Sziasztok!
Sokkal több bejegyzést terveztem az elmúlt napokra, de minden egybefolyt, s egészen négy napig azt se tudtam, hogy milyen nap van vagy, hogy hol vagyok. Sok dolog volt itthon, örömmel segítettem, hiszen mire vagyok, ha nem arra, hogy megkönnyítsem mások életét. Persze azt se szabad kihagynom, hogy nem minden tökéletes, főleg nem én. Igazából hiába papolok erről, meg arról, ha igazából lila lófing fogalmatok sincs arról, hogy én miben nőttem fel, miben élek jelenleg. Nem brutális, nem annyira rossz, tényleg. Egyáltalán nem arra akarok kilyukadni, hogy nekem rossz gyerekkorom volt és, hogy most rossz helyen élek. Az a baj, hogy annyiszor voltam én hibáztatva, hogy belémrögzült, csakis én lehetek az egyedüli ember, aki rossz. Aki hibázhat és hibázik is. Legtöbbször emiatt vagyok magam alatt, mert hiába akarok jót tenni, úgyis rosszul sül el, mert így van megírva. Én vagyok a rossz. De mint mondtam, nem baj, megszoktam majdnem tizennyolc éven keresztül. Arra akarok kilyukadni, hogy mélyen legbelül persze tudom, hogy nem én tehetek mindenről, mégis magamra veszem, mert egy hang, amit nap, mint nap hallok, azt sugallja, hogy de, igenis én vagyok a hibás, mivel akkor ki más lenne.
