Üdvözletem!
Közel két hete - szerdán - kezdtem el írni, és csak a köszönésig jutottam. A két hét alatt vagy háromszor meggondoltam magam, azt mondván "áh, inkább nem írok semmit". De ismételten meggondoltam magam. Bizonytalan vagyok, mivel nem tudom, hogy jó-e az, amit írok. Szóval lehet, hogy nem is teszem közzé ezt a bejegyzést. Minek? Az ide kukkantó emberek (már ha vannak) úgyis csak kiröhögnek. Szerintem én is kinevetném magam. Szánalom vagyok. Most aztán kérdezitek, mi a fene bajom van... De túl hosszú, hogy elmondjam. Egyébként is az oldalsávban lévő szavazásokról szerettem volna beszélni.
Szóval, összesen 8 szavazat érkezett. Ebből 50% a Könyvekre szavazott, 37% az Anime-maratonra és 12% pedig a Reklámra. A nyerő persze a könyv...ek. Így hát valamiféle könyves bejegyzést kéne írjak nektek. De fogalmam sincs, ki, milyen könyveket szeret. Talán még a saját kedvencemet sem tudom megnevezi, mármint a műfajt.
Szerintem legkönnyebben arról tudnék beszélni, amit nem rég olvastam. (Elnézést előre is a kusza fogalmazásért, kicsit magam alatt vagyok jelenleg...) Első mondandóm az, hogy ez csak az ÉN véleményem, szóval ha nekem tetszik, nem biztos hogy neked is fog.
Nem másról van szó, mint Jennifer A. Nielsen A Hatalom-tirlógiájáról. Az írónő lenyűgöző képet fest nekünk, úgy, hogy egy ördögfióka testébe bújhatunk. Időnként csodáltam a megfogalmazást, meg azt, ahogy a fiatal fiúként mutatta be nekünk Carthya királyságát, valamint a háború szélén álló országot, melynek utolsó reménye egy elveszett, netán halott fiú. Vagyis arról beszélek, hogy az egész királyság azt hiszi, meghalt.
A fülszöveg: Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút, a főszereplőt Sage-t. Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy mesterember a királyi udvarból, akit egészen megutáltam a könyv során, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage-dzsel. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat - el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több árulásra derül fény, mígnem végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, ami az utolsó oldalig lábujjhegyen tartja az olvasót. Pontosan! Még a mai napig borzongok, hogy vajon az utolsó 100 oldalon mi történik majd.
Ez a könyv minden olyan emberkének való, aki szereti a múltat, az ott lévő szokásokat, kultúrát, a beszédet, na meg persze a humort, hiszen azt is csempészett bele az írónő. Részben azért vettem meg a könyvet, mert hercegi címért versengenek benne, én meg odáig vagyok a versengésért, meg a hercegekért, szóval miért ne? A fülszöveget elolvasva azt hittem, hogy Conner kerül majd a trónra, és ő az elveszett herceg. De nem. Egyébkén életem legjobb döntései közé tartozik, hogy megvettem az első részt, A Hamis Herceget. Részben magamra ismertem Sage-ben, attól eltekintve, hogy ő fiú, mégis lázadó, nehezen "beidomítható", és jó a humora, valamint balkezes, ahogyan én is.
A szálak nagyszerűen elvannak helyezve a történetben. csak követni kell őket, a kész alkotás pedig majd elámít. Minden oldalát faltam, imádtam benne a harcokat, a számomra kedves karaktereket. Lázadó stílust. Az igazat megvallva, az utolsó rész arra vár a polcon, hogy elolvassam, de nem merem, hiszen az első könyv annyira megvezetett, mikor az összes nyom ott volt előttem. Alig mertem a másodiknak, A Szökött Királynak nekikezdeni, de mikor vettem a bátorságomat, még az iskolába is cipeltem magammal. Alig tudtam megszabadulni tőle.
Eh, és most elöntenek az emlékek. Hát a második rész valami elképesztő helyre vitt, beletekinthettünk a kalózok életébe, a hercegként kikerülő fiú szemszögéből, aki azért szeretne beolvadni a kalózok közé, hogy megakadályozzon egy háborút. Tudniillik, hogy imádom a kalózokat. S még egy okot adott arra, hogy imádjam a herceget. (Jaron <3)
Végtére is ez egy jó sorozat, elszomorít, hogy csak három könyv van. Sírtam, nevettem, borzongtam, szurkoltam a főszereplőnek a verekedése során. Egyszóval örökre imádni fogom a halálomig Jaront, meg a sorozatot, meg persze az írónőt, aki ezt megalkotta nekem.
Sage-re legjellemzőbb mondatával fejezem be a... azt, amit itt összeírtam nektek:
"Senkit sem szolgálnék még egy óráig sem, ha nem lehetek szabad."
Ha lenne valami pontozási skála, akkor 10/10-et adnék a könyvnek, a főszereplőnek, az élménynek, Carthya-nak, a szálaknak, csavaroknak, kardforgatásoknak, a humoros részeknek. Nem bírom ismételni magam, hogy mennyire imádom. Az meg más tészta, hogy inkább fiúknak való a könyv, de én lány vagyok, és... hát vegyétek meg, vagy töltsétek le, mindegy, de olvassátok el. Hiba lenne kihagyni!
Dorina Mary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése