Happy New Year!

Sziasztok!

 Ma van a 2013 utolsó napja. És én mégis, nem csinálok semmit, csak fekszem és nézek ki a fejemből... Valami újat akartam hozni, megmutatni hogy még van bennem kreativitás és hogy nem felejtettelek el titeket! Mert nem felejtettelek el Titeket, Ti vagytok majdnem a mindenem. Személy szerint a drága testvéremre számíthattam a legtöbbet a 2013-mas évben! Na meg persze Momora és a többiekre akik kiálltak mellettem és közben támogattak is egyben. Köszönöm a 9000+-os kattintást, meg a sok cserét. Komolyan, ha nem történt volna semmi, a cserére gondolok, akkor hagyom a szarba az egészet, hogy úgysem olvassa senki ezt az igazi nagy kalap szart! De nem, ez nem így van, mert tesóm igenis olvassa, ezer köszi neki, és támogat. De nem csak ő egyedül olvassa, hiszen az olvasók nélkül nem lenne ennyi kattintás az oldalon. Na de mindegy. 

 Emlékszem, még arra a napra mikor létre hoztam a blogot, magam sem tudom hogy miért, március 29.-én. Persze nem nézte senki jó szemmel, akkor még én sem. Magam sem hittem hogy idáig eljutok. És főleg azt nem, hogy valaki kísérni is fog ezen az úton, ami idáig vezetett. Akkor, mikor rá nyomtam a bloglétrehozására, miután persze sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen az URL címe, meg persze azon, hogy mi legyen a blog címe. Először arra voksoltunk, hogy legyen címe  A múlt rejtélyei és a jövő reményei, mert erről akart szólni, hogy történt valami a múltban ami megváltoztatta Carter életét. Magam sem tudom hogy hogyan találtam ki a Carter Campell nevet ami az elején Campbell neven futott, de a lényeg, hogy más blogokban nem nagyon láttam ilyen nevet. Aminek örülök. Először nem is akartam hogy benne legyen a 1D, de aztán... mikor egyre jobban beléjük bolondultam, elgondolkodtam megint az egészen. Ja, és persze az egész történetet át írtam magamban. Louis-t kedveltem meg a legjobban az elején, ami még most sem változott, és így született meg az első fejezet. Sosem hittem, hogy ha egyszer vissza nézek valamit ami velem kapcsolatos, ennyire nevetni fogok. Az a bizonyos első fejezet szerintem eléggé vicces, így vissza olvasva főleg. De nem fogom át írni, ezen is gondolkodtam már, mert így nagyon is látszik hogy mennyit változott az írásom, meg a fogalmazásom. 

 Emlékszem még életem első fejlécére is, mennyit tudnék most nevetni rajta, melyet gépen készítettem, akkor sem, sőt, most sem tudom azokat használni. Maradok inkább a PicsArt-nél. Nekem ez jön be, meg egyáltalán csak ezt az egyet értem. Meg a PhotoScap-et csak kép vágásra használom. Szerintem másra nem igen hasznos. De a lényeg, hogy március óta ez a technikám is fejlődött. Aminek örülök, hiszen létre hoztam egy blogot amiben legalább kell valamihez értsek. És ez megy. Nem perfektül, de minden fejlődik, majd még én is fogok. Több mint hat fejlécet csináltam a blogra, persze kettő ami még plusz, amit nem én csináltam, ebből a hatból körülbelül három vagy csak kettő tűrhető. 

 Gyorsan telt el ez az év is, eggyel öregebb lettem, megszabadultam egy fogszabályzótól (ami oopsz nincs rajtam!). Változtak az idők, de persze a körforgás nem állt meg. Élünk és virulunk, vagy szomorkodunk és sírdogálunk. De nem, sírni nem kell! Adj rá okot hogy mosolyogj és ne foglalkozz vele! Várd a holnapot, az új kezdetet! Az új reményt! Mindent ami már nem 2013. Felejtsd el ezt az évet ha nem jó, bízz az újban és tegyél róla hogy az jobb lesz, sokkal jobb lesz. 

 Én meg meghoztam az utolsó bejegyzésem a 13-mas évre... majd 14-ben találkozunk, amint új bejegyzést fogok írni, remélem. Addig is, mindenkinek kellemes ünnepeket, meg persze sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!