2017. július 9., vasárnap

10. nap - Iszonyatosan mély gondolatok /12 napos blogger kihívás/

Sziasztok!

Sokkal több bejegyzést terveztem az elmúlt napokra, de minden egybefolyt, s egészen négy napig azt se tudtam, hogy milyen nap van vagy, hogy hol vagyok. Sok dolog volt itthon, örömmel segítettem, hiszen mire vagyok, ha nem arra, hogy megkönnyítsem mások életét. Persze azt se szabad kihagynom, hogy nem minden tökéletes, főleg nem én. Igazából hiába papolok erről, meg arról, ha igazából lila lófing fogalmatok sincs arról, hogy én miben nőttem fel, miben élek jelenleg. Nem brutális, nem annyira rossz, tényleg. Egyáltalán nem arra akarok kilyukadni, hogy nekem rossz gyerekkorom volt és, hogy most rossz helyen élek. Az a baj, hogy annyiszor voltam én hibáztatva, hogy belémrögzült, csakis én lehetek az egyedüli ember, aki rossz. Aki hibázhat és hibázik is. Legtöbbször emiatt vagyok magam alatt, mert hiába akarok jót tenni, úgyis rosszul sül el, mert így van megírva. Én vagyok a rossz. De mint mondtam, nem baj, megszoktam majdnem tizennyolc éven keresztül. Arra akarok kilyukadni, hogy mélyen legbelül persze tudom, hogy nem én tehetek mindenről, mégis magamra veszem, mert egy hang, amit nap, mint nap hallok, azt sugallja, hogy de, igenis én vagyok a hibás, mivel akkor ki más lenne.
Mostanában rászoktam az EXO számokra, ennek köszönhetően az új kismacskák a tagok után lettek elnevezve. Nem kell megijedni, tudom, hogy a banda egykor tizenkét tagot tudhatott magával, mostanra ez csökkent kilencre. Ezt nem azért mondtam, mert tizenkét macska helyett kilenc van, inkább három. Mondjuk mára már lehet kettő, mert az egyik a hét folyamán nagyon lefogyott, alig akart enni és folyamatosan fosott, szóval már kezdek beletörődni, hogy kampec neki. Pedig szegényke nagyon kis aranyos volt, Xiumin nevet kapta, s most rossz belegondolni, hogy eddig szenvedett, nem tudtam rajta segíteni. Pedig annyira szerettem volna...
Áh, jobb, ha nem is gondolok rá, mert elkap a sírógörcs. Egy valami nyugtat, hogy Chen meg D.O (kíváncsi vagyok, hogy a szüleim megjegyzik-e a neveket) negmarad. A lényeg a lényeg, azért jöttem, hogy valami brutálisan mély eszmefuttatást hajtsak végre. 

EXO - Lucky One

Az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy miféle gondolatokat, vagy dolgokat osszak meg veletek, így random idézeteket kerestem, amikhez személy szerint hozzászolnék saját megnyilvánulással.
Persze nem tudtam mindenhez hozzászólni, hiszen legtöbbje csak megtetszett és azt gondoltam, basszus, ez mennyire jogos, igaz.


Általában akkor ért meg az ember valamit, ha már benne van a buliban.

Mikor elkezdtem játszani a League of Legends-szel (vagy lollal), fogalmam sem volt, hogy milyen ez a játék, mit kell majd csinálnom. Jó leszek-e benne. Végül sorban megértettem, hogy az ösvényeken hogyan és kik helyezkednek el. Mit jelent nyerni, és veszíteni. Milyen felemelő érzés megmenteni a csapattársaim életét és előrejutni a segítségemmel. Ellopni egy Baront, vagy 1vs1-ben lenyomni az ellenség támogatóját.
 

Nem az emberek miatt írok, hanem magamnak.

Hogy tanuljak a hibáimból, s azokat néha napján a többiek tudatára adjam, nehogy ők is bele essenek ugyanabba a gödörbe, mint én. Nem azért kell okosat mondanunk, hogy okosabbnak tűnjünk, hanem hogy okosabb legyen a világ általa. Ahogyan nem azért próbál szebb lenni egy nő, hogy ő okvetlenül jobban tetsszen, hanem mert ettől a világ is kicsivel szebb lesz.

Mindig a legegyszerűbb magyarázat a legjobb.

Ezt magyaráznom se kell, mert így a legegyszerűbb.

Nem vagyok antiszociális, csak nem vagyok szociális. 

Szeretem az embereket, addig, amíg csendben vannak és nem mondanak hülyeséget. Tényleg nem vagyok antiszociális, csak nem járok emberek közé, mert ember fóbiám van. (haha, nem, de azért ez a nem szociális létem)

Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid. Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy.


Néha be kell csuknod a szemed ahhoz, hogy láss.

Lulu champion is mondja játék közben cérnavékony, idegesítő hangján: Csukott szemmel többet látsz.

A jó barátokat nem látod, ők mögötted állnak.


Az emberek nem azért sírnak, mert gyengék, hanem azért, mert túl régóta erősek.


Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.


Vesztesek nélkül nincsenek győztesek. Úgyhogy te óriási szívességet teszel a világnak.

Nem tudom mit mondjak, hiszen eddig még senki nem köszönte meg nekem, hogy győztessé teszem, de azért: 

SzÍvEsEn!

😹

Nincsenek megjegyzések:

.