2016. szeptember 17., szombat

Raven's day-2

Manga ajánló - Narancslekvár (Orange Marmalade)

Üdvözletem minden kedves olvasónak, ismét. Nem tudom, hogy kezdjek neki ekkora kihagyás után a dolgoknak (igen, igen, nem ég le a bőr a pofámról, dehogy), de ismét itt vagyok és igyekszem behozni a lemaradást. Most egy mangát hoztam, amit szívesen ajánlok bárkinek, de komolyan. Ezt a bejegyzést elsősorban csak olyanoknak ajánlom, akik nem állnak messze a mangák világától, sem a vámpíroktól. Szóval ha esetleg mindkettőtől irtózol, akkor gyorsan x-eld ki az oldalt! Na de vegyük sorjában.
Jae Min és Ma Ri (nagyon kis cukik, janem)
Szóval a mű eredeti címe 오렌지 마말레이드, de mivel ti nem, de Blanka osztálytársam tud koreaiul, ezért a mű címe végül majdnem minden országban Orange Marmalade néven fut, ami valljuk be, jobb mint a 오렌지 마말레이드. De még a Narancslekvárnál is jobb. Sokkal. A manga besorolása manhwa, ami annyit takar, hogy koreai képregény. Vagyis manga, de nem manga, mert nem japán. Csak a japánok nevezik mangának a mangát. A koreaiak -mint kiderült- manhwa-nak és a kínaiak pedig manhua-nak. Hossza 8 kötet, és kötetenként 66 fejezet. Nekem már itt akadtak vele gondjaim, vagy csak szerencsétlen vagyok, de én úgy emlékszem, hogy az első kötetben csak 44 fejezetet olvastam. De végülis nem volt zavaró, mert kilehet következtetni, hogy mi történik, sőt még a hiányát sem éreztem. A manhwa két éven keresztül futott, 2011 és 2013 között. A műfaja leginkább dráma, de témái közé sorolhatjuk, hogy iskolai, shoujo, természetfeletti, romantikus, misztikus, sőt még vígjáték beütése is van néha.

Röviden: Adott egy vámpír lány, Ma Ri, akiről senki sem tudja, hogy mi is valójában. Most iratkozott át az új iskolájába, mert szeretne normális életet élni az emberek között, már amennyire tud. Fél, hogy kiderül az igazság róla, így eléggé tartózkodik az emberektől, nem épít ki kapcsolatot senkivel. Ám egy nap, éppen hazafelé a metrón elalszik, és érez egy édeskés, kellemes illatot. Felébredéskor azon kapja magát, hogy egy srácnak a nyakába harapott, de nem olyan szintén, hogy szívja a vért, hanem inkább csak kiszívta a nyakát. A srác egyébként a sulijába járó menő fiúk legmenőbbike, Jae Min, akibe minden csaj bele van zúgva. Viszont a fiúnak van egy kis bibije, nem szereti ha hozzáérnek, így nem is nagyon érdeklődik egyik lány iránt sem. De a metrón, mikor megtörténik a harapásos incidens, a fiú csak a lányra tud gondolni, és nem zavarja a testi kontaktus sem, sőt a lány lesz az élete első szerelme is, így ezután gőzerővel azon lesz, hogy meghódíthassa, amit nem is titkol. Később Ma Ri kénytelen csatlakozik egy bandához, mivel nagyon jó hangja van és tud gitározni, így ott még több barátra tesz szert. Ma Ri csatlakozásától fellelkesülve, Jae Min is csatlakozik a már meglévő 3 lánytag mellé. Majd később, ha lehet így fogalmazni, talán „baráti” kapcsolatba kerülnek, de fél, hogy kiderül, ő vámpír. Állandóan kívánja a fiú vérét, és nem egyszer kell visszafognia magát.
Csak úgy lol
No, nem tudom ti mondtok erre, de szerintem érdekes. Vagyis, jó. Vágom hogy ez a Twillight-os cucc, a vámpírok meg ezek már kurvára nem menők (Ne vegye magéra az, aki még rajong értük!), de ez a manga egyáltalán nem olyan. Mint az előbb említettem, Ma Ri nem akar feltűnést kelteni, hogy nehogy rájöjjenek, hogy ő vámpír. Vele elentétben Cullen-ékről süt, hogy nem átlagosak, mert ilyen yolo szerkókban, menő kocsival járnak. Szóval remélem veszitek a különbséget. De ez nem egy összehasonlítós bejegyzés akarna lenni, szóval itt le is álltam a csilivili vámpírkákkal. Alapjáraton véve nem az az eget rengetően érdekes sztori, de ha az ember valami lazára és könnyen emészthetőre vágyik, akkor pont jó. Vagyis lehetne egy ilyen manga is, de... kinek mi. Valószínűleg ha kened-vágod a fordulatokat és gyorsan tudsz következtetni, akkor nem is olyan érdekes. Jó, nem azt mondom, hogy a hülyéknek nem érdekes. Mert én se kentem-vágtam mindent, mégsem vagyok hülye (annyira). Vannak olyan részek, ahol bárki kitudja következtetni a következő fejezetet és most ez nem tudom, hogy jó-e vagy rossz. Személy szerint szeretem az olyan dolgokat, ahol gondolkozni kell és következtetni, variálni a meglévő tudásodat. Már ha van olyan, hah. A legtöbb esetben ilyen ez a manga, kiszámíthatatlan ez a Baek Ma Ri, vagyis számítasz rá, hogy megteszi, de azért mégsem gondolnád, hogy megteszi. Szóval nem tudom, de szerintem sok mindenkinek tetszhet egy ilyen témájú sztori. Vannak benne vámpírok, kínos jelenetek (na de azért annyira mégsem azok), néhol még akció is előfordul, handsome fiúk/igazából csak a Jae Min az/, baráti hangulat, és banda. A bandát meg kell említsem megint, mert az szerintem rohadt jól feldobta a dolgokat. Mármint az, hogy a vámpír lánykánk tud énekelni és gitározni. Edward csak zongorázni tud, nem? Jó, leszálltam a témáról. Nos, sajnos nem tudom az első fejezettől végig elemezni, mivel már rég olvastam. Tudom, tudom, hogy ha egy pöpec kis ajánlót akarnák írni, akkor elolvashattam volna megint, de nem volt időm, sőt kedvem sem. Most is tanulás helyett írok, mert hát minek tanuljak? És most megint személyes témáról beszélek. Ja, nekem is feltűnt, hogy még csak szó sem esett a suliról (arról a börtönről) vagy Mary-ról, vagy a fesztiválokról, amin részt vettünk. Á, nincs nekem ahhoz erőm, hogy azt ide belekutyuljam. Térjünk is vissza az eredeti témához. Igen, szóval Orange Marmalade. Az a baj, hogy csak az első kötet van fenn magyarul, amit itt tudtok letölteni és itt tudjátok online olvasni. (Köszi AnimeAddicts) Én azt javaslom, hogy online olvassátok, úgy sokkal jobb. A nagyság is jó, tudjátok lefelé görgetni a nyilakkal és úgy olvasni. A második kötetet angolul olvastam a My Manga oldalon, ami tök jó. De csak akkor ajánlom, ha tudtok angolul. Vagyis a fikarcnyi angoltudással rendelkező főszerkesztő is megértené a lényeget, mert a képet sokat segítenek, de azért ha tudsz jól angolul, akkor teljes az élvezet. (itt a link) A másik 6 kötetről fingom nincs. Konkrétan semmit nem tudok róluk, sőt azt se, hogy a My Manga oldalon mennyit olvastam, mert ott jóval több fejezet van, mint 66. Szóval lehet belenyúlik a harmadikba, és így már csak öt kötetet kell megkeresnünk. És én már nagyon várom a folytatást, mert pont úgy lett vége, hogy az csak na. Nem spoilerezek, főleg nem egy ajánlóban. Nem szokásom lelőni a poént (khm, nem úgy mint mások, khm), csak ha egy kritikát írok. Abban általában spoilerezek, de még ott se annyira, mert tisztelem az olvasót annyira, hogy meghagyom neki az izgalmat. Bevallom, nem tudom mit írjak még ide. De komolyan. Én leírtam amit akartam és ti majd emésztitek. Ja igen, a kedvenc karakterem Han Si Hoo,
A fehér hajú Han Si Hoo *w*
akiről nem árulok el semmit, mert az egy pici spoiler lenne. A kedvenc jelenetem talán, amikor Si Hoo beleüt a falba... ja meg amikor Ma Ri a metrón "ínyenckedik". Ó, és még valami. Ha nem szeretnétek elolvasni a manhwa-t, akkor nyugodtan üssétek be a keresőbe, hogy Orange Marmalade anime live action. Ha jól tudom van belőle. Én kerestem az animét, hátha van, mert megnéztem volna úgy is, de csak a live action-t adta ki, és fú, azt inkább nem. Nincs bajom az igazi húzott szeműekkel, de azért inkább nem. Kirázott a hideg, pedig csak rá gondoltam. Szerintem ennyi lettem volna mára, Mármint nyugi, érkezem még. Ma még írok pár bejegyzést, amiket majd úgy random közzé teszek, mert az úgy yolo, meg swag. Hét közben tuti nem tudnék írogatni, mert előzőhéten nem voltam suliban /betegség miatt, én nem lógok, csak lógnék/ és le vagyok maradva meg ilyenek. Szóval majd holnap érkezem. Addig is jó szombat délutánt! 

A holnapi viszontlátásra, 
Raven

Nincsenek megjegyzések:

.