Kutatói eredmény /szavazás/ #2

Üdvözletem!

Úgy érzem itt az ideje, hogy az oldalsávban történő szavazásnak az eredményét világgá kürtöljem, mármint megfogalmazzam, majd kidolgozzam és közzétegyem. Már másfél hónapja lejárt az idő, én pedig másnap közzé akartam tenni, csak nem volt kedvem hozzá.

Szóval, összesen 6 szavazat érkezett, ebből 50% a Skizofréniára, 33% az Anime-maratonra és 16% a Könyvekre. Gondolom nem tetszett az előző könyves posztom, azért szavaztak most másra (xd). A nyertes természetesen nem más, mint a skizofrénia.

A skizofrénia vagy hasadásos elmezavar olyan kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék [A doxazma (téveszme, téves eszme, fixa idea) fogalmát egy a gondolkodásban felismerhető, sajátos tartalmi csoport köré szerveződő, irreálisnak ható gondolatképződmény leírására használjuk, melynek igazságához az egyén makacsul ragaszkodik.] jellemeznek.

A skizofrénia úgynevezett spektrumbetegség, betegségcsoport, amelynek leggyakoribb megnyilvánulási formái az akusztikus hallucinációk, paranoid vagy bizarr téveszmék, illetve dezorganizált (rendezetlen) beszéd és gondolkodás. Ezekhez gyakran társulnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is. A skizofrénia rendszerint fázisokban kialakuló betegség, tünetei leggyakrabban a fiatal felnőttkorban jelentkeznek (férfiak esetén 15–25 éves korban, nők esetében 25–35 éves korban jellemző), a betegek 20–40%-ánál a serdülőkor táján jelentkezhet, de kiala­kulhat későbbi életkorban is. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora, 40–45 éves korban ismét gyakoribb. Az egész élettartamon át tartó prevalencia [Az epidemiológiában prevalenciának nevezzük az adott időpontban illetve időszakban egy adott populációt érintő jelleg (pl. betegség) előfordulási gyakoriságát.] körülbelül 0,3–0,7%. Megfigyelések szerint a genetikai tényezők, a gyermekkori környezeti tényezők (családi stresszek, traumák), neurobiológiai változások, valamint pszichológiai és szociális folyamatok fontos hozzájáruló tényezők, néhány rekreációs vagy receptre kapható gyógyszer előidézheti vagy súlyosbíthatja a tüneteket. Vannak, akik nyugtatókat, antidepresszánsokat vagy ún. rekreációs szereket szednek abból a célból, hogy elnyomják a nemkívánatos érzelmeiket, amelyek esetleg a skizofrénia első tünetei lehetnek. 

Diagnosztizálásának alapja a megfigyelt viselkedés és a beteg által elmondott tapasztalatok. A személyiség szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Gyakori az asszociációk felbomlása, az önmagukban értelmes, de összefüggésükben értelmetlen szavak használata. Sokszor jelentkeznek vo­natkoztatási és üldöztetési téveszmék, észlelési és koncentrációs zavarok, (elsősorban akusztikus) hallucinációk, bizarr motoros aktivitások. Az érzelmi eltompulás mögött belső nyugtalanság feszül, amely olykor dührohamok formájában tör a felszínre. A tünetek sok lehetséges kombinációja következtében vitatott, hogy a diagnózis egy rendellenességet vagy több, nem összefüggő szindrómát takar-e.

A ma legelterjedtebb nézet szerint a skizofrénia etiológiája a stresszvulnerabilitás modelljével írható le, amely szerint az egyének különböző mértékben sérülékenyek a skizofréniával szemben. A sérülékenységet biológiai, szociális és pszichológiai faktorok kombinációja határozza meg. A betegség kialakulásának feltétele a környezeti stressz, és ha a sérülékenység kifejezett, akkor relatíve kis mértékű stressz is kiválthatja. Az elmúlt évek kutatásai igyekeztek a különféle vulnerabilitási tényezőket meghatározni. A biológiai vulnerabilitási faktorok közé tartozik az agy strukturális, funkcionális és biokémiai diszfunkciója. A jelenlegi kutatások a neurobiológia szerepére koncentrálnak, jóllehet eddig nem találtak körülírt szervi okot.

A betegség kezelése ma már nagyon hatékonyan történik, mégis lényegében tüneti jellegű. Miután a skizofréniának biológiai, pszichés és szociális tényezői is vannak, a terápia is összetett; a gyógyszeres kezelés mellett pszicho- és szociálterápia is részét képezni. Ez utóbbiak jelentősen növelik a komplex terápia hatékonyságát azáltal, hogy a beteg sokkal együttműködőbb, ami a kezelés beállításához és következetes véghezviteléhez elengedhetetlen. Lényeges a pszichoedukáció, a beteg maradéktalan felvilágosítása és oktatása betegségét illetően. A skizofrénia elsődleges kezelése gyógyszeres, antipszichotikumokkal - skizofrénia ellen használt gyógyszerekkel - történik, melyek enyhítik az akut fázis pozitív tüneteit, nyugtatnak, segítik az éjszakai alvást, megelőzik újabb shubok kialakulását. A lehető legkisebb dózisról indulva fokozatosan emelik az adagolást.

Kicsit sok az idegenszó, de nyugodtan utánuk lehet nézni. Én nagyon szeretek keresgélni, és érdekelnek a hasonló pszichés betegségek, magamtól is tudnék írni a tünetekről meg kezelésről. Mivel magamon már tapasztaltam párat, kedvelt nálam a téma. Igazából az ismerőseim nehezen hiszik el, mikor mondom neki, hogy skizofrén vagyok... nem mondok teljes igazságot, mivel nem állapították ki hivatalosan, hogy az vagyok, de utánanéztem a viselkedésemnek és ez lett a vége.

 Tudtátok, hogy a skizofréniának több típusa is van? Legismertebb a paranoid skizofrénia, aminek jellemzője a klinikai kép előterében álló vonatkoztatásos, üldöztetéses, befolyásoltatásos vagy nagyzásos téveszmék csoportja, amelyek általában logikusan rendszerezett paranoid mechanizmusok mentén alakulnak. Általában akusztikus hallucinációkkal, hangok hallásával, valamint az érzékelés egyéb zavaraival társul. Az érzelmi-, a hangulati-, és az akarati élet, a beszéd zavara, valamint a motoros tünetek nem kifejezettek.

Lefolyása epizodikus lehet, részleges vagy teljes remisszióval, vagy krónikus lefolyást mutat. A krónikus esetekben a jellemző tünetek évekig is eltarthatnak, ezért egy-egy epizódot nehéz elkülöníteni. A paranoid forma esetén a személyiség hanyatlása kevésbé kifejezett. Bár a tünetek tartósabban fennállhatnak, a téveszmék által közvetlenül nem érintett területeken viszonylag megtartott lehet a szociális adaptáció.

Gyakran veszem észre, hogy teljesen más kedvem van, mint amilyennek lennie kéne. Sokszor félrebeszélek, elfelejtem, hogy mibe kezdtem bele, és hogy pár szó mit is jelent. Valamint az érzelmeimet nem tudom kezelni, legalábbis kifejezni semmiképp sem tudom. Az álmaim pedig azért nem teljesülnek, mert elfutok előlük. 

„van, aki hegynek fut, van, aki helyben

van, aki messze, még sincsen egyben

van aki legelöl megy, tényleg mennie kell

van, aki dolgok elől, mert nem hitte el

hogy többet ér, ha itt változtat

van, aki maga elől, ezért kárhoztat

átkost, árkot és ártatlant

van, aki magába nézett, és átkattant

hogy jobb lesz, ha nekiáll,

magától nem megy semmi, 

hiába áll neki feljebb

van, aki itt van távol, de nem ment el

csak a képből kiállva kommentel

nekik elmentek, van aki észnél marad

késő sírni, de tenni akad, 

ideje megmutatnunk a senkiknek

na, álljon fel, akinek nem mindegy” - Kozmosz 

Nem tudom, hogy miért kerültem ilyen állapotba, mert igazából annyira nem volt rossz a gyerekkorom. Leginkább az a része esett rosszul, hogy tennem kell valamit, ha élni akarok. Akkor is tennem kellett dolgokat, mikor nem akartam, mert csak feküdni és tengeni szerettem volna a semmiben. Élvezni a gyerekkoromat, játszani a többiekkel. De nem tettem meg. Az is bántott, mikor kiabáltak a tesómmal, meg mikor orvoshoz vitték. Kiabáltam az orvosokkal, hogy ne bántsák, meg ilyenek. De persze nem bántottak, de nem is segítettek rajta. 

Igazából barátaink se voltak. És rájöttem pár hete (vagy egy hónapja), hogy nagyon rossz kisgyerek voltam. Folyamatosan irányítani akartam az embereket, még a tanárokat is, meg csak azokkal álltam szóba és fogadtam szót, akik nekem szimpatikusak voltak. Ezt az alsós osztályfőnököm írta... Nem emlékszem, hogy valaha ilyen voltam, de szégyellem magam. Lehet azért álltam így az emberekhez, mert így álltak a nagyszüleim a többi emberhez, de manapság már őket is megvetik, pedig ők aztán végigdolgozták az egész életüket, de legalább van valamijük, ami nem a fikarcnyit sem érő életük.

Na, de mindegy. Én rájuk hasonlítanám a kiskori énemet. Valamint szerintem, azért amilyen voltam, csak olyanok barátkoztak velem, akik azért tették, mert van valamim. De 6. osztályos koromra talán megváltoztam, bár még akkor is elhittem, hogy vannak barátok, akik azért vannak mellettem, mert emberi lény vagyok. Nos, 8. osztály után rájöttem, hogy kik tették ezt... Összesen 3 személy (tesómmal együtt). Nem tudom, hogy most magamról beszélek, vagy tesómról és rólam, de mivel én írom ezt, úgy hiszem inkább magamról pofázok. A lényeg a lényeg, mikor kezdtem rájönni, hogy kikkel is „barátkozom”, eltávolodtam az emberektől. Szerintem akkor lettem eléggé visszahúzódó egyén. Leginkább írásban szerettem beszélgetni (most is), mert akkor önmagamat adom. Várjunk, ez most nem tudom, hogy hogyan is kapcsolódott ide, de mindegy. 

Muszáj megemlítsem, hogy jártam már pszichológusnál, de ott annyi derült ki, hogy anyám nincs megelégedve velem és azt akarja, hogy olyan legyek, mint ő. De amúgy azért mentem, mert a „gimimben” kibeszélnek a drága osztálytársaim. Persze nem esik jól és próbálom lesz*rni, de azért nem esik jól. Nagyon nem. Én mindent magamra veszek. Ó, édes istenem, én milyen ember vagyok?

Igazából tényleg a skizofréniáról akartam írni, aztán elkezdtem pofázni a saját baromságaimról. Jesszus, elnézést. De mindent leírtam, amit összeszedtem a betegségről, meg az élményeimet/tapasztalataimat. Még Koszmosz idézetet is betettem, mert olyan hiperyoloság, főleg az, hogy nem kell nézzem a billentyűzetet, miközben írok. (Köszönöm, Tanárnő, hogy megtanított vakon írni!<3)

Hát körülbelül ennyi lett volna aaaaa szösszenetem, vagy bejegyzésem, eredményösszesítésféleség, szóval... Nézzétek el a sok hülyeségemet, elég rossz napom volt, vagyis a kezdete, aztán kipróbálhattam egy csomó (memóriahabos) matracot.

Majd még jelentkezek!

Üdvözlettel,

Dorina Mary