2017. június 16., péntek

Nyárköszöntő zeneajánló

Szép napot!

Furcsa dolog fog következni tőlem: dícsérni fogom magam. Büszke vagyok, amiért a tizenegyedik évfolyamot végig tudtam vinni kettesek nélkül. Sőt kapok két dícséretes ötöst is. Azért van jövő időben, mert még nem volt évzáróm és még nem kaptuk meg a bizonyítványokat. Azonban, ha jól tudom, akkor a két húzós tantárgyat (igazából csak a mit sem törődés miatt lett elhanyagolva a német, valamint a bioszt nem lehet megmagyarázni, mivel a jegyeink attól függnek, hogy tanárnak mikor milyen kedve van) sikerült kettő egész valahány tizedről felpakolnom három egészre.

Valamint el sem hiszem, hogy nyári szünet van. Hihetetlen! Túléltem ezt az évet is a sok idióta között. Mondjuk így évvégére nem maradt sok türelmem. Utálok valamit többször megismételni, oké a kettő még belefér, mert lehet, hogy nem értette elsőre vagy nem fogta fel. De van az az ember. aki azért kérdezi meg, mert fogyatékos, vagy azért, mert tudja, hogy az agyamra megy vele és direkt csinálja. Sempai-jom nem volt utolsó napokban, megkérdezték tőlem, hogy miért nincs. Szépen elmondtam, hogy mi is a nagy helyzet. Többen is hallották a beszélgetést, aztán a következő alkalommal megkérdezte valaki olyan, aki majdnemhogy mellettem ült, mikor először mondtam. Ezek után az elkövetkezendő szünetben megkérdezte az, aki először kérdezte. Aztán a nap végén az kérdezett rá megint, aki amellett volt mindkétszer, aki először kérdezte. Itt kezdtem el falra mászni. 

Igazából, ha az ember értetlen, az is marad...

Ideje lenne valami vallomást mondanom/tennem nektek, mivel az elején kijelentettem, hogy én csakis rock zenét fogok hallgani, mert annyira megutáltam a pop zenét. Idővel ez megváltozott. Nem kell rosszra gondolni, hiszen nem hallgatok olyan pop zenét, mint régen. Sokkal inkább koreai popot, ami várható volt a japán imádatom után. Ez a keleti kultúra teljesen magába szippant az évek során.
Ja, igen. Ez lett volna valami vallomás féle. Megenyhült a kemény metálszerető szívem. Mármint nem azt mondom, hogy nem hallgatok se metált, se rockot, mert akkor hazudnék. Egyértelmű, hogy hallgatok. Nem tudok nélküle létezni, de a stílusom kibővült erre a k-popnak nevezett műfajra.
Terveztem egy nyárköszöntő bejegyzést, csak nem tudtam, hogy miről szóljon (mondjuk a cím már mindent elmond), így eszembe ötlött, hogy mindenki hallgat zenét. Ezért a bejegyzés zenés videókat fog megjeleníteni. Bár nem midenki fog mindegyik zenéért odalenni, megpróbáltam rendes zenéket keresni, főleg olyanokat, amiket nem csak én szeretek.



















Nincsenek megjegyzések:

.