2016. november 13., vasárnap

5. nap - Dolgaimra hangolódtam /12 napos blogger kihívás/

Hali!

Nehezen tudom felfogni, hogy ilyen gyorsan telnek a napok. Csak úgy rohannak a teljesen felesleges percek. Nem értem, minek vagyunk, miért lélegzünk, miközben mindenünk csak úgy sajog. Megemelni a lábunkat és előre lépni óriási nagy erőfeszítésbe kerül, s akiben nincs akarat, az elbukik. Benn ragad egy köztes állapotban, ahol csak lebeg, nem érintkezik, nem beszél, nem mozog, egyszerűen csak várja a napot, mikor beköszönt hozzá az utolsó nap. Kérdezem én, ez minek kell? Melyik eszement erőlteti ránk a szenvedést, ki leli örömét abban, hogy az emberek szenvednek? Sok a megválaszolatlan kérdés, sok is marad. Nem kapunk választ, biztosra veszem, hogy én jó sokáig nem fogok kapni. 
Elhull a virág, eliramlik az élet...
De vegyük úgy, hogy ezeket a kérdéseket fel sem tettem, mert nem merem. Félek a választól. Nem hasonlítom magam másokhoz, de azért kezdenek el lebegni, mert nem lépnek előre. Jó, igazából hiába papolok bármiről, mert én is a sok tudatlan egyike vagyok és még megannyi megfogalmazatlan kérdésem van, amiket nem tudom kitől megkérdezni. 
5 kedvenc dolog (termékek, emberek, weboldalak, bármi)

1) Kuroko no Basuke (anime)
A Tokióban található Teiko Alsó-Középiskola híres a kosárlabda csapatáról, legfőképp az öt tagú, Kiseki no Sedai (Csodák Generációja) elnevezésű felállásról. Ugyanarra az évfolyamra járnak, ha összeállnak, verhetetlenek. Az öt fiatal srác kiemelkedik a kortársaik közül a tehetségüknek köszönhetően, és mindenki felnéz rájuk. Azonban keringenek pletykák egy hatodik emberről is...
Az anime elején a Kiseki no Sedai tagjai elérték azt a kort, hogy alsó középiskolából középiskolába mennek, és ezzel szétválnak az útjaik, mivel mindannyian más intézményt választanak.
Itt lép be a képbe a Seirin Gimnázium, aminek a kosárlabda csapata az első tanítási napon új tagokat toboroz. Az újonnan felállt csapat eltökélten küzd azért, hogy a legjobbak közé tornássza fel magát, Kuroko pedig megígéri Kagaminak, hogy segít neki legyőzni a Kiseki no Sedai másik öt tagját, és Japán legjobb játékosává teszi. 
Meglepődtem, mikor találtam magyar nyelvű Wikipédiát a kedvenc animémről, de egyben nagyon örülök, hiszen megérdemli. 

2) Lélekvándor (blog)
Több mint 2 és fél éve vagyok feliratkozva a blogra és a feliratkozást egyik bejegyzésnél sem bántam meg. Dorothy Large nagyon elképesztő fantáziával rendelkezik, amihez színes, változatos szókincs társul. A verseit imádom, a novelláit nem tudom nem elolvasni, így egy kisebb (mármint egy senki) rajongóvá váltam. Na, mindegy. Én imádom, sose fogok kinőni a drámai történeteiből, mert már ezernyi ihletet adott, csak nekem nem mindig jön össze. Azaz soha. 
A történetes blogjait (mind a kettőt) olvastam, többször is, nem lehet betelni az általa alkotott világgal, a sorok közt megbújó sötétséggel, gonoszsággal, ami csak arra vágyik, hogy magával ragadja az olvasót. 
A lényeg a lényeg,  hogy folyton-folyvást segített lábra állni. Kimászta a gödörből, miközben a sorait faltam a szemeimmel, s a fantáziám tévé nélkül is elém tárt nagyszerűbbnél nagyszerűbb képeket.
Még ma is várom, hogy jelentkezzen a következő történetes blogjával.

3) Say Goodbye (zene)
A Green Day új 2016-os albumáról (Revolution Radio) való szám egyszerűen fogalmazva; belopta magát a szívembe. Nem telik el úgy nap, hogy minden órában legalább egyszer nem hallgatom meg a számot.
A cím úgy alapból mindent elmond (már ha tanulsz angolt és levágod elolvasásra) "mondj búcsút" vagy "búcsúzz el".
Say goodbye to the ones that we love - Mondjunk búcsút azoknak, akiket szeretünk; mert egyszer úgyis elmennek. És ez az a dolog, amire nem tudsz eléggé felkészülni. Mármint nem hinném, hogy lenne olyan ember, aki már kiskora óta arra készül, hogy gyászolni fog. Ilyen egyszerűen nincs és nem is lesz. Nem lehetséges, hiszen akármilyen erős vagy, akármennyire is próbálod az érzéseidet kontrollálni, bármennyire is erőlködsz és próbálod beadni magadnak, hogy egyik szeretted elhalálozása nem érint meg, úgysem fog sikerülni. Mert az emberi lélek gyenge, törékeny, sőt még a törékenynél is törékenyebb.
4) Twitter (weboldal)
Ezt az oldalt már 2013 júliusa óta szennyezem. Nagyon gyakran lógok fent, próbálok minél több sérelmet kiírni magamból. Egyszerűen csak  úgy rázúdítom a védtelen felhasználókra, akik arra vetemedtek, hogy követni kezdjenek engem. Kétezer-százhuszonegy (2121) követővel rendelkezem, ezt a számot nagyon csodálom, mivel az elején nagyon fontosnak tartottam, de ma már egyáltalán nem. Általánosban piszkáltak is, ha nem volt 700-nál több követőm és persze nyitva maradt a szájuk, mikor megmondtam, hogy ezernél több ember kíváncsi a tweet-jeimre. 
Mellesleg Twitteren DrummerDodie néven találtok meg. Ide is linkelem a profilom, mert miért ne: @DrummerDodie

5) League of Legends (játék)
Erről nincs mit mondanom. Függő vagyok valamilyen szinten, de vannak percek, legalábbis néhány percnek a töredékében nincs kedvem játszani. Azonban nagyon hamar megtudja hozni bármi a kedvemet, hogy kb 3 órára elzárkózzak és csak a játékot toljam a csapatommal együtt. 

Kisebb idegállapotban vagyok, hiszen tegnap már előre megírtam ezt a bejegyzést, csak miközben szerkesztgettem elég instabil volt a net, így nem mentette el az egészet. Most (16:32) újra befejeztem - elméletileg - és le is nyugodtam.


Üdvözlettel,
Dorina Mary

Nincsenek megjegyzések:

.