Döntéstelenség- a döntésig

Sziasztok!

  Nos, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán osszam meg veletek, hogy ma van a szülinapom, vagy szimplán csak azt, hogy nem a szülinapom miatt különleges nap ez a mai? Szeretném elmesélni, hogy az elmúlt húsz napon keresztül elég keményen törtem a fejem, hogy mi legyen a bloggal. Ugyebár augusztus hetedikén még arról hadováltam nektek, hogy a blogom törlődni fog. De felmerültek a kérdéseim:

Ugyan, miért törölném?

Miért lenne jó nekem, ha eltűnne az irományom?

Mit csinálnék a blog nélkül?

Hogy engedhetném meg magamnak, hogy szabadidőmben csak ülök?

2013 márciusában azt gondoltam a blogolás tök jó muri lesz a számomra. Ehelyett szenvedtem, mert akartam valamit nyújtani az embereknek. Hajnalig a gépem előtt ültem, még iskola időben is. Írtam a fejezeteket, sőt mi több, mindent leírtam. Akkoriban elég sok blogot olvastam, amik hatással voltak rám, akár jó, akár rossz irányban. Változtam, ezáltal a blog is. Kicsúszik a történet a kezemből! - mondtam magamnak, ahányszor csak alkalmam volt rá. A baj ott kezdődött, hogy kezdett elegem lenni a One Direction-ből, meg a rajongóikból. 

  Januárban csak arra gondoltam, hogy változni akarok, de most önszántamból. Elkezdtem más zenei stílust megkedvelni, a rockot. Eltávolítottam magam az olyanoktól, akik még a múltbéli énemre hasonlítottak, legalábbis stílusra (gondolok itt a pop zenére). Rátaláltam a Hollywood Undead-re, a Star Stable Online-ra, egy hülye lovas játékra, annak ellenére, hogy nem is szeretem a lovakat. Nem utolsó sorban új sztorit kezdtem a tesómmal, a Kiejlődés 1. - Nagyon Mutánst.*

  Azonban valamikor kértem egy bizonyos kritikustól kritikát (ugye milyen meglepő?), aki elmondta, hogy nem jó, amit csinálok. Válasszam külön a sztorijaimat, mert az egész egy zavaró katyvasz. Nem, nem így fogalmazott, de ez volt, amit közölni akart velem. Nem sokkal ezután elérkeztem ahhoz, hogy befejezem a sztorim, de végül lett egy második évad is, aminek a végén Louis (Cameron) összeházasodik Carterrel. Végül azt is kiötlöttem, hogy lesz egy új blog, ami ennek a folytatása, ugyanis a házaspárnak lesz egy gyereke, aki szadista lesz. Jó, nem. De a tudata ellenére gyilkolni fog. Ne izéljetek, nem lett belőle semmi! T^T 

  Eztán tesómmal beszélgetni kezdtünk, és kitaláltunk valamit. Hogy mit is? Írjam újra. Írjam ki a történetből az 1D-t, az angyalokat, majd teremtsem meg megint. Ez mind szép és jó. Megpróbáltam, ámde nem voltam elégedett vele. Ennek ellenére nem adtam fel, hiszen kíváncsi voltam saját magam végkifejlettjére.

  Július 26.-án kértem egy újabb kritikát, amit augusztus 6.-án meg is kaptam. a kritika úgyszintén nagy jelentőséggel volt a blogomra, valamint a véleményemre a blogomról. Úgyszintén nem volt jó, amit írtam. Ezért lett az az én végkifejlettem, hogy a blogom törlődni fog.

* a bejegyzés termékmegjelenítést tartalmaz

Kuroko és Kagami-kun *p* (mert miért ne?)

   Végül a lényeg, amit megszeretnék osztani veletek. A blog új kinézetet, valamint címet kapott, ahogy láthatjátok. Ennek előzménye van, amit szeretnék nektek kifejteni bővebben:

1. A blogon több, mint 27 ezer kattintás van. 
2. 20 felett vagyok megáldva feliratkozókkal.
3. Díjakat is kaptak az irományaim. 
4. A sztori meg van írva.

Ebből kifolyólag nem fogom törölni a blogot, hiszen az enyém és sokat szenvedtem vele. Nem dobhatom csak úgy el, nem igaz? A jövőben ráteszem magam arra, hogy az átírást befejezzem, majd közzé fogom tenni és csinálok azoknak a részeknek egy külön menüpontot, ahol kedvére keresgélhet bárki. 

  Mint említettem, gondolkodóba estem... Nagy az akaratom, de nem nevezném magam elég kitartónak. Mégis előröl fogom kezdeni szerintem, de nem történetet fogok nektek alkotni. Ennél nehezebbel fogok előrukkolni a számotokra, mégpedig versekkel (is). Ha már a verseknél tartunk, hogy ne menjen el a kedvetek, mégiscsak megosztom veletek az első "versemet", annak ellenére, hogy rá se vagyok annyira büszke. A Keserű címet viseli:

A sírodon térdelek
De virágot nem adok,
Mert itt hagytál engem
És becsaptál nagyon.

Az arcomba nevettél,
Aztán elvágtad a torkod.
Az idő megfagyott,
Fejed meg hátrahanyatlott.

Szívem gyorsabban vert,
Nem hittem el, amit látok.
Azonban élettelen tested
Eszembe juttatta az igazságot.

Tudtam ez csak egy dolog,
Mégis fontos voltál.
Éreztelek, gondoltam rád,
Engem mégis itt hagytál!

Dorina Mary, 2014.05.12.

Tudom, tudom. Nem valami nagy cucc tőlem, de a szövegét látva én senkit sem szeretnék cserben hagyni, és megint mosolyt fogok csalni az arcotokra valamivel. Szóval a mai naptól kezdve, a Holnapután a Where's my angel? (Hol az angyalom?) címet viseli hivatalosan is, ami egy olyan blog, ahol minden megtalálható lesz.

Kulcsszó pedig: 

Személyes blog.

A poénokat félretéve, remélem mindenkinek tetszik a döntésem, nem csak saját magamnak, hiszen ezzel bizonyítottam, hogy nem adom fel olyan könnyen. Vannak elképzeléseim, amik csak arra várnak, hogy megosszam az emberekkel, így újult erővel köszöntsük együtt a 2015/2016-os tanévet!

Nagy szeretettel, Dorina Mary