asszem' elszoktam a géptől és inkább rajzoltam. Még olvasni se olvastam... Hmmm, ki a fene vagyok én? (Költői kérdés)


Tudjátok elég sokszor címezem a bejegyzésem embereknek, akik az életem részei, mert tudom, hogy olvassák, vagy éppen azért írom nekik, mert tudom, hogy sose kerül a szemük elé. Régebben több milliószor kértem elnézést, mivel összevesztem valakivel és ötletem sem volt, hogy mégis hogyan kérhetnék bocsánatot. Akkor sem éreztem magam hibásnak. Hah, én hibás? Na, ne vicceljetek!
Jó, lehetek én is hibás. De se akkor, se másfél hónapja nem én voltam a hibás. Így várhatja a drága, hogy megint én kérjek bocsánatot, mert azon besértődött, hogy besértődtem. Vicc kategória. 

Aha. Május 6-án a családommal voltunk kirádnulni. Skóciában. Tennék fel képeket, de szar fotós vagyok, a képeim is szarok, a telefonom is. Tudom, hogy a szarral nem szabad szarozni, de linkelem az instagram oldalamat (?) Ígérem, többet nem fogok reklámozni semmit.
A képek nem mondanak el mindent, sőt, még nem is tettem fel az összes képet, de majd fogok még. De még mindig nem fogja visszaadni az élményt, mert brutál jó volt. Szuper. Nem akarok káromkodni, de másképp nem tudnám kifejezni magamat, szóval inkább nem kezdem el regélni, hogy mikor, hol és merre voltunk. 
Egyébként napokat utaztunk oda és vissza, azaz nagyjából 15-20 órát és csak 4 óránként állhattunk meg. Ez a része szörnyű volt. Aha, jó. Ez történt velem májusban. Vagyis most is május van, hehe.

Most inkább szót ejtenék a blogról, hiszen sose hittem, hogy ez 4 éven keresztül itt lesz. Remélem, még marad is, de akkor is hihetetlen. Még ott volt a tojáshéj rajtam (14 évesen), mikor írni kezdtem. Most meg 18 leszek. És semmi iheletem. Fogalmam sincs, hogy mit fogok még írni, vagy hogy fogok-e egyáltalán írni. Ezt nem tudom megígérni. 

Boldog szülinapot!💗

Nincsenek megjegyzések:

.