Egy újabb bejegyzés

 Üdv mindenkinek!

Magam sem tudom mire vállalkoztam. Valahol mégiscsak el kell kezdjem.
Legyen egy bemutatkozás, csakhogy tényleg hatásos legyen, hogy újranyitom a blogot.

Nos, Dorina vagyok, mint ahogy rálehetett jönni a felhasználó nevemből. Egy tizenéves tinédzser vagyok, aki ki nem állhatja a magyar zenét, meg a popot. pop, hogy milyen gázul hangzik már. 

Beszéljünk komolyabban a zenéről. A magyar mulatós zene kikészít, de még van ennél is rosszabb, a magyar rap. rap, ez se valami menő, már nem azért. Jó, magyar rap, igen. Az ilyen van valami a levegőben, valami van a levegőben szókapcsolatokat vagy miket utálom, de komolyan. Igazából annyira még nem lenne vészes, csak naponta hússzor hallom a rádióban. És ez még a jobb réteg a rossz rétegben.

Ami totálisan kikészít az "a nézését meg a járását és a csípőjének a ringását", ettől a mondattól konkrétan a falra tudok mászni. Nem tudom felfogni épp ésszel, hogy az ilyen zenében mi a jó?

Felőlem feltehetitek magatoknak a kérdést, akkor most milyen zenét szeretsz? A kérdésre az előző bejegyzésben van a válasz, amiben kifejtettem, hogy miként változtam meg. Nem, nem volt drasztikus, csak elegem lett az előző bálványaim rajongóiból - igen a 1D fanjaitól falra mászok -, és elszakítottam magam tőlük. Hál' isten, ha maradtam volna még nehezebb lenne számomra a barátkozás, hiszen körülöttem mégiscsak mindenki legalábbis a legtöbben utálja őket. 

Na, de legyen ennyi elég. Ha rámentek a blogger profilomra, akkor megtekinthetitek milyen zenekarokat, illetve együtteseket kedvelek. Egyébként mostanában rászoktam a nightcore változatokra... (?)

Szabadidőmben írok vagy olvasok. Azt hittétek, mi? Annyira nem vagyok megszállott. Van családom és velük töltöm a napjaimat. Gazdája vagyok két macskának, meg egy kutyának. Uuupsz, most eszembe jutott a *Ookami Shoujo to Kuro Ouji című manga/anime. Ha érdekel valakit, tudok linket küldeni, 12 részes, nagyon szép, vicces "filmsorozat". 

*Erika egy átlagos középiskolás lány, aki nem akar mást, mint beilleszkedni. Viszont kapcsolatait hazugságra alapozza. Az osztályban egy olyan csoport, klikk tagja lesz, akik csak a pasijukról tudnak a szünetekben fecsegni. Erika, hogy tartani tudja velük a beszéd menetét, kitalál magának egy saját barátot. Azonban a társai gyanakodni kezdenek és mikor már közel áll a leleplezéshez, merész tettre szánja el magát. Kiválaszt az utcán egy szemrevaló srácot és úgy dönt, hogy ő lesz a "barátja". Viszont ez nem várt következményekkel jár...

Ha már így szóba került az anime, szívesen csevegnék róluk. Az anime (ejtése anime, az "animation" szó rövidüléséből) a rajzfilm általános elnevezése Japánban, a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve. A műfaj eredeti hazájában több korosztályt is megcéloz, és az élőszereplős filmekhez hasonlóan készülnek az idősebbek számára is.

Az anime sajátos formája a mangához képest kissé késleltetve, a második világháborút követő zaklatott lelki világú Japánban alakult ki. Például számos műben megfigyelhető az atombomba gombafelhője. Egyik ilyen az Akira, mely a 80-as évek egyik nagy anime disztópiája, amikorra a feszült társadalmi helyzet bizonyos alkotókból fokozott borúlátást váltott ki. Sokszor jellemző a sötét jövőkép, ami jól kifejezi, hogy milyen mélyen benne él a japán társadalomban a nukleáris csapás okozta sokk. Más rajzfilmek közvetlenül a bombatámadásokat dolgozzák fel történelmi valószerűséggel, példaképp említhető a Hadasi no Gen (Mezítlábas Gen).

A japán animáció rajzstílusa a japán képregényművészetből vezethető le: a manga, mint rajzstílus a hagyományos japán fametszetekre és tekercsekre rajzolt történetek és kompozíciók stílusát (a sajátosságok nagy részét innen származtathatjuk), valamint az akkori amerikai képregénystílust ötvözte. A női alakok ábrázolásánál a korabeli amerikai szexideált vették alapul: nagy kék szemű, szőke és karcsú.

Tezuka Oszamu tekinthető a műfaj egyik atyjának, akinek első fekete-fehér képregényei a megszólalásig hasonlítanak az 1930–1940-es évek amerikai rajzstílusára. Ezeket a jegyeket animációs filmjeiben is átültette, amikben Oszamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezett. A japán animátorok tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe. A nagyon alacsony költségvetés egészen egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek. Így a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott háttér kavarog eszeveszetten. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Eközben Amerikában a valóságot egyre precízebben visszaadó animációs színvonalat céloztak meg. Így Japánban egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.

Ekkora válik el jelentősen a két ország animációművészete. Míg Amerikában és az általában nyugati világban úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre, mint gyerekes szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában van vele, hogy a képregények és az animációs film egyes műfajaira a felnőtt tartalom a jellemző. Ez nem csak az erőszakra és az erotikára, hanem a gondolatvilágra is értendő. Egyre filmszerűbb rendezésmód a jellemző, ami jól látható a Neon Genesis Evangelionban vagy a Szentjánosbogarak sírjában (Grave of Fireflies – 1988), ez utóbbi háborús dráma, ami két gyermek tragédiájáról szól, akik elvesztették szüleiket a háborúban.

Nem én választottam az animét. Az anime választ engem.

Hagyjuk a világtörténelmet, az animék manapság világszerte, Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendenek, így jutottak el hozzám. Mármint hozzánk, magyarokhoz, de most rólam van szó. Azaz rólunk, ugye Móni, Rebi - anime tesóóóók. 

Tesómmal, Rebekával/Ravennel vagy 13-14 befejezett animét tudhatunk magunk mögött. Nagy kedvencemnek tartom a Kuroko no Basuke-t, amiről/amivel írok egy fanficet, amelyet megtekinthettek ezen a linken. Nemrégiben ajánlottam a legjobb barátomnak Mo-nak, mármint az animét és a blogot is. :D

Ja, igen. Szabadidőmben az állataimmal foglalkozom, mert én egy felelősségteljes gazdi vagyok. Valamint tényleg szoktam írni és olvasni, na, meg persze játszani is. Zenét hallgatni. Mint a normál tinédzserek.

But I just won't give up up up up up up up!

Jövőre másodéves leszek. Mármint két nap múlva évnyitó és én tegnap leégtem. Szörnyű érzés belegondolnom, hogy fel kell majd húzzam az évnyitós szerkómat. lol 

Elnézést kérek a sok áthúzásért és linkelésért, valamiért most így éltem ki magam ebben a bejegyzésben. 

Továbbá ezeken a blogokon megtaláltok, megint linkelek egy kicsit hahaha:

Kifejlődés 1. - Nagyon mutáns

Fülszöveg: Egyszer régen volt egy királyság, a Királyok Királysága, melyben nemesi család élt, s még máig ott csordogál e nemesi vér, valamelyik élőlény testében. Vagy talán kettőben? Dickenson-néknak voltaképp ikrei voltak, kikre édesanyjuk haragja sújtott és egy szép nap egy ismeretlen helyen, s dimenzióban ébredtek. Kettejük közül ki lesz az, akinél hamarabb törik meg az átkot? Ki lesz az, aki majd egyszer visszatér a Királyok földjére? 

Élet-halál párbaj  

Fülszöveg: Jó pár ezer éve megszületett ez Emberiség, csupa nagybetűvel. Egy olyan népcsoport, melynek nem számítanak a kioltott Életek száma. Melynek egy olyan világot teremtett valaki, egy olyan titokzatos ember, ki magát istennek nevezi. Egy olyan világot, ahol mindig mindent játékkal döntenek el. Így, ha a karakterek nem jönnek ki egymással, akkor nem ámokfutásba kezdenek, hanem párbajoznak. Ha a csúnya beszédet nem csillagozzák ki, akkor maga az isten hívja őket Párbajra, és ha a kihívott fél veszít, eltűnik az életcsíkja a feje felett, s semmivé lesz a világból. Ámde még egyszer utoljára bejelentkezhet, de akkor már korlátozva lesznek a tettei és az érzelmei. Végül de nem utolsó sorba, ha úgy hibázik véglegesen törlődik a Játékból.

Texasi fejvadászok 

Fülszöveg: Saba és Ashlyn testvérek, egy vér csordogál a testükben, ők mégis annyira különböznek egymástól! Saba kalandvágyó, szívesen járja a vidéket lóháton. Ashlyn viszont csendes és inkább a barátnőivel van, mintsem meggondolatlan és veszélyes akciókba keveredjen, mint nővére. Most pedig, hogy egy ideig a nagyszüleik farmján vendégeskednek egy kietlen sivatagban, Ashlyn rémálma valóra vált. Ám mindkét lány alig várja, hogy biztonságba hazatérjenek, de lehet, hogy a nyaralás hosszabbra nyúlik, mint tervezték!

Sose hátrálj meg!

Fülszöveg: Kaori Daichi élete normális kerékvágásban haladt, szerette, ahogy telnek a napok. Elakart veszni bennük, észrevehetetlenül sétálgatni az emberek közt. Ám egy szörnyen régi, felejthetetlen titok kiderülése után meglehetősen nehéznek bizonyultak a napok az apjával és a testvérével, Hijori-val. A felbőszült a lányokat megcsapja a változni akarás szele, így útnak indulnak.  

Holmes Sisters

Fülszöveg: Négy lány. Négy átlagosnak nem mondható teremtés. Hogy miért is nem azok? Az FBI-nak dolgoznak. Ők a világ legtehetségesebb kémei, s nyomozói. Egy nap aztán különleges megbízást kapnak. Egy ikerpárt kell megfigyelniük, kik gyanúsítottak a napjainkban történt gyilkosságokra és a drogcsempészetre. A lányok ketté osszák magukat, s amíg ketten rajtuk tarják a szemüket, addig a másik kettő házkutatást szervez - természetesen engedély nélkül. Nagy balhé lesz, mikor egyiküket otthon találják, kettesben a barátnőjével. Vagy nem is a barátnője? Tarts velünk és megtudhatod! 

Escape The Fate

Fülszöveg: Egy meleg nyári napon kezdődött minden. Az út Abbey körül elhagyatott. Sehol egy lélek rajta kívül, magyarul egymagában kell ezen az eszeveszett hosszú és unalmas úton végigmennie. Mögötte egy gyorsuló autó tűnik fel, nemsokkal később megpillant egy fekete színű Chevrolet Camarot, amint elszáguld mellette nagy port keverve lefékez és kivágódik az ajtó. Feltűnik a sofőr, majd találkozik két tekintet. Az közeli Old erdőben ekkora valami felébred, de vajon mi?

 Ikerpárok majdnem mindenhol, észrevettétek? Nos, igen. Van egy ikertesóm.

 Na, léptem dolgozni. 

Dorina Mary