2016. szeptember 18., vasárnap

Raven's day-3

Üdvözletem ismét minden földi halandónak! De felőlem olvashatsz minket akár a(z)űrből is...

Mint ahogy megígértem, ma ismét itt vagyok és osztom az észt. Bevallom, nem tudom mivel rukkoljak elő nektek, de mihamarabb ki kell találjam, hiszen az idő pénz és pénz minden.művészetről. Az egyik legjobb témáról a világon. Az ember konkrétan nem tudja megszabni, hogy mi is igazából művészi.
Csak úgy istenien tökéletes.
Úgy terveztem írok egy kis cuki könyvajánlót Colleen Hoover Hopeless című regényéről, de ahhoz nekem most nincs lelkierőm, hogy azt, ami aközben zajlott le bennem (Egész végig kb az ment, hogy "Mi a kurva anyja"), hogy olvastam ide leírjam. Szóval nem az lesz a mai témánk. Inkább beszélgessünk a művészetről és egyéb más dolgokról, amik a témához kapcsolódnak. Mert igazából, gondolom -majdnem- mindannyiótokban felmerült már az a kérdés, hogy Mi is az a művészet? Mi az, ami valójában művészi?
Mert még egy olyan félig megzabált almát is találhatunk művészinek, amit egy öregember a hintaszékében ülve rágcsál a mai napig, de az alma mégsem fogy el. Ha ez egy festmény lenne, akkor is csodálatos lenne, hiszen a képről átjönne, hogy a bácsi eszik, és nem csak ül és bámulja azt a rothadt almát. Sőt, az is lehet, hogy azt csinálja. Igazából, minden ember másképp látja az adott festményt, rajzot, helyzetet és szituációt. Mindenki másra gondol, mikor meglát az utcaszélén egy kurvát. Nem mondom, nem szép példa, de ez van. Öreganyám biztos azt gondolná legelőször, hogy "Jajj, milyen kevés ruha van rajta, biztos meg fog fázni, szegényke!". Vele ellentétben én azt gondolnám, hogy remélem elcsapja a következő autó, ami nem szép gondolat, de ez az igazság. Így van ez a művészeti galériákban is. Akárhány kiállításra megyek el, mindegyik velem lévő ismerősöm mást lát a képeken, mint én. Nem, nem vagyok különleges, és ők sem azok. Csak mások vagyunk. Különbözőek. És ez a szép a művészetben, hogy előcsalja az ember fantáziáját. Mert nincs olyan ember, akinek nincs fantáziája. Van akinek egy kicsit élénkebb, van akinek nem az, de mindenki rendelkezik azzal. Nem akarok most olyan szövegekkel jönni mint Jézus, tudjátok, olyan világmegváltóakkal, de ti is egyetértetek velem, többnyire. Ugyanis a művészet szó tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható. Ebből a széles perspektívából a művészet kulturális, történelmi vagy földrajzi környezettől függően általános fogalomként használható az összes teremtő szándékra, amit emberi törekvés mozgat. Ide tartoznak tehát mindazon képességek és mesterségek, amelyek különféle funkciójú emberi termékek, jelenségek létrehozását vagy a környezet átalakítását teszik lehetővé. Tehát hogy ha elmész egy vad buliba, jól leiszod magad, és utána totál részegen bebeszéled magadnak ezt az előbbi kis dumát, amit a Wikipédiáról szedtem, akkor utána okádsz egyet és azt gondolod majd, hogy egy kibaszott művész vagy. Hát igen, nem áll messze az igazságtól, de  azért mégsem teljesen erről van szó. Mert egy kis érzékiség is szükséges hozzá, és úgy már tuti a siker. Nem mondom, hogy minden művészi érzékkel rendelkező egyén menjen el művésznek, vagy festőnek, mert nem ezer százalék, hogy abból meg lehet élni. Ugyanis én is szívesen lennék az. Nem, kicsit sem vagyok az a hiperszuper tehetséges valaki, de azért talán (csak talán) rendelkezem egy kis érzékkel.
Annyira csöpög belőle a művészet. Értitek.
Adott a tehetséges alanyunk, aki nem biztos, hogy megtudna élni abból, amit szeret csinálni. Ó, hát akkor most mi tévő legyen? Sose-hagyd-abba-a-művészet-íránti-rajongásodat-! Szóval nem szabad, azt folytatni kell, amíg a világ a világ. Ha nincs rá kereslet, akkor nincs. De te ezt szereted csinálni és ezt is fogod csinálni. Hobbiként. Igen ám, hobbiként nagyon jól funkcionál ez a művészetes dolog. 
A művészet fogalmát az ókorban csak az alkotó tevékenység e tágabb értelmében használták, még egyes tudományokat is beleértve, mint a logika és a grammatika. A középkorban és korai újkorban más tudományokat is ide soroltak, amelyeket a közönséges művészetekkel szemben „szabad művészeteknek” nevezték. Szóval ha egy rohadt jó ésszel megáldott matekzseni vagy, akkor is művész vagy. Az egész világ egy művészet!
A művészet szót ma általában a fentieknél szűkebb, esztétikai értelemben használjuk. Ennek a szűkebb értelmű fogalomnak azonban nincsen egységes, mindenki által elfogadott meghatározása. A szűkebben vett művészet határai nem tisztázottak, számos emberi termék határesetet jelent, amikor nehéz eldönteni, hogy műalkotásnak tekinthető-e vagy nem. 
A művészet általánosan elfogadott meghatározás szerint „a valóság visszatükrözése”, a művész látásmódján átszűrve.
Hát igen, a fent elhangzottakat ismét a Wikipédiáról szedtem, és konkrétan ugyanazon a véleményen vagyunk. Kár, azt hittem ki tud egy kicsit segíteni. Na mindegy, majd megoldom.
Ez olyan szép. *--*
A tetoválás is művészet, ugyanúgy, ahogy a graffiti is az. Csak máshogy fejezik ki magukat az olyan emberek, akik ilyenekhez folyamodnak. Példának okáért, van egy nagyon kedvenc idézetem a művészetről. Ami így szól: Earth without art is just "eh". Magyarul a Föld művészet nélkül csak olyan "eh". De igazából ez csak angolul hangzik jól. De azért gondoltam lefordítom nektek. Most rátérhetnék a zenére is, mivel az is egyfajta művészet, de én igazából csak erre a dolgokra gondoltam. Kicsi korom óta érdekelnek. Emlékszem általános iskolában harmadikban (talán) az én hagymám  lett a legszebb és meg is dicsérte Marika néni. /Ugyanis az volt a feladat, hogy vigyünk az iskolába hagymát és majd órán rajzoljuk le./ Nagyon jó érzés volt. Azóta törekszem arra, hogy olyan munkát adjak ki a kezeim közül, amik elfogadhatók. Nem vagyok egy Picassó, de értitek. Nem kell nekem mindenki elismerése, elég ha Mary teszi, meg esetleg Momo, néha a szüleim. De azért jó lenne egyszer nagyban csinálni. Egyszer szívesen graffitiznék, kipróbálnám milyen az. Gondolom nem lehet olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Régen azt terveztem, hogy én majd faszán tele graffitizem a szobámat... csak az a baj, hogy ahhoz tudni is kéne. Mellesleg anyámék nem is engednék meg, inkább rá bízzák olyan nyominger festőkre, akik fenn hagyják a ragasztót és így lejön a fal. Késő bánat. Legközelebb magamnak csinálom, az tuti. A jó múltkor voltunk lenn Pécsen erdélyiekkel, mert hát miért is ne. Felmentünk a tv toronyhoz és ott láttunk egy tök szép graffitit, amit persze drágalátos Mary le is fotózott.
Itt is van a Pécsen látott fal.
Nekem meg muszáj volt ebben a bejegyzésben megosztanom veletek, ha már a művészetekről van szó. Igazából ez így, hogy "művészetek", többesszámban, olyan gázul hangzik. Rosszul érzem magam, miközben leírom. Nos, szerintem nem húzom tovább az agyatokat. Ennyi lettem volna mára, ESETLEG holnap is találkozhatunk, de csak esetleg. (Mivel sok a tanulnivalóm, bla bla bla.) Ha van bármilyen rajzotok, festményetek, graffititek, félig megzabált almátok, akkor nyugodtan küldjétek el e-mail-ben. De szerintem Mary kitette az elérhetőségeimet, na nem baj.  Mert ha jól tudom nem lehet kommentben képet rakni, vagy mégis?

Legyen szép napotok,
Raven

Nincsenek megjegyzések:

Olvasók

.