Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Minden kedves olvasómnak, követőmnek, vagy csak szimplán idetévedőnek kívánok jó húsvétot és kevés locsolót. Én egyet se szeretnék a házunk közelében látni... Kérlek, Ó, Nagy Ég, űzd el őket! (pls, pls, pls)
Akármennyire hihetetlen, de van mentségem erre a sok heti kihagyásra: a laptopom szervizben van, még ma is. Tudniilik egy Lenovom van és nagyon hamar kerülök idegállapotba. Akkor sem volt ez másképp, mikor a varázslatosan rossz routerünk miatt megszakadt a kapcsolatom az internettel. Mikor is? Hát persze, hogy akkor, mikor egy két oldalas dokumentumot írtam meg, majdnem kész volt. De persze, hogy elveszett. Mert miért ne? Na, ekkor kerültem abba az állapotba, hogy picikét megcsapkodtam, ütögettem itt-ott a lapikát. Mi történt? Kikapcsolt. Miért kapcsolt ki? Mert én egy rohadt nagy, baszott karmával rendelkezek, és olyan negatív energiám van, ami vonzza a rendőröket és a madár ürülékeket. Huh, de jó nekem, nem igaz?
Nem kell annyira megsajnálni, óriási türelmem van, amit naponta sikerül fejlesztenem az iskolában. Az osztályban, az a sok mocsadék között, akiket szintén ki nem állhatok. Sőt utálok. Nos, igazából itt arról is van szó, hogy már csak másfél hét - talán - és visszakapom Nishinoyát. A laptopomat, akit a Haikyuu-ból neveztem el. Hihi.
Most telefonról írom a bejegyzést, ahol igazából meg sem tudom formázni a bejegyzéseket, ez a nagy gáz Nishinoya hiányában. Meg persze az, hogy nem LoL-ozhatok a barátaimmal. Na, de na, drága ikertesómnak is van egy laptopja. Fehér. (Ez aztán az érdekes információ, mi?) Ja, és Lenovo, mint az enyém. Csak azon csodálkozom, hogy ő még nem ütötte szét. Na, mindegy.
Annyi a helyzet, hogy majd elkérem tőle, hogy megtudjam ezt formázni, s majdan közzé tenni március 29-én. Miért pont akkor?
Belekezdek: aznap lesz a blogom, és én is a blogger világban három éves. Kereken három! Az aztán nagy szám. Hihetetlen, hogy aznap óta, mikor létrehoztam e csodálatos kreálmányomat (#se), már eltelt három év.
Őszintén elmondom, nemrég egy szép fogalmazás fogalmazódott meg bennem, a nagy nap ünneplésére. De elfelejtettem. Nem is én lennék, mi? Na, várjunk csak, megpróbálom összeszedni magam. Nem nagyon szoktam nézni az adatokat, de az világos számomra, hogy 23 (!!) kedves emberke iratkozott fel a blogomra azóta. Tudom, ha jobb lennék, kreatívabb, meg jobb lenne a szókincsem, fantáziám és szinte mindenem jobb lenne, akkor elérném a közel 100 rendszeres olvasót is. De nem!
Elégedett vagyok? Igen! Lassan meg lesz a 30 000 megtekintés, aminek nagyon örülök. Sose hittem volna, hogy ennyi kattintás lesz a blogra. Újra elnézést szeretnék kérni a Directioner-ektől, amiért töröltem azt a sztorit erről a weblapról. De nem bántam meg. Tudjátok miért? Mert most már arról írok, amiről szeretnék, nem kell beleerőltetnem magam egy olyan történetbe, amiből már réges régen kiszerettem.
 |
| A mai cukiság: Makoto-chan & that cica |
Nem tudom, mennyien manga/anime fanok az 1D fanok közül, de a blog jelenleg azt a témát is, a többi természetesen egyszerű téma közül célozza meg. Legyen szó iskoláról, problémákról, könyvekről, blogokról, játékokról. Vagy, teljesen mindegy nekem, csak ne kelljen azokról a nyálas popfajzatokról írnom. Újra megemlítem, sajnálom, de már a rock-ért rajongok. Nagyon. Leginkább My Chemical Romance és Hollywood Undead, valamint Bring Me The Horizon. Többet nem említek meg... De nem is tudom, hogy említésre méltó-e (lol, tudom, hogy igen, de valamit írnom kell) a nightcore verziók. Igaz, azokból is inkább a rock verziókért vagyok oda.
Megint csak magamról volt szó. Yay! Ugye mennyire tudok magamról beszélni? Sajnáltatni magamat? Eh, néha sok embernek van igaza. Főleg annak a tizenegy évesnek, aki beszólt, de csak azért, mert segíteni szerettem volna neki. De ő csak egy kisember, így eldöntöttem, mindenki olyan véleménye, aki nem érdekel, lepereg rólam. Uh, jól fogalmaztam? Remélem igen.
Még egyszer isten éltesse a blogom, meg engem (xd). Meg persze újra boldog nyuszit!
Kicsit késve igaz, mivel tegnap volt húsvét, de én máma szerettem volna kitenni a bejegyzést, attól függetlenül, hogy a sok locsoló közt írtam meg ezt. Ne féljetek, egy sem volt, mert megátkoztam a kaput. Így nyugodtan állhattam neki a formázgatásnak. Végezetül köszön tőletek a nagyszerű varázsló, a csodálatos író, s költő. Az, aki sose adta fel: Én. (Az, a varázsló)
Utóirat: A My Challenge-es cuccost is csinálom, a héten szerintem még jelentkezni fogok a 7 kívánságommal! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése